„Turbulens év volt a tavalyi az egész világon, ami sok ember életét teszi tönkre. A legkiszolgáltatottabbak a gyerekek, legyen szó háborúról vagy a klímaválságról, mindig a legsérülékenyebbeket érinti a legjobban" - mondja Vázsonyi Benedek első éves egyetemista. Vázsonyi Benedek 19 éves, egy Pécs melletti kis faluból származik, és az ELTE nemzetközi tanulmányok angol nyelvű szakára jár. Egy éve csatlakozott az UNICEF fiatal nagyköveteihez azért, hogy „a világ, az ország jobb irányba haladjon”.
,,Nemrég költöztem Budapestre, meglepő volt, hogy a fővárosban mennyivel jobban érezhető a szegénység, mint a falumban vagy a kisebb városokban: az aluljárókban, megállókban nagyon sok a hajléktalan. Meglepett az is, hogy a fiatalok körében mennyien küzdenek depresszióval, és közülük hányan nem kapnak segítséget. A híroldalakról és a közösségi platformokról ömlenek a negatív események: háborúk, politikai-gazdasági-etnikai feszültségek, viták mindenhol, így nem csoda, hogy sokan bizonytalannak látják a jövőjüket. Sokan azért esnek apátiába, mert túl sok a lehetőség - szinte bárhová el lehet költözni, tanulni, munkát vállalni, ami persze jó, de aki nem könnyen hoz döntéseket, ezt nehezen éli meg. Az is elkeserítő, hogy nem látjuk, mikor leszünk képesek például egy lakást, vagy autót venni, ezek elérhetetlen vágyaknak tűnnek - hosszabb távra nem tervezhetőek”.
Nagy Dimitra Anna 15 éves, egy kecskeméti gimnáziumban kilencedikes. Az iskolában, amikor szóba került az UNICEF, érdeklődni kezdett a gyermekjogok iránt. Klímanagykövetekkel való beszélgetés megerősített, hogy komolyan akar ezzel foglalkozni. 2024-re így emlékszik: „az egész világon természeti katasztrófák sora zajlott a klímaváltozás miatt, amiből kaptunk egy kicsit mi is, forróság és hirtelen lezúduló, rengeteg eső formájában. Az extrém hőség számos dolgot befolyásol, köztük a kora- és halva születések számát is, ami ilyenkor megemelkedik. Én az edukáció erejében, fontosságában hiszek, és ezt hirdetném mindenhol. A már létező fenntarthatósági tantárgyat minden általános iskolában kötelezővé kellene tenni. A fiatalok érzelmi bevonását kellene elérni és vizuális formában megmutatni nekik, mi történik a Földünkkel, ha nem teszünk az éghajlatvátozás kedvezőtlen hatásai ellen. Cselekvésre kellene ösztönözni mindenkit.” A 15 éves lány egy kétrészes videósorozatot is készített a kecskeméti kezdeményezésekről: a pozitív környezeti hatásokat elemezte, például egy olyan önkéntes közösségről, amely a termelőket hozza össze a vásárlókkal 50 kilométeres körzetben.
Benedek elsősorban a mentális egészséggel foglalkozik. „Fontos lenne elhitetni a fiatalokkal és mindenki mással is, hogy nem gáz beszélni a problémáinkról, segítséget kérni pedig nem ciki, hanem bátor dolog. Normális, ha szorongsz vagy depressziós vagy, próbálj tenni ellene, ha nem megy, kérj segítséget. Több időt kell a természetben tölteni, sportolni kell, beszélgetni a haverokkal, a szülőkkel, de lehet naplót írni, a lényeg, hogy add ki magadból a negatív érzéseket. Ha én elkezdek beszélgetni anyukámmal arról, hogy mi bánt, van esély, hogy ő is nyit felém. Mindenkinek más segít, de ha nyitottabban és kíváncsian állunk egymáshoz, meghallgatjuk a másikat és azt keressük, ami közös, nem azt, ami elválaszt, akkor azzal magunkon és másokon is segítünk.”
Arról, hogy ki mit tehet a Föld és az életünk jobbá tételéről, többfélét gondolnak. Dimitra abban hisz, hogy kevesebb, de minőségi ruhát érdemes venni vagy turkálókban vásárolni. Az etikusság jegyében pedig 2,5 éve vegetariánus és a családja is sokkal kevesebb húst eszik. De lehet a közlekedés terén is jót tenni: autó helyett gyalog vagy tömegközlekedéssel járni. A legtöbb kibocsájtást nagyvállalatok termelik, ezért az egyéni szinten kívül közösségi és politikai cselekvésre, döntéshozatalra is szükség van, állítja a gimnazista. Benedek is volt vega másfél évig, de jelenleg a körülmények nem teszik ezt lehetővé, ám biztos, hogy folytatni fogja. „A kis lépések fontosak: a szelektív szemétgyűjtés, hogy minél kevesebb műanyag keletkezzen, másnak meg az, hogy ne dobja el a csikket. A mi generációnk már máshogy csinálja: sokan helyi termelői piacokon vásárolnak, csomagolásmentesen, ez divat is. A dohányzó barátaimnak csikktartót szoktam adni, és felhívom a figyelmüket, hogy ne dobják el a szemetet, ugyanakkor járok szemetet gyűjteni is, tettem ezt már tengerparton, erdőben, itthon és külföldön is. Ha csak mindenki ennyit tenne maga körül, már előrébb lennénk. Ezek mellett fontos, hogy UNICEF követként elmenjünk a lehető legtöbb vidéki iskolába, falvakba és edukációs órákat tartsunk, közben az Instán, Facebookon, TikTokon menjenek az üzenetek, videók, hogy elérjék a fiatalokat. És azért, hogy ne csak passzív, hanem aktív szerepet vállaljanak, be kell őket vonni a döntéshozásba, hogy lássák, mi a probléma. Ha a fiatalok véleménynyilvánítási helyzetben lennének, megéreznék, hogy tenni kell és ez formálná a gondolkodásukat, cselekedeteiket is. Ezért jött létre a Rajtad áll a jövőd program is: bevonni a fiatalokat, inspirálni őket, hogy a megoldások kidolgozásában is vegyenek részt” – magyarázza Benedek.
„A Föld úgyis elpusztul – szokták mondani osztálytársaim, de ha mindenki így gondolkozna, akkor nem lenne jövőnk. Merek megszólalni, ha ártalmasat látok, hallok, elmondom, hogy miért rossz. Van, hogy klímaszorongás tör rám, azt igyekszem cselekvéssé alakítani. Tudatosítani kell mindenkiben, hogy bántalmazni nem menő, sem a Földet, de állatokat, növényeket, és egymást, embereket sem” – teszi hozzá Dimitra.
Bár időnként erős ellenszélben tevékenykednek, van honnan inspirációt és erőt meríteniük: Benedeknek a sokszínűség, a cselekvés ad erőt, hogy mindenhol vannak a jövőért tenni akaró fiatalok. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesületnél is önkénteskedik, ott a gyerekek mosolya tölti fel és a nemrég közösen sütött mézeskalács. Dimitrát a fiatal nagykövetek inspirálják, és egy, évtizedek óta a klímavédelemmel foglalkozó kutató, Botos Barbara. Reméli, hogy a KlímaHősök programmal minél több fiatalt elérnek és a világ vezetői kevesebb talk showt és több eredményt tudnak majd felmutatni.
