Veszettül kíváncsiak vagyunk, miként sikerül az amerikai (és nem amerikai) konzervatívok számára a következő ciklus négyéves repülése bekötött szemmel és/vagy VR-szemüvegben.
Arra tippelnénk, hogy cefetül pofára esnek (és Nordberg hadnagy emlékére belelépnek egy farkascsapdába, nekimennek a festett ajtófélfának, feltápászkodva beverik a fejüket egy AK–47-esbe, ami véletlenül elsül, lelövi a parkolóőrt, aki megbüntette őket, mert rossz helyen álltak meg, amikor meg akarták nézni az első csoportos abortuszper halálbüntetéssel fenyegető tárgyalását, és végül lerombolta a floridai házukat egy orosz atom-tengeralattjáró, mert a kormányos az elszabadult orosz–amerikai fegyverkezési hajsza legújabb fejleményeit nézte a híradóban).
A világpolitika komoly dolog, emberélet, sőt országsors múlik rajta. Ehhez képest vannak kettős érzéseink: először is a hideg futkos a hátunkon attól, hogy egy világraszóló paréj lesz az Egyesült Államok 47. elnöke, aki ugyanaz, mint a 45. volt, csak akkor még minden jóravaló republikánus annak látta, ami: közveszélyes kreténnek.
Még Elon Musk sem szívelte, a techmilliárdos csodabogár 2016 táján még büszke demokrata volt. Ha ránézünk a tárcájára, akkor azt kell mondanunk, a Musk gyerek nem csinált rossz üzletet, Trump megválasztásának másnapján 26,5 milliárd dollárt kellett hozzászámolnia a vagyonához (ez 10 000 milliárd forint, viszonyításképpen: az EU jelenleg 8000 milliárdot tart vissza az Orbán-kormány korrupciós és jogállami deficitje miatt, ebből két héttel ezelőtt 400 milliárd forint végérvényesen elveszett, ami majdnem egyhavi nyugdíjköltségnek felel meg. Musk százszorosát kereste meg annak, mint amit Donald bátyó kreatív kampányába – Ka-maaa-la, Ka-maaa-a, Barack Hussein Obaaa-ma! – fektetett).
De ezek az idők most nem arról a dilemmáról szólnak, hogyan ne legyenek puhatestű jószágok az amerikai milliárdosok. Ellenkezőleg, Musk, Zuckerberg és Bezos kínos versenyt csúsznak Trump lábai előtt, ami felvet bizonyos kérdéseket, de legalábbis sokkal vonzóbbá teszi Oroszországot, ahol az oligarchák tevékenységét az állam nagyon is kiszámíthatóan szabályozza és keretezi (a magas épületek ablakait újra és újra). A Trump-világrend eljövetelével összefüggő másik érzésünk a sírás és a nevetés elegye (lesz időnk eldönteni). Hogyan is élhetnénk meg másként azt az érzést, amikor a böszme hirtelenszőke az asztalra csap: szemöldöke összevonásával teremt békét Gázában. Ha a Hamász nem adja vissza az izraeli túszokat a beiktatásáig, mondta nemrégiben, akkor kitör a pokol. Tette ezt a nyilatkozatot néhány nappal ezelőtt, amikor már biztosan világossá vált, hogy meglesz a megegyezés a terrorszervezet és Izrael között. A Magyar Nemzet ezt úgy tálalta, hogy Trump tűzszünetet hozott Gázába, amivel nem javítottak sokat a nemzetközi igazságeltalálási versenyben elfoglalt helyezésükön. A katari tárgyalásokon a Biden-stáb a közel-keleti megbízott Brett McGurk vezetésével fél éve dolgozott, és november óta Trump leendő felelőse, Steve Witkoff is részt vett azokon. De nem is ez az érdekes, hanem hogy a háborúkat taszító Trumpnak vajon mi lesz a következő lépése egy olyan blöff után, amikor a pokollal fenyeget egy ötven éve krízisben élő térséget? Talán ő is tudja, hogy pokol alatt nem Tucker Carlson vagy Fábry Sándor humoros estjeire gondol a többség, hanem a fegyverek zajára. Ergo olyan utcába vezeti magát a nagyotmondásaival, amely utca még a Nirvánában is tele Uzival hadonászó beállt drogdílerekkel, nemhogy a pokolban.
De ha már az alternatív igazságon ügyködő kormánylap, a következőket írta nemrégiben valamelyik jómadár az újság hasábjain: „Lerántották a leplet Ukrajna véres terveiről.” Itt tényleg elgondolkodik az ember gyereke, hogy akkor ez már a konzervatív humor, vagy még csak kísérleteznek vele? Véres tervei vannak tehát Ukrajnának, amelynek erőszakkal elvették a területeit, és megölték több tízezer polgárát (1848, 1920, 1956? Semmi nem rémlik, féktelen habzású „humor haroldok”?) Állításuk szerint Ukrajna véres provokációt tervezhet Oroszország ellen Trump beiktatása előtt. Ez a provokáció szinte súrolja az analógiáját, miszerint
szegény Kalkuttai Teréz anya különös kegyetlenséggel elkövetett lelkiismeretfurdalás-keltés eszközével támadt a gyanútlan Rockefeller családra, vagy Nemecsek Ernő előre megfontolt tüdőgyulladás hírével vágta mellbe a megingathatatlan Gerébet.
A hírközlés egyébként Vlagyimir Rogovra, az Orosz Föderáció állami szervezetének tagjára (ez vajon mi?) hivatkozik forrásként. Nem tartja fontosnak megemlíteni, hogy Rogov nem afféle mezei putyincsik, hanem a kollaboráns katonai-polgári közigazgatás és az Együtt Vagyunk Oroszországgal szakadár szervezet képviselője Zaporizzsja oroszok által megszállt területén. Biztos van erre szép magyar szó, amely elbírja a nyomdafestéket, de hirtelen nem jut eszünkbe egy sem.
Megszakítjuk adásunkat: Budapestet és az egész országot lepipálta Felcsút az egy főre jutó tőkejövedelem terén. (Taps.) Fejenként 16,5 millió forintot kerestek csak a tőkebefektetéseikből a falu lakói a múlt évben. Javasoljuk, számoljanak utána! A borsodnádasdiaknak, a kesznyéteieknek, az egyházasdengelegieknek és a makkoshotykaiaknak is igazán szeretnénk valami biztatót mondani, hiszen ez egy szabad ország, mindenki annyit ér, amennyit nem szégyell. Hajrá, Borsodnádasd! Hajrá, Kesznyéte! Hajrá, Egyházasdengeleg! Hajrá, Makkoshotyka! A meccset még nem fújták le! Az ellenfél elfáradt, a bíró nincs velünk, de ellenünk se! Akkor megyünk át az új Horthy hídon, ha odaérünk! Hazug embert előbb utolérik a kifizetőhelyek! Dolgos népünk győzni fog felállni ebből a nyomorult helyzetből!
És akkor most kapcsoljuk az Integritás Hatóság székházát, ahol lekapcsolták a nagyfőnököt. Az övé a világ egyik legbizarrabb állása: maffiaállamban kell eljátszania a tisztaságfelelőst (hát nem is a költségvetést), és a rendszerszintű szervezett bűnözésben csendesen tapicskolva derékig utolérte Polt Péter ügyészsége (amely éppen szusszanásnyi szünetet tartott a maffiaállam felszámolásában). A hatóság vezetőjét hűtlen kezeléssel gyanúsítják a hírek szerint: eredményesen dolgozni mindenesetre nem nagyon tudott a szervezet, mert a jogköreit oly szűkre szabták. Kevésbé szabták szűkre a lehetőségek Gulyás Gergely belátását. Szerinte Magyar Péter garancia a Fidesz 2026-os és 2030-as sikerére is. Sok fideszes örömest vitatkozna vele, akik szerint határozottan nem szabad ennyire lebecsülni az ellenfelet, de a mértékletesség még az egykor megfontolt és tárgyilagos kommunikációra képes Gulyást is messzire elhagyni látszik. Illik az izgága illiberális elitbe óraműpontosan. Így kezdett péntek reggel (lapzártánk után) minden bizonnyal Orbán Viktor is a Kossuth rádióban, ahol elmesélheti, miért nem utazik a Trump-beiktatásra. És beszélgethetnek egy sort arról a betelefonálóról is, aki kézigránáttal fenyegette a Tisza Pártot és híveit a Jó napot, Magyarország! című műsor július 25-i adásában. A vicces hallgató a „Gyere a Tisza Párthoz!” című telefonhívásra reagált. „Mennék én szívesen, de nincs még egy kézigránátom se közéjük…” – mondta. A Médiatanácsnak hosszas tanakodás, alapos mérlegelés után most sikerült döntésre jutnia, és megbírságolta a közmédiát, mert a riporter azt se mondta a gránátos fotelhuszárra, hogy: na bumm!
Az idő az értelemnek dolgozik, minden hatóság és befektetés a Fidesznek.
