- Repülőgép kontra madarak – Kivédeni nem nagyon lehet, sokkal eredményesebb a megelőzés

Még mindig nem tudni, mi okozta a vasárnapi dél-koreai repülőgép-katasztrófát, amelyben 179-en vesztették életüket, a lehetőségek között szerepel az is, hogy a gép madárrajjal ütközött. Ugyanez volt az első feltételezés a karácsonykor lezuhant azeri repülőgép esetében is, bár ott azóta kiderült, hogy más vezetett a tragédiához. Nem véletlen, hogy egy-egy légi baleset bekövetkeztekor rögtön ez jut az emberek – a szakértők – eszébe is kiváltó okként, ugyanis a madarakkal való ütközés viszonylag gyakori jelenség a repülés során, de szerencsére többnyire nem okoz tragédiát. „Attól függ, a repülés melyik fázisában történik az ütközés, milyen a hajtómű teljesítménye, a madár hova csapódik be, illetve milyen a repülőgép konstrukciója. Én is ütköztem már madárral, egy Saab 2000-es gépet vezettem, ez egy 50 üléses, alsószárnyas, turbó légcsavaros repülő, ennek a beömlő nyílását úgy alakították ki, hogy van benne egy S profilú beömlő nyílás és szívó csatorna, amit úgy is hívnak, hogy bird catcher (madárfogó – a szerk.). Ráadásul már a lebegtetés fázisában voltunk, alacsony teljesítményen járt a hajtómű, így nem történt komolyabb sérülés. Azonban a nagy jeteknél, amelyek a polgári forgalmi repülés nagy részét biztosítják, direktben az első kompresszorfokozattal ütközik a madár. Ott sajnos komoly problémát okozhatnak ezek az esetek” – nyilatkozta lapunknak Madas László közforgalmi pilóta, repülés vizsgáztató, A330 és A320 típusjogosítás oktató és igazságügyi légiüzemeltetési- és repülésbiztonsági szakértő.

A madarak sokkal régebb óta uralják a levegőt, mint az emberek, nem is voltak felkészülve a mesterséges konkurenciára, így a repülőgépek megjelenésével szinte azonnal bekövetkeztek az első ütközéses balesetek is. Bár a repülő kontra madár konfliktusban az utóbbiak garantáltan vesztésre állnak, azonban egy-egy ilyen ütközés nemcsak anyagi kárt képes okozni a repülőgépben, hanem emberéleteket is követelhet az incidens. Éppen ezért nagyon is komolyan kell venni a problémát, és amennyire csak lehetséges, megelőzni a madarakkal való ütközést. Erre alapvetően háromféle eszköz áll rendelkezésünkre. Mint a szakértőtől megtudtuk, már a repülőterek tervezésekor megkezdődik a prevenció. Evidensnek tűnik, hogy nem építünk olyan helyre repülőteret, ahol a madarak természetes előfordulása gyakori. Ilyenek például a tengerpartok, már ha van egyáltalán esély a kiszolgálandó város vagy terület közelében máshol is megépíteni azt az adott orográfia adta lehetőségek között. Igen ám, de vannak olyan helyzetek, amikor kompromisszumot kell kötni, mert ha mondjuk egy keskeny tengerparti sáv mellett egy magas hegylánc húzódik, akkor sirályveszély ide vagy oda, kénytelenek oda építkezni. Madas László arra is felhívta a figyelmet, hogy a szeméttelepek ugyancsak nagy tömegben vonzzák a madarakat, hiszen gazdag táplálékforrást jelentenek számukra.

Ha már megépült a repülőtér, akkor a következő lehetőségünk a madarak elriasztása a környékről, ugyanis főleg a le- és felszálláskor, illetve a repülőtér megközelítése közben van esély madarakkal ütközésre. A nagy utazómagasságban jellemzően nem repkednek a madarak, bár az Andokban ilyenre is van példa, de azért nem ez az általános. Ez a megoldás a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb. Különböző módszereket alakítottak ki, egy időben kutyákkal kergették el a madarakat, de vannak riasztópuskák is, amelyek sajnos nem túlzottan hatásosak, főleg nagyobb madárcsapatok ellen. Sokkal eredményesebb, amikor fogságba került madarak jajveszékelését veszik fel, majd ezt a hangot játsszák le végtelenített módon. Bár ez az eljárás nagyon jónak tűnik, még kevés helyen terjedt el a pilóta szerint. Hozzátette: a nagy forgalmú repülőtereken a madarak többsége amúgy is elrepül magától a zajhatás miatt, azonban a kisebb forgalmú helyeken szükség van az elriasztásra. A harmadik lehetőségünk, a repülőgépek madárbiztos kialakítása pedig erősen korlátozott, a jeteknél gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

A szakértő érdekességképpen arról is beszélt, hogy bár kevesebb szó esik erről, de állatokkal nemcsak a levegőben lehet összeütközni, hanem a talajon is. Vannak olyan repülőterek, ahol komoly problémát okoznak a besurranó kóbor állatok, kutyák, rókák. „De olyan is előfordult, hogy csökkent látási viszonyok között pont az elemelés pillanatában lóval ütközött egy repülő. Szerencsére személyi sérülés nem történt, és a gép sem károsodott, de az állat elpusztult. Ha azonban közelebb lett volna a géphez, az sokkal komolyabb következményekkel járt volna.” Extrém történeteket is mesélt a pilóta, amelyek persze nem az európai reptereket jellemzik, azonban kis afrikai regionális repülőtereken senki nem lepődik meg azon, ha a füves kifutópályán egy oroszlán lustálkodik. Ilyenkor lehet reménykedni, hogy a gép zaja majd elriasztja, vagy egyszerűen meg kell várni, amíg méltóztat arrébb sétálni. „Olyannal pedig én magam találkoztam Algériában, hogy egy teve csörtetett át előttem a murvás burkolatú futópályán. A repülés koordinátor kiment egy dzsippel, és elzavarta, utána tudtam felszállni” – osztotta meg Madas László.