– Számomra fontos az oktatás, az edukáció, a célom pedig az, hogy megmutassam, a kortárs művészet is lehet izgalmas. Bízom is benne, hogy egyszer talán nagyobb társadalmi elfogadottsága lesz, de ehhez első lépésként egy mindent átfogó oktatási reform lenne szükséges, ennek viszont nincs realitása Magyarországon – vallja Don Tamás kurátor, aki a témában igazán a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE) merült el, amikor még a képzőművészet-elmélet tanszéken tanult.
– A képzés első éve számomra arról szólt, hogy megértsem és elfogadjam a kortárs képzőművészetet. Egy klasszikus művészetképpel érkeztem az intézménybe, ezért nekem az első tanévben minden órán rengeteg kérdésem volt, és nagyon hálás vagyok a tanszéknek, mert az öt év alatt sokban hozzájárult ahhoz, hogy úgy gondolkodjak a kortárs művészetről, ahogy most. A tanárok kritikai szemlélete pedig sokat segített, hogy nyitottan lássam a szakmát, a kortárs művészetet és a világot – mondja Tamás. Egyetemi szocializációja során például megtanulta, hogy kérdéseket tegyen fel a kiállításokkal és az intézményrendszer működésével kapcsolatban, és mélyebben próbáljon megérteni összefüggéseket. De nemcsak elméletben képezte magát, a képzés alatt kávézókban rendezett egyéni kiállításokat a festő hallgatóknak, és sokat járt műtermekbe. – A Képzőben az volt a legizgalmasabb, hogy velem egykorú alkotókkal találkozhattam és beszélgethettem, ami a későbbiekben hasznosnak bizonyult.
Komolyabb projektekbe is belevágott 2015-től. Például az Enyészpontok című sorozatba, mely a XX. század különböző időszakaiban vizsgálja a zsidó identitást és az antiszemitizmust. – Történelmi eseményeket gyűjtöttem össze, majd felkértem művészeket, hogy válasszanak azokból és hozzanak létre azokra kortárs reflexiókat – idézi fel.
Nincs rossz megoldás
Nagyot változott az élete 2018-ban, amikor intézményi szinten is elmerülhetett a kortárs képzőművészetben: kurátor lett a debreceni MODEM-ben, majd 2021-től az intézmény vezető kurátorává lépett elő. – Már hét éve ingázom a két város között. Egyszer kiszámoltam, hogy ennyi idő alatt körbeutaztam volna a Földet Budapest-Debrecen távolságokkal. Azt hiszem, a MODEM történetében senki nem ingázott még ennyit – mondja Tamás. Az intézményben dolgozva aztán rájött, hogy a hazai kortárs képzőművészetben az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs felvevőpiaca, nincs igazi közönsége, ami szerinte kultúrtörténeti okokra is visszavezethető.
– Talán a kortárstánc van rosszabb helyzetben, míg az irodalom mindig erős lábakon állt Magyarországon, a film és a színház pedig szintén sokakat vonz.
Ha megállítanánk egy embert az utcán, és megkérnénk, hogy mondjon egy magyar képzőművészt, akkor valószínűleg Munkácsyt vagy Csontváryt említené, a kortársakról pedig nem igazán tudna beszélni
– mondja Tamás, aki ezért elkezdett olyan projekteket csinálni, amelyek megmutatják a közönségnek, hogy a jelenkor képzőművészete is lehet érdekes, és tud hozzájuk szólni.
Ezt a funkciót töltötte be a 2019 és 2023 között futó 30+ nevű projekt is, melyet Mélyi József művészettörténésszel és Szabics Ágnes képzőművésszel szervezett. Ez idő alatt nagyjából ötszáz ingyenes foglalkozást tartottak több mint ötezer embernek a kortárs képzőművészetről online és offline. A projekthez 1989 és 2020 között kiválasztottak minden évből egy magyar kortárs művésztől egy alkotást, és aköré szerveztek edukációs foglalkozásokat elsősorban diákoknak, majd felnőtteknek is, aztán 2023-ban egy kiállításon bemutatták az összes művet, és művészetpedagógiai segédtankönyvet is kiadtak, melyhez szakírókat, kurátorokat és esztétákat kértek fel, hogy mindegyik alkotáshoz írjanak elemzéseket közérthetően, illetve minden műhöz tartozott három vagy több feladat, mely segített azok megértésében. – Rengeteg csodálatos élményben volt részem, mivel nagyon sok emberrel beszélgethettem a tizenévesektől kezdve az egyetemistákon át a legidősebbekig. Mindig az volt a mantrám, hogy nincs rossz megoldás. A magyar oktatási rendszer nem áll a helyzet magaslatán, és szívszorító volt azt hallani a gimnazistáktól, hogy már annak örültek, hogy elmondhatták a véleményüket, és hogy meghallgathatták, hogy egy társuk mit gondol egy témáról.
Segít a pályakezdőknek
A művészettel emellett közösséget is építhet az ember. Don Tamás 2024-ben a MODEM-et képviselve a szentendrei Ferenczy Múzeummal fogott össze, hogy megvalósítsák a Feltűnő tárgyak – A mi kortárs gyűjteményünk című projektet. A résztvevők a két intézmény kollekciójából válogathattak műtárgyakat, hogy azokkal bemutassák, mit jelent nekik Szentendre vagy Debrecen, ahol élnek, tanulnak, dolgoznak, és beszélgessenek arról, hogy a XXI. században milyennek kellene lennie egy múzeumnak. Ehhez a tárlathoz is készült egy kiadvány, mely más kulturális intézmények dolgozóinak is segíthet abban, hogy a helyi közönséggel mélyebb kapcsolatot építsenek.
Don Tamás a fiatal pályakezdő művészeknek is segít, mert érdekli, hogyan illeszkedhetnek be a kortárs képzőművészeti rendszerbe. Már az egyetemi szakdolgozatát is ebből a témából írta. – Az elmúlt kilenc évben több olyan programot csináltam, mely azt vizsgálta különféle szempontokból, akár megoldásokat is kínálva, hogyan működhetne a rendszer jobban – mondja Tamás. 2018-ban például egy minifesztivált rendezett, hogy összefogjon tizenhárom nonprofit galériát, hogy közösen pályázatot írjanak ki fiatal képzőművészeknek, akik közül a nyertesek munkáit kiállították.
A fesztivál központi kiállításának alapját egy csoportterápia adta, amelynek keretében két pszichológus tíz fiatal, pályakezdő képzőművésszel beszélgetett arról, hogy milyen problémáik és nehézségeik vannak a művészeti életben, és hogy miként lehetne a helyzetükön javítani.
Nemrég pedig Debrecen művészeti életével foglalkozott: a MODEM Project Space nevű új terében rendezett kiállítást arról, hogy a cívisvárosnak mit jelentene egy művészeti kar. – A téma kapcsán interjúkat készítettünk Debrecen kulturális életének meghatározó szereplőivel, illetve felkértük az egyetem Építészmérnöki Tanszékének mesterszakos hallgatóit, hogy egy kurzus keretén belül képzeljék el a város különböző pontjain egy fiktív művészeti kar épületeit, majd ezeket a koncepciókat bemutattuk a tárlaton.
Egy ideális egyetem
Don Tamás 2023-ban már azt kutatta, milyen lenne az ideális művészeti egyetem. Nagyívű tárlatot rendezett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében. Az Álmainkban megvalósulnak az álmaink című kiállításon a hazai művészeti egyetemekről és karokról érkező hallgatókkal és oktatókkal közösen gondolkodtak el egy utópisztikus intézmény felépítésén és megvalósításán, a kiállítást pedig megelőzte egy félévig tartó workshop, melyet Dobokay Máté képzőművésszel tartottak. A tárlat egyik falán a látogatók elolvashatták, hogyan képzelik el a hallgatók az ideális egyetemet, amelyben minden résztvevő jól érzi magát, ahol beleszólhatnak a hely működésébe, ahol a tanárok megfelelő bérezésben részesülnek, és az infrastruktúra is kielégítő.
A művészek helyzete mellett Don Tamás a szakmájával, vagyis a kurátorság mibenlétével is foglalkozik, aminek kapcsán 2023-tól napjainkig a házigazdája az AICA, a MODEM és a METU közös Kurátori Praxisok Magyarországon a rendszerváltás után című beszélgetéssorozatának. Ennek keretében az interjúalanyok, a meghívott kurátorok beszélnek a szakmai karrierjükről, illetve az elmúlt harmincöt év kiállításairól, intézményeiről és tapasztalatairól. Eddig tizenkét interjú készült, hamarosan pedig kezdődik a harmadik évad, ő pedig a továbbiakban is szeretne foglalkozni a témával, amelyből szintén szeretne egy pedagógiai tankönyvet összeállítani.
