És valahogy mindig feltűnnek a közelben a jachtjaikkal, magánrepülőikkel a neres nagyhalak, hogy azt ne mondjuk, cápák (a bálna már bodyshamingnek tűnne, pedig csak a magyar gazdaságban betöltött szuverén tőkeerejükre gondoltunk). Egyszerűen ezek ott vannak mindenütt, vonzza őket a dinasztia diszkrét illata (ha egyszer üvegcsébe töltenék, csilliókat kereshetnének ezzel is). És nincs hová hátrálni előlük, amikor belökik az óvatlan embert családostul a fedélzetre, aztán meg sem állnak vele valami egzotikus helyig.
Ahogy a japán mondás tartja: „ha rossz vonatra szállsz, szállj le az első megállónál, mert minél tovább maradsz fenn, annál drágább lesz a visszaút”. Hogy még olcsón megússzák, logikusan ők is kiszálltak egyből, ahogy landolt a repcsi. Mégsem ugorhattak ki útközben ejtőernyővel valahol az Indiai-óceán közepén, mert mennyi esély van arra, hogy épp alattuk suhan majd el az aktuális Lady Mrd.? No, hát pont annyi, mint hogyha a világóceánban az idők kezdete óta úszik egy ezeréves teknős, és Grönland és Yogyakarta között bedobunk egy fakarikát a vízbe, majd amikor a teknős száz évben egyszer feljön a felszínre, éppen abban a karikában dugja ki a fejét. Ugyanis a tibeti bölcsek már a 3000 éves szent védikus iratokban megjósolták a Lady Mrd. eljövetelét, csak a felbukkanásának helyét kell jól eltalálni a 444 fotóriporterének.
Pech, hogy a gép csak egy hét múlva indult vissza, így az önkéntelen turisták kénytelenek voltak helyben leforgatni a Fehér Lótusz maldív kiadását, de miután privát Insta-fiókjuk van, ezeket a felvételeket csakis az ismerőseik láthatták. Csodálkoztak is azok, milyen jó idő van még ilyenkor is a Makarska Riviérán, és hogy megváltozott a punati naturista kemping, amióta ’86-ban bejárták szkiffel a jugó partokat.
Természetesen hőseink egy magánemberként fogadkoztak, hogy majd az itthoniak kompenzálják a szállás- meg a kajaköltséget, „a szokásos piaci feltételekkel”, ha már pont nem volt náluk készpénz, amikor épp a Liszt Ferenc repülőtéren sétálgattak, hogy megünnepeljék annak 75. születésnapját. Ami köztudottan egy egész éves programsorozat, olyan ünnepi aktivitásokkal, mint a járatindulás előtt legalább két és fél órával történő becsekkolás. Eleve azért keveredtek a kifutópályára, mert a repülőtér-fejlesztési sorozat következő állomásaként megújul a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér kettes termináljához vezető híd, valamint az épület előtti, ki- és beszállásra használt terület, és csak eltévedtek a sok fekete mikrobusz között. Máskor, mással is előfordult már, még felújítás se kellett, és hopp, egy Moszkva felé tartó gépen találták magukat. Vagy éppen a nekik rendelt luxusrepülő helyett vonatra szálltak, no nem ám Kőbánya alsó, hanem New Yorkból Washington felé, mint Péterman, aki ekképpen hódolt családja, egy régi vasutas-dinasztia emléke előtt, természetesen ezúttal közszolgálatot ellátó személyekről volt szó, ezért jogos a közpénz.
Csakhogy az itthoniak meg azt hitték, amikor egy Maldív-szigeteki számról SMS-t kaptak, hogy ez csak egy szokásos beugratós üzenet volt, hogy „küldjetek pénzt, itt ragadtunk egy távoli szigeten, és nincs nálunk se kápé, se kártya” – na persze!
Majd inkább beálltak a tükör elé, 126-odszorra is újraindították a lejátszón A dinasztia című filmet, és közben behívták lelki szemeik elé Havasi Bertalant, hogy az újságírókra immunissá váljanak, és tökéletes pókerarccal mondhassák a kamerákba, „nem, nem néztem meg”.
„Magáncég vagyunk, tehát semmi közünk a kormányhoz” – nyilatkozta a 24.hu-nak a magánember Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó TV2-csoport vezérigazgatója. Szerinte semmi különöset nem jelent az, ha a hírigazgatójukat időnként lefotózzák a Karmelita kolostornál, mások is járnak fel időnként a várba, hogy utazhassanak az UNESCO világörökségi listáján szereplő Budavári Siklón, amely megfelel a legszigorúbb műszaki és balesetvédelmi követelményeknek, és a kocsik hibátlan esztétikával elevenítik meg az elmúlt korok hangulatait. Március elsejétől ráadásul a teljes árú siklóretúrjegy plusz a különleges budapesti panorámát kínáló BKV-hajó körjárat kombinált jegy 6500 forintba kerül, a hülyének is megéri.
Azt is mondta a magáncég vezérigazgatója ebbéli minőségében, hogy Magyar Péter péniszriportja a 200 ezer forintos bírság ellenére pozitív hozadékkal is szolgált, mert „jelzi, hogy az újságíróik függetlenek”.
S így rövid időn belül az ominózus riport már kétszeresen is médiatörténeti mérföldkővé válhatott. Mert hát ilyen híradást biztos nem kért tőlük senki, a független újságírók maguktól juthattak erre a gondolatsorra, és a szerkesztőik csak támogatták őket a függetlenségükben, amikor ezt adásba engedték. Szintén független inspiráció, saját ötlet lehetett az ezekben a percekben futó vezető hírük, hogy „Rezsicsökkentés: Magyar Pétert ezúttal sem érdekelte a valóság”, ahol mindjárt a második bekezdésben le is Brüsszel Péterezik a Tisza-párt elnökét. Margit! Milyen újságírás ez!? Origo? Magyar Nemzet? Ja, tényleg, onnan vették át, de ezért nyilván nem fog senki pert indítani, hogy átvételkor nem ellenőrizték eme cikk valóságtartalmát, miszerint érdekelt-e itt bárkit is a valóság, és ez összefüggésbe hozható-e Magyar Péterrel, mert a jelek szerint nagyon is. Hogy az ideillő angol szólásmondást idézzük: „Mi történik a macskával, ha kimegy Angliába? Kettéválik!”
Mindjárt mellette pedig ezt látjuk: „Nemrég bombaként robbant a hír, hogy évekig tartó küzdelem után megszületett Palácsik-Ráthonyi Tímea kisfia, de már úton is van a második csöppség. Mint kiderült, az üzletasszony és férje első gyermekét béranya hordta ki, közben pedig hatalmas csoda történt, hiszen Tímea is várandó lett.” (sic!) És az ember persze rákattint, mert végre boldog bombahíreket akar olvasni, kisbabákról, béranyákról, hiszen már masszív PTSD-je van a Trump–Vance–Musk triumvirátus mindennapos ámokfutásától, meg az olyan MI-videóktól, amelyben „háborús bűnösök napoznak a gázai strandon, miközben a Trump-szobor fényesen ragyog a Közel-Keleten, akár egy fárosz, és az üzletember-despota egy nála magasabb hastáncosnővel hetyeg, amivel már a feleségét se tudja felbosszantani, inkább örül, hogy ebben az égésben legalább nem kell részt vennie” – ahogyan ezt a fehér házi gyakornokok keserves küzdelmek árán promptokba foglalták. A hüllőagyukat használó gyíkemberek még azzal sincsenek tisztában, hogy közös felelősségünk lenne nem tönkrevágni ezt a bolygót, de hát ebben is van egy nietzschei pillanat: Isten halott, nincs már morál, mindent szabad.
