Noha egy tárlatnál sokat számít, hogy a kiállító művész milyen alkotásokkal készül, az is meghatározó, hogy kik segítik a munkáját. Az évösszefoglalónkban egy vezető kurátor, egy múzeumpedagógus és egy muzeológus mesélt 2024-ről.
Diákokból lesznek a kurátorok
„Az idei kedvenc tárlatom a Feltűnő tárgyak című volt, mely két múzeum, a debreceni MODEM és a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum együttműködésében valósult meg, és bevonta a két város mikroközösségeit” – mondja Don Tamás, a MODEM vezető kurátora, hozzátéve, noha 2023-ban indult a projekt, idén érett be a gyümölcse. És hogy miként zajlott mindez a gyakorlatban? Don Tamás például különféle szakokról jött debreceni egyetemistákkal dolgozott együtt egy szeminárium keretében, míg Szentendrén egy szakgimnázium diákjai, a Dunakanyari Család- és Gyermekjóléti Intézmény dolgozói és a Ferenczy Múzeumi Centrum Pénzügyi Osztályának munkatársai alkottak.
„A feladat az volt, hogy ezeknek a csoportoknak meg kellett határozniuk, hogyan kötődnek Debrecenhez vagy Szentendréhez, és ehhez az intézmények gyűjteményéből válogattak műalkotásokat, vagy akár hoztak saját tárgyakat is, így rendeztek abból azokból egy-egy kiállítást” – meséli Don Tamás. A kurátornak azért is volt fontos a projekt, mert a MODEM munkatársai évek óta törekszenek arra, hogy minél több kulturális intézménnyel működjenek együtt Debrecenben és a városon kívül is, illetve fontos számukra a művészetpedagógia. Ebben a projektben e két szándék találkozott, hisz több mint egy éven át dolgoztak együtt a szentendrei intézmény két múzeumpedagógusával, György Gabriellával és Sütő Tündével, majd a közös tapasztalatokról a MODEM gondozásában létrehoztak egy kiadványt, így más múzeumok is adaptálni tudják ezt a gyakorlatot, melyet 2024-ben Múzeumpedagógiai Nívódíjjal tüntettek ki.
„A projekt során mi is igyekeztünk minél többféle, a kortárs művészettől messze álló csoportot bevonni. Én a pénzügyi osztályunk munkatársaival dolgoztam együtt, akik nagy örömmel vettek részt a feladatokban, mert így beleláthattak a mi munkánkba is – mondja György Gabriella, hozzátéve, a projekt jól adaptálható, nem hiába tudtak több korosztályi csoporttal együtt dolgozni. „A gyűjteményünk kortárs alkotásait digitális formában megmutattuk az adott csoportnak, majd a tagok kiválasztották azokból a kedvenc műveiket, mint például Farkas Ádám szobrászművész egy alkotását, feLugossy László videóját, Deim Balázs fotóját vagy Richter Sára gobelinjét. Ezeket megnéztük élőben a raktárban, így a résztvevők beleshettek a kulisszák mögé is, majd a kedvenc műveikre reflektáltak alkotások formájában. Készült installáció, festmény és egy sztori is” – mondja a múzeumpedagógus, hozzátéve, a tárlat másik érdekessége az volt, hogy a művészek és a résztvevők alkotásait egy térben állították ki.
György Gabriella másik élménye az volt, hogy Városi Pedagógiai Díjat kapott a kollégájával, Sütő Tündével közösen, illetve átvehette a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum ARTtransfer pályázat fődíját a Láthatatlan jelenlét című kiállításra készült Beszélgetésindító kártyajátékáért, mely arra sarkallja a nehezen megnyilvánuló tizenéveseket, hogy beszélgessenek a művészetről. Emellett egy kísérleti diákkurátor-képzést indított kollégájával, amelyen nyolc, 14-18 év közti diák vehetett részt egy évig a múzeum életében. A közös munka eredménye a „Finom életek. A gyűjtemény diákszemmel” című kamaratárlat lett, amelyet a válogatástól a rendezésen át a koncepció kidolgozásáig és a szövegek írásáig a diákok dolgoztak ki. „Meglepő volt számomra, hogy a középiskolásokat mennyire foglalkoztatja az idő múlása, például hogy elmúlnak a jó pillanatok, amit veszteségként élnek meg”.
Vendégmunkások a kiállítótérben
Az óbudai Kassák Múzeumban is fontosnak tartották, hogy minél szélesebb közönséget vonzzanak be a kiállítótérbe. „Az elmúlt években engem azok a csoportok érdekeltek, amelyek valamilyen módon ki vannak zárva a múzeumból. Olyan marginalizált emberekre gondolok, akik nem járnak kiállításokra, mert úgy érzik, azok nem róluk szólnak vagy nem érthetőek számukra az ott bemutatott tartalmak” – mondja Csatlós Judit, a Kassák Múzeum muzeológusa. Példának hozza fel Fabricius Anna idei Itt a munka, hol az otthon? című fotó- és videóművészeti kiállítását, mely a Magyarországon dolgozó vendégmunkások életét mutatta be. Ez a tárlat ugyanis jó alkalmat teremtett arra, hogy a hazánkban élő munkavállalók is ellátogassanak a múzeumba, és olyan, a tárlathoz kapcsolódó programokon vegyenek részt, mint a ZERO PLUS DanceWorks nevű tánccsoport előadása, melynek tagjai között több, külföldről érkezett, hazánkban dolgozó vagy tanuló művész található. Emellett az értési nehézséggel küzdő látogatókra is gondoltak, így a falszövegeket könnyen érthető nyelven is megírták egy kiállításvezető füzetben, amely azok számára is segítséget jelent, akik még csak tanulják a magyar nyelvet.
Csatlós Judit hozzáteszi, a Kassák Múzeumban többnyire kutatásalapú kiállításokat szerveznek, melyeket minimum egy éves munka előz meg. „Ennek során a művésszel és más kutatókkal, szakemberekkel közösen kell gondolkodnunk a tartalmi kérdések mellett arról, hogyan is nézzen ki a kiállítás, például milyen installációk, szövegek jelenjenek meg a térben. Az említett kiállításvezetőt például Cziráki Zsolt és Nagy Mariann érthetőségi ellenőrökkel véglegesítettük” – mondja a muzeológus. Emellett a múzeumban megforduló kutatók, mint történészek vagy irodalmárok munkáját is segítik, és mivel a gyűjteményezés során a dokumentumokra koncentrálnak, ezért kéziratokat, avantgárd kiadványokat és kisnyomtatványokat tudnak biztosítani nekik a tudományos munkához. „A fő szempontunk, hogy azok az anyagok, amelyek Kassák Lajoshoz kapcsolódnak, vagy segítik az életművének értelmezését, mi próbáljuk megvásárolni, majd a rendezést és leltározást követően megnyitjuk azokat a kutatók számára”.
Feltárják az intézményi múltat
Don Tamásnak a nagyívű kiállítások mellett a kisebbek is fontosak voltak. A MODEM-ben például 2023-ban megnyílt a Project Space nevű, negyven négyzetméteres kiállítótér, ahol debreceni vagy Debrecenhez kötődő fiatal művészeknek és külföldi alkotóknak biztosítanak helyet, hogy kiállítsák munkáikat, illetve szintén a városhoz kapcsolódó, interdiszciplináris, vagyis több tudományterülethez kapcsolódó projekteket mutatnak be. „Mindez múzeumi léptékben kis térnek számít, de sokat jelent az alkotóknak, hogy bemutatkozzanak. Idén Wiosna van Bon holland fotográfussal dolgoztam együtt, és a Family Stranger című sorozatából mutattunk be egy válogatást, melynek képein olyan családok szerepelnek, melyek valamelyik tagja börtönben ül. Ehhez egy szép fotókönyv is készült, melyben nyomon követhetjük, milyen lelki folyamatokon mennek keresztül ezek az emberek” – mondta Don Tamás.
A Projekt Space-ben jelenleg egy rendhagyó tárlatot nézhetnek meg a látogatók: az Intézményfikciók – Egy debreceni művészeti kar lehetőségei című kiállítás azt vizsgálja, milyen szerepet tölthetne be egy ilyen fókuszú kar a város életében. „Már a szakdolgozatomban is foglalkoztam a kortárs képzőművészet intézményrendszerével, hogy az miként épül fel, és milyen szerepet játszanak benne az egyetemi képzések” – mondta a kurátor, kiemelve, Debrecenben is évről-évre felmerül, mi lenne, ha a városban működne egy művészeti kar, hiszen a MODEM a méreténél fogva is az egyik legmeghatározóbb kortárs művészeti intézmény hazánkban.
Emellett Don Tamás kifejezetten a szakma részére is szervez programot. A Kurátori praxisok Magyarországon a rendszerváltás után című programsorozatot az AICA Magyarország, a MODEM és a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) Művészet- és Designelméleti Intézete rendezi, abból a célból, hogy szakmai beszélgetések során bemutassák az elmúlt harmincöt év meghatározó kurátori gyakorlatait. „Olyan szakembereket hívunk meg, akik aktívan alakították a ’89 utáni kortárs képzőművészeti életet Magyarországon. Őket kérdezem, hogyan látják a szakmájuk alakulását, és hogyan tekintenek vissza az egyes intézmények változásaira”.