„A 2022-es választás után a nagystratégia kidolgozását azonnal megkezdtük. Szokatlan módon a magyar kormányban van politikai igazgató, akinek valójában az a feladata, hogy ezt a nagystratégiát összeállítsa. Bekapcsolódtunk Donald Trump elnök úr csapatának programíró rendszerébe, mélyen veszünk ott részt.” Ezt mondta Orbán Viktor a múlt év nyarán Bálványoson. A CBS szerint „nemcsak a szavak szintjén támogatja egymást Orbán Viktor és Donald Trump, hanem politikai és kormányzási tanácsokat is kap a magyar féltől az exelnök”. Az elemzés kiemelte, hogy a „szélsőjobboldali” miniszterelnök mindent egy lapra tett fel az amerikai elnökválasztást illetően. Ehhez képest mondta említett gondolatmenetében a magyar Fidesz-elnök kormányfő, hogy barátokat és partnereket gyűjtenek, nem pedig gazdasági vagy ideológiai ellenségeket. „Nem lecsatlakozunk valaki mellé, ami intellektuálisan sokkal egyszerűbb, hanem önálló utat járunk, ami nehéz, de hát a politikát nem véletlenül hívják művészetnek.” Ha valami művészet, az a készségszintű köpönyegforgatás és mellébeszélés.
A magyar kormánynak alig van barátja a világ demokratikus közösségében, a Nyugatot bomlasztó illiberális vonzódását olyan virtigli diktatúrák támogatják csak, mint Oroszország vagy Kína, a szomszédban Szerbia. Az unióban pedig kizárólag a szélsőjobboldali kormányok partnerei Orbánéknak. A Patrióták Európáért (PfE) EP-képviselőcsoport jelentős része sem más, mint változó vérmérsékletű fasiszták igyekezete a meleglobbi vagy éppen a színes bőrűek bevándorlásának megakadályozására.
Megírták az amerikai autokrácia forgatókönyvét, egy elég ismert ember műve köszön vissza a lapjainAz Orbán-rendszer egyik legnagyobb bűne éppen az, hogy nem enged szabadságot a fenti kérdések megítélésében.
Vagy fideszes vagy, és akkor utálod a melegeket, terroristának tartod a muszlimokat, és a hatalmadat fenyegető energiahordozó-válság miatt még egy háborús bűnöst is képes vagy mosdatni, vagy liberális kommunista, aki átműtene minden óvodást, beengedne minden gazdasági bevándorlót, és még Szabolcsot is odaadná Ukrajnának Kárpátalja mellé, hogy Zelenszkij fájdalma kisebb legyen.
Teljes agyrém. Liberálisoknak is okozhat fejfájást az eltérő nemi identitások kérdése és az elfogadásuk a gyakorlatban, ezért tartják az egyik legkorszerűbb diszciplínának a gendertudományokat. De abban bizonyosak, hogy meleg párok ugyanúgy képesek példás szeretetben családot alkotni, mint a heterók, sőt: a fehér, heteró, keresztény családon beüli erőszak vagy éppen a katolikus egyház papjainak pedofilügyei jelenleg dimenziókkal nagyobb problémát okoznak a társadalomban. Amitől a katolikus egyház közösségében ugyanúgy vannak csodás elmék, ahogy a migránsok között is vannak terroristák.
A természet már csak ilyen: színes, és az ember is az. Mennyivel kevesebb örömöt okozna, ha Goya, Kassák vagy Magritte képeit csak fekete-fehérben vagy a világot csak 2D-ben élvezhetnénk!
Szuverénségek boltja
Ha a magyar szuverenizmus minden magyar szuverenizmusa, ahogy nem az, akkor a Fidesz–KDNP lényegében ravasz államcsínyt (lánykori nevén eufemizmussal: választási autokráciát) eszelt ki és valósít meg tizenötödik éve. Hiszen a (nem szabad és nem tisztességes) választásokon megjelenők durván felének a felhatalmazásával (vagyis a 25 százaléknyi választó becsapott és megtévesztett tömegeivel) formálta át mélyen és nehezen megmásíthatóan a köztársaság fundamentumait. Se az alkotmányozásra, se az unió elleni harcokra, se a Kelet diktatúráihoz kapcsolódásra nem kapott felhatalmazást, különösen nem úgy, hogy a Brüsszel elleni csatározások miatt százmilliárdoktól esik el az ország, a Putyinhoz való dörgölőzése pedig világszégyent jelent.
Mindezeken túl talán a legnagyobb károkozás mégis az, hogy ezeket a skandalumokat megmagyarázni csak teljesen eszement érveléssel, beteges hazudozással és a szép magyar szavak megfojtásával, a jelentésük meggyalázásával lehet. Hogy ne menjünk messze, Hidvéghi Balázs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára szerint „nemzeti egyetértés van” a semlegességre alapuló új gazdaságpolitika kapcsán, mert az ún. konzultáció kérdéseire 95-99 százalék közötti arányban a kormány javaslatait támogató válaszok születtek. Nemzeti egyetértés. Hát az nincs. Ezek a számok legfeljebb annyit jelentenek, hogy még a fideszeseknek is csak 60 százaléka küldte vissza az íveket (mondhatnánk fideszes „újbeszélül”, hogy még a fideszesek is csak 60 százaléka támogatta a Fideszt, de ez nem volna feltétlenül méltányos.) Ez a nemzeti egyetértés lényegében azonos a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett humbuggal, ami penetráns vulgarizmussal az 1848-as 12 pontból kölcsönzött „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” gondolattal zárja az alaptörvényt.
Mi tehát az alapvető probléma az orbáni szélsőjobboldali populizmus terjeszkedésével, amelyre rámehetne akár az Egyesült Államok alkotmánya is, ha nem lenne eleve kizárt, hogy a szabad világ térdre esik az Ovális Iroda leendő lakója, Trump diplomáciájának csörtetése és hőbörgése előtt? A gond a szélsőségek elszabadulásával az, hogy egy világnézet kizárólagosságára törekszenek (immár hideg fejjel, számítóan, felkészülten és pragmatikusan). Pedig idehaza, 2010-ben az Országgyűlés júniusi politikai nyilatkozata (amit kötelező volt kifüggeszteni a közintézményekben) minden magyar felszabadító erejű összefogására alapozza a vágyait korra, nemre, vallásra, politikai nézetre tekintet nélkül. A „Nemzeti Együttműködés Rendszere” azonban hamar kimutatta a foga fehérjét.
A szemben állókat nemkívánatosnak tekinti (a baloldaliság kommunista tempó és a liberalizmus is az, diplomás kivitelben), és aki a Fidesz ellen van, az Brüsszellel van, amely Magyarországot ismét szolgasorba kényszerítené. És mi lesz az USA-ban? Forrásaink véleménye szerint ugyan nagyokat fog reccsenni a tengerentúli közélet a következő hónapokban, és hamarosan többet lesznek az emberek az utcán tüntetéseken, mint odahaza, de végtére is nagy kijózanodásban fog ismét egymásra találni az a tradicionális sokszínűség, amely sok-sok évtizeden át biztosította a higgadt váltógazdaságot a 300 milliós nemzetnek. Amikor nem volt kérdés, hogy az ellentétes színezetű adminisztráció sem rosszat akar az országnak, és érvényesnek tekinti a másik fél világlátását is.
Lesz, lesz, lesz...
Orbán Viktor a 2022-es CPAC Hungary rendezvényen hirdette ki először nyilvánosan is a napiparancsot a világ egyesülő konzervatívjai számára. „Ellenfeleink, a progresszív liberálisok és a neomarxisták végtelenül egységesek. Védik egymás hátát. Ezzel szemben mi, konzervatívok képesek vagyunk a legkisebb ügyben is összeveszni egymással. (...) De ha a politikában boldogulni akarunk, soha ne azt nézzük, miben nem értünk egyet a másikkal, hanem azt keressük, hogy hol vannak a közös pontok.” Gondoljunk csak Giorgia Meloni olasz kormányfőre, aki csak addig volt kedves Orbánnak, amíg ki nem derült, hogy Ukrajna egyik legelkötelezettebb támogatója (és nem szíveli Putyint). Manfred Weber és Angela Merkel is addig volt kedves neki, amíg ki nem derült, hogy nevezett keresztény konzervatívok nem szeretik az illiberális kleptokráciát. A szlovák és a magyar szélsőjobb bármikor örömmel részt venne egy felvidéki irredenta határvillongásban („Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz! Miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes!”), mert ez a szélsőjobb lényege.
Egy dolog oldhatja föl a szélsőjobboldaliak és a nacionalisták kódolt szembenállásait, és ez Orbán nagy találmánya: a közös ellenség. A melegeket és a muszlimokat Putyin, Trump és Orbán azonos hőfokon gyűlöli. Kulturális krédónak kétségbeejtő.
Hálózatépítő piramisjátékosok
Szintúgy a CPAC rendezvényén mondta el Orbán a globális konzervatív térfoglalása 12 pontja között utolsóként: építs intézményeket! „Legyen az think tank, oktatási központ, tehetséggondozó műhely, külkapcsolati intézet, ifjúsági szervezet, bármi, csak a politika felől értelmezhető legyen.” Lett is számos közvélemény-kutató, történetkutató számolatlanul, és lett Szuverenitásvédelmi Hivatal és Alapjogokért Központ is (lényegében mindkettő kiszervezett Fidesz-iroda közpénzen, szó szerint ugyanazt mondják, mint az állampárt, közpénzen. Megkérdeztük őket.
Szánthó Miklóst például arról, hogy ha egyetlen értékrend (pláne egy politikai párt) sem állhat ab ovo a másik fölött, akkor nem aggályos-e, hogy a magyar kormány magyar közpénzből a saját értékrendjét népszerűsíti. Nem fájna-e neki nagyon, ha baloldali-liberális nemzetközi műhelyeket építene az ellenkező oldal magyar közpénzből (hogy érzékletes legyen: Soros-műhely Szánthó Miklós adóforintjaiból)? Mennyivel lenne botrányosabb az Alapjogokért nevű alaptörvény-ellenes szereptévesztés működését? Ahogy arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha már az egész világ konzervatív-szuverenista lett (és a „komcsiknak-liberóknak” írmagjuk sem maradt), akkor ki lesz az ellenség?
Lánczi Tamástól arra vártunk választ, hogy ha a magyar nemzeti szuverenitásba beavatkozó külföldi érdekcsoportok üldözendők, akkor miért szabad a magyar kormánynak külföldi érdekcsoportokat támogatnia. A magyar kormány közpénzből építi a nemzetközi konzervativizmust az USA-ban (Heritage Fundation, Batthyány Alapítvány, Danube Institut: ezekről az Átlátszó írt sokat), szintén egy idegen ország szuverenitásában motozva szügyig, akkor ez rendben van-e? Az ő válaszát is online közöljük, amint megérkezik.
