Itthon lassan már csupán a szájhagyomány őrzi az igazi telek emlékét, a kisebb gyerekek csak a szüleiktől hallanak a méteres hófalakról, az éjszakába nyúló szánkózásról. Olyan területeken azonban, ahová a természet az igazán magas hegységeket teremtette, a hófehér tájak szerelmesei minden évben megtalálják a számításukat. Némi utazás után mi is belekóstolhatunk a leghidegebb évszak csodáiba.
A Bihar-hegységben jártunk.
Túrázni télen is lehet, sőt, mit lehet, kell! Ugye, emlékszünk még? Kisgyerekként elképzelhetetlen volt ez az évszak hó nélkül. Siklott a szánkó lefelé a dombról, ádáz csatákat vívtunk, puffant a hátunkon a hógolyó. Elteltek bár az évek, a nosztalgikus érzés vissza-visszatér, időnként feltámad a vágy: de jó lenne megint igazi telet látni. Ha itthon egyre tavasziasabb is ez az időszak, az országhatártól csak egy-két órányit kell autózni, hogy átadhassuk magunkat az érzésnek.
Bihar megye Románia egyik legnagyobb megyéje, szokás Biharországként is emlegetni. A Bihar-hegység meredeken emelkedik ki a sík vidékből. Az egész Erdélyi-szigethegység legmagasabb csúcsa a Nagy-Bihar: 1849 méter.
Turisták körében igen kedvelt a Bihar-hegység északi részén fekvő Pádis és a Boga völgye. Nem túlzás a helyet mesebeliként leírni, a térségben egymást érik a barlangok, víznyelők, források, vízesések, jégbarlangok.
Tavasszal a krókuszmezők varázslatos lila szőnyege vonzza erre a tájra a látogatókat, télen a havas fenyvesek csendje és a téli sportok. A környék nagyon népszerű úticél, egy-egy hétvégi napon magyar rendszámú autók is szép számmal haladnak a felfelé vezető szerpentinen.
Síléccel, szánkóval, csúszkával, gumibelsőn, szalmával tömött nejlonzsákon - mindegy, milyen eszköz akad otthon hirtelenjében, semmi nem lehet akadály, csúszni muszáj.
Egy séta egy már kitaposott ösvényen, vagy egy hótalpas túra a combközépig érő, puha szűzhóban: mind olyan élmény, amit soha többé nem feledünk. A tél még sokáig kitart ezen a vidéken, kerekedjünk hát fel, ha kedvet kaptunk hozzá.
