Ez a történet az Atlasz- hegységről és egy picit Budapestről is szól, de mindenképpen nőkről mesél, akik egy számunkra szokatlan világban élnek, más értékrendek mentén, de a saját szabályaik szerint. Egyszer egy magyar lány, Körösényi Bori úgy döntött, hogy Budapest és Marokkó között gyapjúfonalat gombolyít. Létrehoz egy vállalkozást, és elhozza hazánkba azoknak a szőnyegszövő kollektíváknak az alkotásait, amiket egy távoli vidéken a nők ösztönből és ősi szimbólumokból álmodnak meg. Felelős kereskedelmet biztosít számukra, önbizalmat ad nekik, hogy saját keresettel rendelkezzenek.
Távoli utakon, új ösvényen
A Nagy Diófa utca 34. előtt egy furcsa illat megállásra késztetett, valami megmagyarázhatatlan vidéki érzés egy olyan helyről, ahol birkanyájakat őriznek. Abra nevű boltjában Bori várt rám a különleges, messzi tájról iderepített szőnyegek között. A vállalkozás öt évvel ezelőtt Berber Budapest néven indult, de ez a név már nem tükrözi azt az üzleti modellt, ahova azóta fejlődött. A berber szó barbárt jelent, s negatív kicsengése nem is állhatna távolabb Bori hozzáállásától, amely a helyi alkotók felhatalmazásán és tiszteletén alapszik. Az Abra szó egy női név, és a másik jelentése út, ösvény, ami már igen találó a vállalkozás céljait tekintve.
Amikor Bori első gyermeke megszületett, elkezdett érdeklődni a szövés iránt. Korábban elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetemet, majd a elindult a reklám irányába, később gasztro-eseményeket is rendezett, ugyanis imád főzni, szívesen kísérletezik más kultúrák ételeivel. Mégis úgy érezte, nem találta meg a számára megfelelő vállalkozást. Végül beiratkozott a Hagyományok Házába, és két év alatt megtanult szőni, a többi között megismerte a hagyományos, erdélyi festéses alapú szőnyegkészítést, aminek a síkszövéses technika az alapja. Ez hozta számára a felismerést: őt inkább a csomózott, ősi technika vonzza, valamint magával ragadta az a csodálatos mintavilág, amit hosszas keresgélés és kutatás után a marokkói szőnyegekben talált meg.
Először a férjével utazott el Marokkóba, majd az első útból szerelem lett, és egyre többször látogattak el a színes, aromás fűszereiről, erős teáiról és lankás homokdűnéiről ismert országba. A főváros varázsa után hamar a vidék felé vették az útirányt, hátizsákkal, szinte nomád vándorokként keresték fel az Atlasz-hegység eldugott kis falvacskáit.
Bori hamar rájött, hogy a városokban a szőnyegpiacon kapható termékeket úgynevezett middlemen-ek, vagyis áruforgalmi közvetítők tisztességtelen felvásárlások útján értékesítik. Valójában azok a szorgos kézművesek, akik készítik a szőnyegeket, korántsem részesülnek a profitból vagy csak jóval a piaci ár töredékét kapják kézhez.
