A Sahedek jellemzően lassú, pontatlan, de olcsóságuk miatt nagy tömegben gyártott drónok. Két és félszer három méteresek, és közeledtük már messziről hallatszik. A motorjuk bőgése már kilométerekről elárulja őket. Február 22-én 267 ilyen hadieszközt észleltek az ukrán légtérben, melyből 138-at lőtt le a légvédelem. A lezuhanó törmelék nem ölt meg senkit, de ez csupán a véletlen műve. Helyszíni tudósítónk megnézte, hogyan képzik ki ezeket a drónvadászokat.
„Legalább fél év gyakorlás, kitűnő hallás és éles szem a sötétben” – így foglalja össze a jó drónlövész tulajdonságait „Simpson”, a Harkiv megyei Hartija dandár kiképzője egy terepjáró platójára szerelt légvédelmi géppuska mellett. Az alkonyatra vár csapatával, hogy elkezdjék a gyakorlást egy drónra aggatott piros hőlégballonnal, amely ideális esetben nem fogja megérni a tréning végét. Annak érdekében, hogy maximálisan szimulálják az égen repülő Gerány tulajdonságait, a csapat egyik tagja a láb- és kézmelegítő zacskókból beleönti a port egy dobozba, amit ráköt a ballonra. A kémiai reakció miatt így látszódni fog a célpont a hőkamerákon is.
Hamarosan felszáll a drón, amely alatt jó tíz méterrel lebeg a lufi. Az első katona beáll a laptoppal felturbózott célzórendszerű puska mögé, és rövid sorozatokat ereszt a levegőbe.
Az ukránoknak ismerős ez a hang – hasonló platós kocsik szoktak le-fel száguldozni a város kihalt utcáin hajnalban, kijárási tilalom idején, miközben a platón álló géppuskás rövid sorozatokat ereszt az ég felé. Van, hogy a Gerány jellegzetes fűnyírózúgását, máskor a petárdához hasonló hangú és erejű géppuskaropogást hallják meg először.
Egy biztos, alvás egy ideig nem lesz: lakótelepeken ilyenkor az egymással szemben lévő erkélyek megtelnek hálóköntösben cigiző, nézelődő emberekkel, akik az eget pásztázó lámpafények, piros nyomkövető lövedékek és a hol látható, hol felhők mögé bújó „fűnyíró” fogócskáját nézik. Előbb-utóbb egy (remélhetőleg) távoli robbanás és a megrázkódó ablaktáblák jelzik, ha valamelyik fél sikerrel járt.
„Pisi és nyomás aludni!” – írja ilyenkor a követőinek az egyik, légvédelmi riadókra szakosodott Telegram-csatorna.
Az oroszok feketére festik ezeket a drónokat, hogy kevésbé látszódjanak, s emellett továbbfejlesztik a típusaikat, hogy kevesebb hőt adjanak le, és magasabbra tudjanak repülni. Előfordul, hogy három-négyezer méteren szállnak, ezek ellen már tehetetlen a platóra szerelt földi légvédelem. Az első iráni típusokkal szemben pedig akár 90 kilogrammnyi robbanóanyagot is magukkal tudnak vinni.
Némely orosz drón kamerát is visz magával, kémkedve, feltérképezve a frontvonal mögötti állapotokat. Emiatt a lövészek munkája nem veszélytelen.
„Mi szúrjuk ki az ellenség szemét az égen, ezért sokszor minket is céloznak” – mondja Simpson. Minden ilyen egység egy titkos méretű területért felel: ahogy belép a drón a szektorukba, azonnal az üldözésére indulnak az autójukkal.
Míg egy amerikai vagy orosz rakéta dollármilliókba kerül, egy Gerány a töredékébe, típustól és felszereléstől függően 10-20 000 dollárba. Kiválóan alkalmas a lakosság terrorizálására. Alig pár héttel ezelőtt ölt meg egyetlen drón egy lakóházba csapódva Szumi megyében négy embert, megsebesítve további kilencet, természetesen éjnek évadján.
Hétről hétre, hónapról hónapra többet gyárt belőlük Oroszország, és csak idő kérdése, hogy a továbbfejlesztett változatok megjelenjenek a közel-keleti hadszíntereken is, Irán jóvoltából. Az ukrán morált azonban, úgy tűnik, nem tudja megtörni sem az iráni-orosz drónok garmadája, az évek óta tartó kialvatlanság vagy a tengerentúlról érkező rossz hírek sem.
„Kemény munka, hazaszeretet, és a felderítőink éles szeme. Ez segít minket a harcban” – fejezi be a légvédelemről szóló kiselőadását Simpson.
