A Szuverenitásvédelmi Hivatal szerint az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) 8 milliárd forinttal támogatott 2020 és 2024 között olyan magyar szervezeteket, amelyek ebből „progresszív ideológiavezérelt politikai célokat” képviseltek. Fideszes politikusok számos alkalommal hangoztatták, hogy ily módon a legitim (dehogyis) nemzeti kormány megbuktatását akarják elérni, ahogy szerintük Brüsszel is erre játszik, beavatkozva a magyar belpolitikába. Olyan bábkormányt ültetnének az ország nyakára, amely partner az illegális migráció és az LMBTQ-propaganda terjesztésében.
Így a Fidesz. Ezzel szemben a valóság az, hogy egyiknek sincs átütő társadalmi támogatottsága. Az illegális migráció progresszív ellenzéki élénkítése nyilvánvaló blődli (az emberséges és észszerű menekültügyé, amelyik a bűnözőket bünteti és nem az iszlámot, annál inkább volna keresztényi parancs), ahogy az LMBTQ-párti ellenzéki tömegek is csupán azért dolgoznak (és készülnek a Pride-ra, bárhová is kell menni hozzá), hogy a szerelem, a boldogság és a család ugyanolyan színes kategória lehessen, amilyennek a Jóisten megteremtette (és amit a valóság nap nap után igazol).
Mert ugyan férfi és nő teremtetett, de a lábjegyzetbe szerencsére Szájer József is bőven belefért (bár lenne harcosa az autonóm hitének, ahogy Alice Weidel szélsőjobboldali leszbikus politikusra is ráférne egy kiadós önvizsgálat).
A USAID kedvezményezettjei tehát javarészt olyasmire tették föl az életüket, ami a demokrácia levegője: az emberi szabadságjogokra. Ezekből pedig inkább legyen több, legfeljebb (vagy inkább végre) alkalmazzuk őket értelmesen. A gendersemleges mosdók alkotmányjogi kérdéskörével például bajlódjunk akkor, ha már nincsenek kellemetlen no go-zónák a nyugati nagyvárosokban. Az európai fehér heteró keresztény szervezett bűnözés nem bír egy merőben szokatlanul és más logikával működő iszlám versenytársat. De miért ne ébredne fel Európa hamarabb annál, mint hogy Orbán Viktor álma megvalósuljon a szövetség önmagához rohasztásáról (Patrióták mindenütt) vagy a széteséséről?
Célkeresztények
Orbánék több mint tíz éve küzdenek változó taktikával a független civil szervezetek és médiumok ellen. Pedig azok, amelyekre a legnagyobb célkeresztet rajzolták, 2002 és 2010 között Gyurcsányék orra alá is sok borsot törtek. Merthogy nem pártokat, hanem értékeket védenek. A Fidesz oly sokszor visít (így mondja a maradinyelv?) a csúnya kettős mérce miatt, pedig az alábbiak azt igazolják, semmi baj azzal, ha ő használhatja. A legendás Kossuth téri kordonok ellen például nem a Fidesz kezdett el protestálni 2007-ben, hanem a Magyar Helsinki Bizottság. Kádár András Kristóf társelnök januárban a mozgásszabadság akadályozása miatt emelt panaszt. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) élőláncot hirdetett a Parlament köré. Az ellenzéki Orbán Viktor és csapata csak ezután, februárban látott neki a jogállamot korlátozó kordonok bontásának. Ezek a szervezetek tehát a mindenkori hatalom túlkapásai ellen léptek föl. A CÖF-COKA, az Alapjogokért Központ vagy a Századvég mikor emelt szót az 1990 óta „leghatalmasabb”, korlátlanul működő kormány, a Fidesz–KDNP-kabinet ellen? Szívesen vennénk erre a példákat ifjabb Lomniczi Zoltántól, Szánthó Miklóstól, G. Fodor Gábortól, ne adj’ isten Deák Dánieltől, vagy bárkitől, akiben még maradt fikarcnyi büszkeség a holdudvar homályában.
A TASZ akkor jó volt Orbánnak, amikor az igazságügyi tárca beperelte. Másodfokon kérte a jogvédők segítségét, és Schiffer András személyében megkapta. A Petrétei József vezette rendészeti minisztérium azért indított személyiségi jogi pert, mert a Fidesz elnöke politikai nyomást és utasítást látott a rendőrség 2006. október 23-i fellépése mögött.
A TASZ gyomrozta Gyurcsányt a kormányülések nyilvánossága miatt (2010 óta a Fidesz úgy véli, hogy csak egy feltűrt ingujjas maszkulin Facebook-mosoly erejéig tartozik elszámolással az adófizetők felé, esetleg egy Vitályos Eszter által kifejlesztett anti-szolgálatkészséggel). A TASZ nagy erőkkel támadta a 2000-es években a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok gyülekezési jogokat szorongató hozzáállását is, pert is indított ez ügyben. De a Transparency International sem hagyott kétséget értékválasztása felől. Az akkori elnök 2011-ben mondta, hogy „senki nem állhat a jog fölött”. Huguette Labelle szerint: ha egy politikus rosszat követett el, akkor alapvető, hogy az igazságszolgáltatás elé kerüljön. És ha a bíróság pártatlan, akkor tisztességes eljárásban fognak dönteni az ügyéről. A korrupcióellenes szervezet vezetője Ivo Sanader horvát, Julija Timosenko ukrán és Gyurcsány Ferenc magyar volt miniszterelnök utólagos felelősségre vonásáról szólva fejtette ki véleményét. (Sanadert korrupció miatt többször is elítélték, éveket ült börtönben a Mol-ügy miatt is, Hernádi Zsolt Mol-vezér két évet kapott; Timosenkót is elítélték, de később felmentették. Gyurcsányt terrorcselekménnyel is megvádolták, de Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos soha nem járt sikerrel.)
A független médiáról szólva: volt Orbánnak egy beszéde pár évvel ezelőtt, amelyben a szocialista-liberális kormányok balfogásait a Népszabadság korabeli cikkeivel úgy jellemezte, hogy még a saját médiájuk sem tudott jót írni róluk.
E mondatban minden benne van. Minden tévedése médiáról és nyilvánosságról, hatalomfelfogásról, és minden a kormányfői alkalmatlanságáról. Aki csak a vazallusaira figyelmez, az sem önmagát, sem a valóságot nem látja tisztán.
Sorostalanság
A Fidesz maga is részesült már külföldi forrásokból, amelyek közvetlenül politikai befolyásolásra szolgáltak, és nem mellesleg egy autokrata rendszer felszámolását támogatták. Az adományozó Soros György volt.
Ha Orbán megértené, hogy őt és rezsimjét az ország többsége autokratának tartja, akkor azt is megértené, miért támogatja Soros (és Brüsszel és az amerikai demokraták) a magyar nyilvánosságot, és benne azokat a szervezeteket, amelyek a demokratikus alapértékekért küzdenek.
Ha mindezt megértené, akkor tán az is a megvilágosodás erejével hatna számára, hogy Brüsszel az ő személyében egy antipatikus közösségrombolót próbál megfegyelmezni majd másfél évtizede. És elfogyott a türelme (bő másfél évtizedes késéssel: de hát ez egy európai szalon hirtelen mozdulatok nélkül, nem pedig egy zsizsikes kremlinológus-csapszék).
Az nagyjából közismert, hogy a Fidesz számos politikusa már jóval a Liberális Internacionáléhoz csatlakozás (1992) előtt Soros-ösztöndíjas volt (a szervezetből, amelynek Orbán az alelnöke is volt, csak 2000-ben léptek ki, hogy aztán Orbán a kereszténydemokrata internacionálé alelnöke lehessen; felkészül: a Kommunista Internacionálé.) Az idén 95. életévét töltő Soros több mint három évtizede harcol filantrópként a tekintélyelvűség, a rasszizmus és az intolerancia ellen. A rendszerváltás idején számos fideszes politikusnak nyúlt a hóna alá. Orbán Viktor, Szájer József, Kovács Zoltán és Németh Zsolt is neki köszönhetően lett oxfordi ösztöndíjas, Schmidt Mária és Kövér László szintén Soros-pénzen képezte magát idehaza, Deutsch Tamás egy brit–magyar Soros-menedzseriskola hallgatója volt. Hadházy Ákos már 2017-ben azt kérdezte a Parlamentben Orbántól, hogy a miniszterelnököt érte-e politikai befolyás, amíg Soros-ösztöndíjas volt, és ezt jelentette-e. (2017 volt az az év, amikor az ún. Soros-tervről nemzeti konzultációt és plakátkampányt rendezett a Fidesz, sokmilliárdnyi közpénzt emésztve fel.) Dömötör Csaba akkori parlamenti államtitkár (ma EP-képviselő) nem válaszolt a kérdésre, inkább fontosnak tartotta megemlíteni, hogy
„az Oxfordi Egyetemet nem Soros György alapította”. Mint ahogy az MTA-t sem Németh Szilárd, de hogy jön ez ide?, kérdezhetnők kellő tisztelettel.
Gyöngyösi Márton (Jobbik) kérdésére Orbán személyesen válaszolva kijelentette: „Nagyon helyes, hogy Soros György a 80-as évek végén támogatta Magyarországon a kommunista rendszer megdöntését, az orosz hadsereg Magyarországról történő kivonását, és helyes, hogy támogatta a demokratikus ellenzéket, benne a Fideszt.” Nagyon helyes, igen. De nem azért támogatta, és az ország sem azért mutatott ajtót a kommunizmusnak, hogy egy fasiszta rendszer másszon vissza helyette az ablakon. (Vö.: Orbán 2007-ben azt mondta, hogy nem azért mutattak ajtót az oroszoknak, a Szovjetuniónak meg a kommunizmusnak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. És azt üzente a jövőnek, hogy ezt ne engedjék. Nos, ez történik.)Orbán 2018-ban folytatta az általa Soros-hálózatnak keresztelt közeg feltérképezését. (A magyar nyelvben 2015 után keletkezett mintegy 600 Soros-szóösszetétel 2023 nyarán kötetben is megjelent.) Az akkoriban Schmidt Mária tulajdonolta és Lánczi Tamás (ma szuverenistahivatalnok) főszerkesztette Figyelő című, szebb napokat látott gazdasági folyóirat közölt egy ezer sebből vérző listát a Soros-zsoldosokról A Spekuláns emberei címmel. Németh Szilárd frakcióvezető-helyettes pedig már 2017-ben, Trump támogatásától felbátorodva úgy fogalmazott: a Soros-birodalom álciviljeit „minden eszközzel el kell takarítani”.
Feljelentkezők
Sokáig tartott tehát, de a dermesztő hülyeségeket tartalmazó szövegelésből dermesztő hülyeségeket tartalmazó jogszabályok lehetnek hamarosan. Kocsis Máté egy arra érdemes vasárnapon megpihent, és közölte, mi lesz a másik Alaptörvény-módosításban (az első a férfi-nő megfigyelést vési be): kitilthatókká válnak azok a kettős állampolgárok, akik az ország nemzeti szuverenitását, közrendjét, területi integritását vagy biztonságát veszélyeztetik. Azóta többek között Pásztor Tibor, a Kutyapárt XII. kerületi képviselője írt „búcsúlevelet” és adott okot a kiutasításra, mondván: a kiutasítás alapját képezheti, ha azt gondolja, hogy a magyar jogrendet az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatára (1948) kellene alapozni, amelynek része a szólásszabadság és a gyülekezési jog, vagy azt, hogy úgy gondolja, „a jelenlegi kormány literálisan hazaáruló”. Kiváló tárcaírónk, Papp Sándor Zsigmond (Népszava, Szép Szó) a héten írt megindító sorokat. „Ezennel kijelentem, hogy ezt a szuverenitást én semmilyen eszközzel nem fogom védeni, sőt ott teszek ellene, ahol csak tudok. Ez a közrend soha nem lesz az én rendem. Kíváncsian várom, hogy milyen érveléssel, jogi csűrés-csavarással vonják majd meg az állampolgári jogaimat, hogyan tartóztatnak fel a határon, hogyan korlátoznak a szabad mozgásban. Hogyan leplezik le végleg magukat szinte ingyen.”
Most már csak egy kérdés maradt: e lelepleződést el tudják-e palástolni retardált konzultációkkal diadalnak, amit ellenállókként arattak a Gonosz Birodalom ellen, vagy elmossa őket az ár, ahogy ez a semmit érő hordalékkal lenni szokott.
