„Minden tudásom szerint azt gondolom, a migrációs és a klímaválságnak is lehet hatása a gyerekvállalásra. Azt viszont számok igazolják, hogy amíg húsz éve alig volt Magyarországon olyan fiatal pár, amely tudatosan gyerektelen életre készült volna, addig ma mintegy 10 százalékuk gyerek nélkül képzeli el az életét. Azt nem tudom, hogy emögött a klímakatasztrófától vagy a migránsoktól való félelem, esetleg egy individuálisabb életformára berendezkedés vágya áll-e. Mindegyik elképzelhető. Az viszont tény, hogy akkor tud valaki nőként gyereket vállalni, ha úgy érzi, megbízható társat talált ehhez. Azt látjuk, hogy a társkeresés lehetőségeivel is vannak gondok. Azzal, hogy valaki megtalálja azt, akivel nekivág egy olyan életre szóló programnak, mint a gyerekvállalás.”
Tóth Olga szociológus mondta mindezeket lapunknak évekkel ezelőtt. Azóta a világjárvány döbbenete mellé felsorakozott egy háború iszonyata is a szomszédságban. De talán ennél is hervasztóbb lehet a gyerekvállalásra nézve, hogy a kormány minden határon túllépve már nemcsak hiszterizálja a közhangulatot, hanem a megtűrt kategóriából a tiltottba száműzi az ország felét. Orbán egyik kezével pénzt oszt, a másikkal kokit. Nem éppen bölcs születésszabályozás. Bár a londoni és a berlini magyar családok sokasodása még összejöhet. Szülés helyett készülés.
Ratkónak ment utoljára
Próbáljunk optimisták lenni, és legalább egy gondolatkísérlet erejéig engedjük el azt a meggyőződésünket, hogy a Fidesz-kormány csupán egy újabb szavazatvásárlási kísérletként dobja be a magyar anyák anyagi megbecsülését. Nem könnyű, de tegyük fel, valóban a gyatra születésszámokat, az optimizmusra legcsekélyebb okot sem adó demográfiai mutatókat szeretné a kormánypárt a koordináta-rendszerben felfelé görbíteni.
Mert valóban, van aggódnivaló ezen a téren: a KSH adatai szerint tavaly 77 500 gyermek jött világra Magyarországon, majdnem tizedével kevesebb, mint az előző évben. A teljes termékenységi arányszám a 2023-as 1,51-ról 1,38-ra csökkent. Ez az egyik leggyakrabban használt mutató. Azt fejezi ki, hogy ha az adott év termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet.
A születések és a halálozások egyenlege, vagyis a természetes fogyás tavaly 50 000 volt, míg 2023-ban 42 951.
A csökkenő születésszám a fejlett országokban általános, és feltehetőleg semmivel nem lehet megfordítani a tendenciát. Mihályi Helga szociológus, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének mesteroktatója szerint három okra lehet visszavezetni, hogy egy társadalomban mennyi gyermek születik: a demográfiai háttérre, a szociológiai helyzetre és a gazdasági feltételekre. Már a múlt század 40-es éveitől voltak arra törekvések, hogy a trend megforduljon, ennek ellenére európai viszonylatban Magyarországon mindig alacsony volt a születésszám. Az 50-es évek abortusztilalmával 20 százalékos emelkedést lehetett elérni, de a hatás csak pár évig tartott. A kiugrást 190 ezer körüli újszülöttel az 1975-ös év hozta, amikor a Ratkó-gyerekek maguk is szülők lettek. Attól kezdve visszafordíthatatlan csökkenés következett be.
A Fidesz kezdeményezésére tehát akár elismerően bólinthatnánk, mégsem tesszük. Legfőképpen azért, mert nem hisszük, hogy a motiváció ne a 2026-os választásokra tekintő pénzosztási pánik lenne. Másrészt meg azért, amiről már a Népszava is írt: az emberek másképp működnek, a nők nem hajlandók pusztán pénzért szülni. (Abba inkább ne is gondoljunk bele, hogy milyen lesz azoknak a babáknak az élete, akiket nem a szeretet, az utánuk való vágyakozás hív erre a világra, hanem létük elsődleges célja a család ingatlanvásárlásának előmozdítása.) Vannak folyamatok, amelyeket nem lehet külső ösztönzőkkel megváltoztatni, vallja erről Mihályi Helga. A fiatalok egyre később vállalnak gyermeket, a második, harmadik utód – még ha tervezték is korábban – már „nem fér bele” az időbe. A fiatalok bizonytalannak érzik a jövőt, nem tudják, hogy a jelenleg élő támogatási rendszerrel mi lesz évek múlva, a tudatos gyermektelenséget pedig sokszor az úgynevezett klímaszorongás befolyásolja.
Beleesnek a pénzszórásba
A nőnapot tartotta legalkalmasabbnak a magyar kormány arra, hogy elpukkantsa a nagyágyút: aznap délután tette közzé az internetes felületén, hogy kibővítik a családi adócsökkentési programot, a 30 év alatti édesanyák esetében a teljes jövedelmükre igénybe vehető lesz az szja-mentesség. Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter Facebook-oldalára hivatkozva közölték azt is, hogy egy két évvel ezelőtti döntésnek köszönhetően az ebbe az életkorba tartozó anyukák az átlagbérükig mentesülnek a személyi jövedelemadó megfizetése alól.
Huszonötezer nő kaphatott átlagosan 55 ezer forintos kedvezményt, de hamarosan az Országgyűlés elé terjesztik azt a törvényjavaslatot, amely 2026. január 1-jétől az átlagbérre való kötöttséget megszünteti, és a teljes jövedelmükre szja-mentesek lesznek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy több mint 100 ezer forintra emelkedik a havonta igénybe vehető szja-mentesség. Ugyancsak a Zuckerberg-galaxisban tett közzé Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter fontos részleteket. Idén október elsejétől a háromgyermekes édesanyák élethossziglan szja- mentességet kapnak, ennek az éves költségvetési hatása nagyjából kétmilliárd forint. Négyéves felfutással szintén szja-mentességet kapnak a kétgyermekes édesanyák, 2026. január 1-jétől a 40 év alattiak, 2027. január 1-jétől az 50 év alattiak, 2028-tól a 60 év alattiak, 2029-től pedig mindegyikük.
„Reméljük, hogy több gyermek születik” – foglalta össze a várt eredményeket a miniszterelnök.
A kormányzati családtámogatási rendszer jelenleg csak gazdasági oldalról igyekszik orvosolni a problémát. Önmagában az, hogy pénzt adnak a gyermeket vállaló pároknak, nem működik, fogalmazott Mihályi. A jelek szerint tehát majdhogynem hiába volt az akár 10 millió forintra rúgó csok, a babaváró támogatás és az adó-visszatérítés, a magyarországi családoknak nem jött meg a gyermekvállalási kedvük. Ráadásul a kritikusai szerint a fideszes családtámogatási rendszerrel az a baj, hogy eddig is a társadalom felső rétegeit gazdagították, és ez vélhetően nem lesz máshogy a jövőben sem. Ezeket az állami jövedelemtranszfereket Ferge Zsuzsa nyomán perverz újraelosztásnak nevezi a szociológia. Éppen az ellentéte történik ugyanis annak, amire az újraelosztást kitalálták: ez az elesettek, a rászorulók támogatása volna.
Nem tanulnak a hibákból
A CEU Bibó István Szabadegyetemének egyik tavalyi vitaestje a csok-babák és a Fidesz-kormány népesedéspolitikája köré szerveződött. Kramarics Szandra, az ELTE Szociológia Doktori Iskolájának szociológusa elsősorban a babaváró hitel témakörét kutatja. Ennek legfőbb feltétele a házasság: az állam így is a tradicionális, dolgozó családot kívánja támogatni/erőltetni. Hatvanhárom interjút készített, és mindannyian mondták, hogy ők valóban szeretnének gyereket, ezzel szemben a szomszéd, az ismerős, a közeli barát és a többiek a pénz miatt vállalják a gyereket. Pontos számot azzal kapcsolatban nem tudott (nem lehet) mondani, hogy 2015 óta a ráfordított pénznek köszönhetően vajon mennyi gyerek született. Egy bizonyos: a babaváró hitel indulása óta az elmúlt évig mintegy 2350 milliárd forintra kötöttek szerződést a fiatalok. A szociológus a témához még azt is hozzátette: a kormány nem tanul a korábbi hibáiból.
Magyarországon az Alaptörvény sokadik újrafogalmazásába beleírták, hogy az anya nő, az apa férfi, Fidesz módra leszögezték, hogy mi a család. Az szja-mentességgel kapcsolatban egyelőre nem látni az erősebb nemre vonatkozó, megnyugtató részleteket. Hiszen bár a teremtés koronái valóban nem tudnak a testükből kipréselni egy babát, sok családban példamutatóan nevelik fel egyedülálló apukaként a gyerekeiket. (Persze elbizonytalanodik az ember, hogy kormánypárti szemmel család-e egy magára hagyott vagy özvegy férfi.) Velük mi lesz? És mi lesz a NER-narratívában tiltott-tagadott azonos nemű párokkal, akik minden bizonnyal nagy szeretettel vennék körbe azt a több mint 300, egy kórházban hagyott, senkinek sem kellő apróságot, akikről a Népszava többször hírt adott? Vagy hazánkban gyermeket gyártani kötelesség, de az érte járó javadalmazás csak annak jár, aki felajánlja a testét a közjó érdekében?
