Ijesztgetnek minket jobbról, ijesztgetnek balról… De nem! A másik oldalon is jobbról! Akkor most hogy van ez? Valamikor egy átlagember tudta, fabatkát sem ér az élete, bármikor lecsaphat rá egy járvány vagy egy háború. A múlt század harmincas éveiben világos volt, hogy Hitlertől kell tartani. A hidegháború alatt vagy azt hittük el, hogy a Nyugat, vagy azt, hogy a Szovjetunió fenyeget mindenféle rosszal. Akár igaz volt, akár nem, logikusan hangzott. A mi világunk azonban úgy gerjeszt aggodalmakat, gyomoridegességet, szkepszist, hogy a horrorsztori nem kerek.
Egyre kevésbé túlzás azt állítani, hogy a mai világ folyamatai, főleg a politikában, teljesen értelmezhetetlenek. Sok okosságot lehet ugyan hallani állítólagos bennfentesektől, szakértőktől, elemzőktől, mindentudó megmondóktól, de sehogy sem áll össze egy világos kép a valódi ellentétekről, törekvésekről, veszélyekről.
Egyre rosszabb a közérzetünk, feszültségek nyomasztanak, lélekben lassan már háborúra készülődünk, de az egész valahogy totálisan irracionális. Se füle, se farka. Álhírek, összeesküvés-elméletek keringenek, egymásnak ellentmondó kijelentések. Amíg a polgároké volt a közösségi média, ez nem jelentett problémát. Nem tudhatunk pontosan semmit, beszélünk hát egymásnak összevissza mindenfélét. De erre is rátelepedett a politika, még nagyobb káoszt okozva a fejekben.
A politikusok nem visszafogják magukat, hogy ha már nem közölhetnek semmi lényegest, jobb, ha a gondolataikat is magukban tartják. Posztolnak, kommentelnek orrba-szájba, és ezekből a szabadszájú zagyvaságokból lesznek aztán hírek, szópárbajok.
Nem igazán segítenek a világmagyarázó elméletek sem. Klímaválság, fegyveres konfliktusok, populista előretörés. A baloldal előveszi antikapitalista tételeit, és próbálja róluk lefújni a port. Helyes. Ám a globális világ örvényében már nem hangzik olyan meggyőzően, hogy a tőkések a piacokért harcolnak minden eszközzel. Nemzetközi formációkról van szó, mégis nemzeteket uszítanak egymás ellen. Nem kopott el teljesen a képlet, de a jelenkori sajátság pár tényezője hiányzik belőle. A konzervatív világmagyarázat pedig arról beszél, hogy jelenleg civilizációk harca folyik. Meghatároz ötöt, hatot, hetet, lehet vitatkozni a helyes számon, és akkor ezek most birkóznak. Pont most, amikor minden eddiginél több szál köti össze őket. Amikor a feltételezhető hatalmi központokat már nem fedi le a világot tagoló, államokra épülő politikai struktúra. És a képlékeny civilizációs határok sem.
