Hernádi Gyula kontra Rab Zsuzsa, Ország Lili versus Szász Endre, Kallós Zoltán Kurtág György ellenében - három, az 1926-ban születettek közötti mérkőzés még nem játszódott le, de a minap az egyenes kieséses versenyben Janikovszky Éva legyőzetett – a színházi olimpia után szabadon - az emlékévek olimpiáján.
Kálmán Olga, a Demokratikus Koalíció képviselője és párttársai azt javasolták, hogy születésének századik évfordulóján 2026 legyen Janikovszky Éva emlékév. A Parlament Kulturális Bizottságának fideszes képviselői nem támogatták az ötletet, hivatkozva arra, hogy jövőre a Magyar Népmese Napja lesz.
Lehet mélázni azon, hogy a kormánypárti képviselők szerint Janikovszky Éva vajon miért nem méltó emlékévre. Netán azért, mert elnökségi tagja volt a – biztosan már akkor is a USAID adományait felhasználó - UNICEF Magyar Bizottságának. Talán azért, mert az agyonmagasztalt családdal kapcsolatban is képes volt ironizálni. Esetleg az az ok, hogy nőként nem csupán a gáztűzhely mellett valósította meg önmagát.
Szerencsére Janikovszky Éva immár több magyar generáció közös tudásának része. Olvassuk, idézzük: eszünkbe jut, amikor a „Kire ütött ez a gyerek?”-et, a „Felelj szépen, ha kérdeznek!”-et vagy a „Ha én felnőtt volnék”-ot halljuk. És ehhez nincs szüksége emlékévre.
Sőt! Ő győz, ha a nevében nem játszik pályázatosdit a hivatal, nem szoborja meg a kurzusművész, nem kívánja a háta közepére az ünnepség szervezésre kényszerített óvónéni. És nem fog a hóba-szélbe-kánikulába kirendelt, szép ruhába öltöztetett – esetleg letérdepeltetett - gyerekek előtt badarságokat beszélni, átadni és felavatni a humorzérzékét vesztett politikus.
Akinek mindenképp érdemes lenne újraolvasnia győztessé avatott magyar népmeséket. Azokban ugyanis a rossz kivétel nélkül mind elnyeri méltó büntetését.