- Csak tovább mélyül a válság Franciaországban Michel Barnier lemondásával, megoldás egyelőre nincs, csak rossz vagy rosszabb forgatókönyvek

Véget értek Michel Barnier gyötrelmei. Így kommentálta a Le Figaro, hogy a párizsi parlament a szükségesnél jóval nagyobb többséggel, 331 szavazattal fogadta el a bizalmatlansági indítványt, s váltotta le az egykori Brexit-főtárgyalót a kormányfői tisztségből. A konzervatív lap jellemzése felettébb találó: Barnier reménytelen feladatra vállalkozott szeptember elején, miután őt jelölte a kabinet élére Emmanuel Macron elnök.

Bár annyit sikerült elérnie, hogy koalíció jöjjön létre az államfő által fémjelzett centrista blokk és a jobbközép Republikánusok (LR) között, a két párt együttesen messze nem rendelkezik abszolút többséggel a képviselőházban. Mivel Macron elutasította azt a lehetőséget, hogy pártja a baloldallal fogjon össze, elsősorban amiatt, mert az Új Népfront (NFP) domináns ereje a baloldali populista Jean-Luc Mélenchon által fémjelzett Elégedetlen Franciaország (LFI) nevű párt, ezért a koalíció Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) külső támogatására volt utalva. Tehát kezdettől fogva tudni lehetett: ha Le Pen érdeke éppen úgy kívánja, azonnal megbuktatja Barnier-t. Nem egészen három hónappal a kabinet hivatalba lépése után ennek máris elérkezett az ideje, a RN csatlakozott a baloldal által benyújtott bizalmatlansági indítványhoz. Vagyis egyfajta ideiglenes koalíció jött létre a baloldali populista LFI és a jobboldali populista RN között.

A Nemzeti Tömörülés állítása szerint azt kifogásolta, hogy a társadalombiztosítás finanszírozásáról szóló törvény nyomán a franciák vásárlóereje romlana, feltűnő azonban, hogy Le Pen az utóbbi hetekben a korábbinál radikálisabban támadta nem csak a kormányt, hanem főleg Macront, kivált azóta, hogy az ügyészség öt éves börtön kiszabását és a közügyektől való eltiltását indítványozta fiktív foglalkoztatás miatt, tehát ha bűnösnek találják, nem indulhat majd a 2027-es elnökválasztáson, amelyen jó esélye lenne a győzelemre. Az ügyészség indítványa láthatóan megvadította Le Pent, akinek pártja a Fidesszel egy frakcióban ül az Európai Parlamentben, a Patrióták Európáért képviselőcsoportjában. Csakhogy az ország mostani helyzetében a káosz előidézése bumeránghatást válthat ki.

A politikai válság nem oldódik meg, hiszen az alkotmány értelmében

Azért nevezhető támadásnak a francia állam ellen mindaz, ami történt, mert a kormányzatnak komoly intézkedéseket kellene foganatosítania azért, hogy csökkenjen az államháztartás hiánya. Barnier alkalmasnak tűnt arra, hogy véghez vigye a reformokat, a megbuktatott miniszterelnök mintegy 60 milliárd euróval akarta javítani a francia állam mérlegét: a mintegy 20 milliárdos tervezett különadó-bevételeknek és mindenekelőtt a kiadások több mint 40 milliárdos csökkentésének köszönhetően. A központi kormányzatnak 21,5 milliárd eurót, a regionális és helyi önkormányzatoknak ötmilliárdot, a (veszteséges) állami társadalombiztosításnak pedig 12,5 milliárdot kellett volna megtakarítania.

Az eladósodást felgyorsította a pandémia. Macron filozófiája az volt, kerül, amibe kerül, de bármi áron megvédik az embereket, s megpróbálják javítani a fogyasztást. A francia GDP ennek megfelelően az uniós országok között is jól teljesített, de az utóbbi két évben ijesztő mértékben nőtt az államháztartás hiánya. A megszorításokkal kapcsolatos reformok természetesen rendkívül népszerűtlenek a lakosság körében, s emiatt is veszélyes a mostani helyzet. A baloldal és a jobboldali radikálisok tudnak ugyan jó pontokat szerezni a választók körében azzal, hogy megakadályozták a kemény intézkedések elfogadását, de ez rájuk is visszaüthet, a magas államadóssággal valamit kezdeni kell, magától nem tűnik el. E pártok azt állítják magukról, hogy csak a franciák vásárlóerejének megőrzéséért lépnek fel, de nemhogy nem kínálnak megoldást, csak még nagyobb zavart keltenek.

Barnier maga is arra figyelmeztette a képviselőket a szerda esti bizalmi szavazás előtt, hogy ezzel csak még nagyobb válságot idéznek elő, de intelmei süket fülekre találtak. Hamarosan újabb rossz hír érheti Franciaországot,

Ezt azonban most nem engedhetné meg magának sem az Európai Unió, sem az eurózóna, különösen most, amikor oly bizonytalan a nemzetközi helyzet nem csak az Ukrajna elleni háború, hanem Donald Trump elnöksége miatt. A Moody’s csütörtöki gyorselemzésében megállapította, a francia kormány bukása „csökkenti az államháztartás konszolidációjának valószínűségét”, továbbá „súlyosbítja az ország politikai patthelyzetét”. Az elemzés emlékeztet arra: a kormány célja az volt, hogy jövőre a bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékára csökkenjen az államháztartási hiány, ez azonban elérhetetlennek tűnik. 2024-ben ez az érték meghaladhatja a 6,1 százalékot, különösen a vártnál jóval alacsonyabb bevételek miatt.

Barnier csütörtökön délelőtt nyújtotta be a lemondását Macron elnöknek, aki az Élysée-palota délutáni közlése szerint elfogadta.

A francia lapok lázasan találgatják, mi várható. Elvileg adódna egy pofonegyszerű megoldás: nyitni a baloldali szövetség, az NFP felé, koalíciót létrehozni e képviselőcsoport és a centristák között. Ennek többsége lenne a parlamentben, s megszűnhetne a mostani káosz. Ez azonban nem így működik. Macron már a júniusi választás után jelezte, nem akar olyan kormányt, aminek Jean-Luc Mélenchon pártja is a tagja lenne. A baloldal akkor javasolt is kormányfőjelöltet, akit az elnök elutasított. Az NFP-t ugyan több, eltérő nézeteket valló párt alkotja, de eddig nem szakadt szét a szövetség. Macron azért sem részesítene előnyben egy ilyen megoldást, mert egy a baloldal által dominált kormány aligha tenne lépéseket az államháztartási hiány lefaragásáért, ami most a legfontosabb lépés lenne. Ha az NFP hirtelenjében mégis támogatná a költségcsökkentő intézkedéseket, az nyilvánvalóan az NFP pártjainak népszerűségvesztéséhez vezetne. Ez pedig veszélyes stratégia lenne egy olyan helyzetben, amikor 2025-ben szinte biztos, hogy ismét előrehozott választást rendeznek.