Nincs abban semmi meglepetés, hogy Nádas Péter író neve telt házat vonz egy színházban. Ezúttal nem csak drámaíróként volt jelen a Színházi Világnapon az Örkény Színházban, hanem beszélgetőpartnerként és nem mellékesen az est végén dedikálta az írótárs Forgách Andrással együtt, a Jelenkor Kiadónál most megjelent köteteteket. Forgách néhány éve írt egy darabot Szorul a hurok címmel Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének motívumai alapján. A művet 2014-ben mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban Takács Katalin, Bánfalvi Eszter és Balikó Tamás játszotta a három szereplőt, a narrátor maga a szerző volt. Most az Örkény Színházban Csákányi Eszter, Szandtner Anna és Patkós Márton szerepelt a Znamenák István által rendezett felolvasó színházi előadásban. A történet narrátora Mácsai Pál volt, aki a hangokat – csengő, eső, ablaktörlőlapát – is produkálta. Forgách András egy taxis jelenetet, amely átszövi a regényt, írt meg három „futamban”. Akira Kuroszava A vihar kapujában című művéhez hasonlóan. Itt is mindegyik epizódban valamelyik szereplő nézőpontjából ismerjük meg a történetet. Az Örkény Színház színészei épp ezeket a nézőpont váltásokat érzékeltették finoman poentírozva. A felolvasást követő beszélgetésben Nádas Péter is utalt erre. Egyébként Forgách Andrással együtt mindketten a színpadon hallgatták végig a felolvasó színházi előadást. Aztán „szünet nélkül” jött a beszélgetés. Ez a mozzanat pedig utalt az új kötet címére, a Jelenkornál megjelent könyv Nádas Péter öt drámáját – Protokoll (1966), Takarítás (1977), Találkozás (1979), Temetés (1980), és Szirénének (2010) – tartalmazza. A Jelenkor most kiadta Forgách András Szorul a hurok című művének szövegét is.
A Nádas-drámakötet hátsó borítóján olvasható a szerző vallomása: „ Engem a színházban nem a történet érdekel. És az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Irodalom, filozófia dolga. Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel.”
Eszembe is jut Nádasnak a Találkozás című darabja. Az ősbemutatót élőben nem láthattam Ruttkai Évával és Hegedűs D. Gézával, csak felvételről. De Börcsök Enikővel (sajnos már nincs közöttünk) és Király Dániellel a főszerepben viszont láttam a Pesti Színházban 2015. október 23-án bemutatott előadást. Valóban finom érzékiség jellemezte a drámát, két ember apró rezdülésekből álló rendkívül érzékeny viszonyrendszerét. És ha már apró rezdülések: A drámakötet belső borítóján olvasható Nádas egyik instrukciója: „ nagyon sokáig tökéletes csend és mozdulatlanság uralkodik a színpadon, ennek a csendnek az időtartamát természetesen a közönség tűrőképességéhez kell igazítanunk, de úgy, hogy az a tűrési határon mindenképp jóval túl legyen”. Nádas szereti feszíteni a húrt. Erről az Örkény Színházban tartott beszélgetésben is szó esik. Idézett is Nádas Péter néhány rendezőt, akik szerint nehéz műsoron tartani a darabjait, mert azok nehezen illeszthetők egy normál színház működésbe. Szó esett a rendezői színházról is, amikor a rendező akarata érvényesül, még akkor is, ha az a színészek ellenállásába ütközik. Persze, jó esetben aztán megszületik a járható kompromisszum.
Nádas Péter Szirénénekét megrendezte Dömötör András nemrég a Katona József Színház Kamrájában, Hamburgban pedig színre vitte a Saját halál című regény színpadi változatát, az előadást a szerző is látta. Azt mesélte róla, hogy a produkció nagyon intenzív volt. Már csak a téma miatt is, mert ahogy fogalmazott:
– A halált a színészek sem tudják kikerülni. És az ő hatásukra a nézők sem. A valóságban én sem tudtam kikerülni. Amikor először felolvastam a szöveget Bécsben, utána övsömört kaptam. Berlinben szintén a felolvasás alatt teljesen kitört rajtam a betegség. Nem csoda, hiszen a saját halálomat kellett megosztanom a közönséggel. Én sem tudtam, hogy ez milyen hatással lesz rám.
Az Örkény Színház nézőtere ezekre a mondatokra néma csendbe borult. Nádas Péter azt mondta, ugyanilyen csend fogadta a felolvasását Bécsben és Berlinben is két-két órán át. Hamburgban a Saját halált egy stúdióban játszották. Erre a szerző úgy reagált: „stúdióra vagyok ítélve”. Utalva arra, hogy amit ír egyáltalán nem populáris, főként ha például a halál a témája a darabnak. A beszélgetés legvégén azonban épp arról volt szó, hogy mennyi eddig kiaknázatlan lehetőség adódik Nádas prózai műveiben is. Forgách András megjegyezte, hogy a Párhuzamos történetekből még legalább harminc zseniális színdarab írható, Mácsai Pál pedig úgy vélte öt filmeposz is benne rejlik.
A beszélgetést követően hosszú sor várakozott a szerzőkre, hogy aláírják a köteteiket. Jól eső este volt, végre a színházi világnap arról szólt, amiről szólnia kell és legalább két órára túl lehetett lépni az egyre ingerlőbb, napi kultúrpolitikai háborúskodáson.
Infó: Nádas Péter: Szünet nélkül. Forgách András: Szorul a hurok. Jelenkor Kiadó, 2025
