Hatvanöt éve élek Amerikában, és ebből 45 évet Minnesotában, az úgynevezett Felső-Közép-Nyugaton, de ma sem tudom túltenni magam azon, hogy milyen jól élünk itt szerte az országban. Arról, hogy én milyen jól élek, csak annyit, hogy az átlagnál valamivel jobban; de most általánosságban kívánok nyilatkozni.
Tételem, hogy az amerikaiak egyre kevesebbet dolgoznak, elsősorban a testi megerőltetést igénylő munkakörökben, de ennek ellenére egyre jobban élnek.
Az ember alapvető szükségleteihez tartozik a jövedelem, a lakhatás, a megélhetés, az oktatás és a kikapcsolódás. Sorba veszem őket. Az erre vonatkozó idézett statisztikai adatok könnyen elérhetők és ellenőrizhetők az interneten.
Az Egyesült Államokban a háztartások havi jövedelme egy négyfős családra vonatkoztatva átlagban bruttó 6700, adókkal csökkentve 4800 dollár. Ez az utóbbi ősszeg megfelel 1,896 millió forintnak, ha a dollár jelenlegi, 395 forintos beváltási árfolyamával számolunk. A jövedelem azonban csak az egyik mércéje a jólétnek, a másik a vagyon. A háztartások 54 százalékának befektetései vannak részvényekben és kötvényekben, és 18 százalékuknak a vagyona több mint egymillió dollár. Huszonkét millió amerikai, minden 15 közül egy dollár milliomos.
A szegények és a munkanélküliek sem nyomorognak. Népjóléti szempontból, a családok esetében a szegénységi küszöb 1870 dollárnál kevesebb havi jövedelem (ez 2021-es adat). Ezek az emberek nem egy, hanem többféle társadalmi segélyre jogosultak. A havi átlag munkanélküli segély személyenként 1800 dollár.
Az amerikaiak leghőbb vágya a családi ház; akinek háza van, az egy beérkezett ember. Az amerikaiak 65 százaléka háztulajdonos. Nem elégszünk meg többé egy-két hálószobával és egy és egy fél (csak WC) fürdőszobával, az átlag ma 2-3 hálószoba és három WC.
Egy átlag család havonta 330 dollárt költ étkezésre, a havi jövedelem hét százalékát. Havonta háromszor étkezünk étteremben, és négyszer-ötször hozatunk ebédet vagy vacsorát házhoz.
Körülbelül annyit költünk kikapcsolódásra, mint étkezésre, havonta 300 dollárt. Hetente 34 órát dolgozunk, marad idő a kikapcsolódásra. Évente 80 millió amerikai, a lakosság majdnem egynegyede utazik külföldre. Hogy munka miatt vagy kedvtelésből, arra nem találtam adatot. Vidéken, kisvárosok közelében golfpályákat lát az utazó; Amerikában a farmerek is golfoznak. Jellemzően 62 éves korunkban megyünk nyugdíjba.
Ma már „college”, négy év felsőiskolai végzettség nélkül nehéz érvényesülni az országban. Négy év középiskola után a fiatalok 61 százaléka továbbtanul, ami egy vagyonban kerül, de a legtöbb család, ha kölcsönökből is, megengedheti magának.
A pénzbőségre jellemző, hogy nemrég a jelöltek elnökválasztási kampányát dúsgazdag magánszemélyek, nagyvállalatok és alapítványok mintegy másfél milliárd dollár erejéig támogatták; ez az összeg Budapest évi költségvetéséhez mérhető.
Felmerül a kérdés, mi ennek a jólétnek a lelki hatása az amerikai emberekre? És itt a lélekelemzés ingoványos talajára lépek. Vannak előzetes kimutatások, hogy a jólét megváltoztatja nemcsak az emberek életvitelét, hanem gondolkodását is. Csökken az együttérzés, felülkerekedik az önérdek. A gazdag az elvárással szemben kevesebbet figyelmet fordít az embertársaira, mint az „átlag” ember, jobban érdekelt a státuszban, mint a nexusban. Ezt úgy is hívhatjuk, hogy közöny.
A pénzbőségnek kihatása lehet a közügyekre is. A születések száma ebben a 340 milliós országban 2004-ben 4,2 millió körül volt, 2024-ben már csak 3,6 millió. Ez részben a jóléttel járó önkényeztetés jele lenne?
Talán a jólét a magyarázata annak is, hogy az elmúlt 50 évben Amerikában szerkezetileg nem változott semmi. Jöttek-mentek az elnökök, hol a demokraták, hol a republikánusok voltak többségben a szenátusban és a képviselőházban, de maradt a költségvetési hiánygazdálkodás. Az államkincstári hiány az ország történetében először meghaladta a GDP 100 százalékát, a társadalombiztosítás költségeit nem fedezi az arra szánt adóbevétel, és a kormány képtelen szabályozni és megfékezni a törvénytelen tömegbevándorlást.
Félelmetes elgondolni, hogy a közjólétből fakadó közönynek szerepe lenne abban is, ami az ország háborúkban való részvételét illeti. Amerika jelenleg két fronton háborúskodik fegyver szállítmányokkal és katonai felderítések megosztásával: Ukrajnában és a Közel-Keleten. Ennek ellenére országos politikusaink a nyilvánosság előtt egy mukkot sem szólnak a háborúról; a nemrég megtartott országos választások során a háború nem volt téma. A legújabb kimutatás szerint a 29 évnél fiatalabb polgárok számára a „háború” az érdeklődési lista legalján szerepel.
Keserű vigasz, hogy a magyaroknak egy jó darabig még nem lesz gondjuk a pénzbőséggel és a jólét ernyesztő és bomlasztó hatásával. Ezért természetesen nem is hibáztatom őket, hogy próbálnak meggazdagodni.
A szerző orvos, amerikai-magyar kettős állampolgár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
