Ön szerint mekkora változást jelent ez lépés azután, hogy Putyin két nappal korábban az új orosz nukleáris doktrína aláírásával felelt Washingtonnak, amiért engedélyével Ukrajna megkezdhette a tőle kapott precíziós rakéták oroszországi célpontok elleni bevetését?
Azok az Iszkander rakéták vagy a levegőből indított, hiperszonikus Kinzsalok, amelyekből már több százat kilőttek Ukrajnára, szintén hordozhatnak nukleáris robbanófejet. A bevetett, Putyin elnök által Oresnyiknek nevezett fegyver egy köztes hatótávolságú (IRBM) ballisztikus rakéta lehet, amelyet viszont kifejezetten nukleáris robbanófejek hordozására terveztek. Oroszország tehát egy stratégiai fenyegetéssel válaszolt a Nyugat lépésére, amelyet eszkalációnak minősített. Ez azonban vitatható. Egy önvédelmi háborút folytató országnak nem lehet megtiltani, hogy precíziós rakétákat vagy robotrepülőgépeket (ez esetben amerikai ATACMS és brit Storm Shadow típusokat) vessen be, főleg, hogy ha azokat katonai célpontok ellen fogja használni.
Mégis, ez a tegnapelőtti orosz lépés egy az eddigieknél komolyabb fenyegetés. Nem növeli ez egy atomháború veszélyét?
Nyilván ez egy masszív erőfitogtatás, még akkor is, ha a legfrissebb információk szerint nem is interkontinentális (ICBM) fegyverről van szó, ahogy azt először gondolták az ukránok és a nyugati szakértők. 2019-ig – bár már 2018-tól viták övezték a kérdést – az USA és Oroszország között érvényben volt az úgynevezett INF-szerződés, amely tiltotta az 500 és 5500 kilométer közötti hatótávolságú szárazföldi telepítésű rakéták és robotrepülőgépek fejlesztését. A két fél végül – kölcsönösen a másikat vádolva a szerződés megszegésével – felmondta a megállapodást. Ha Moszkva most tényleg egy új IRBM-et vetett be, akkor az alátámaszthatja azokat az amerikai állításokat, hogy az oroszok már 2019 előtt megkezdték az ilyen fegyverek fejlesztését. A nukleáris csapás lehetőségének lebegtetése azonban többnyire csak „szájkarate”, Oroszország jelenleg nyerésre áll az ukrajnai háborúban. Ők is tudják, hogy az átadott amerikai fegyvereknek megvannak a korlátai, és nem kaptak belőle az ukránok annyit, hogy érdemben befolyásolják a harci cselekményeket. Nincs értelme atomfegyvert bevetniük, tehát ilyen forgatókönyv nincs. Orosz információk szerint az ukránok által elsőként indított hat darab ATACMS-rakétából mindet sikerült lelőniük, tehát az orosz légvédelem kiválóra vizsgázott. Ezek után erre atomfegyverrel reagálni nem sok értelme van. A stratégiai tervezők, tapasztalt politikusok pontosan tudják, hogy ez csak fenyegetőzés, amellyel Oroszország azt igyekszik megakadályozni, hogy a Nyugat még több támogatást nyújtson Ukrajnának. Moszkva ugyanakkor jól ki tudja használni, hogy a nyugati társadalmakra sokkal könnyebb az információs térben hatni. Az autoriter rezsimek sokkal védettebbek ilyen külső befolyásolással szemben, de ők maguk előszeretettel élnek ezzel, hogy a nyugati közvéleményen keresztül próbáljanak a kormányaikra nyomást gyakorolni.
Az lehetett a céljuk, hogy elrettentsék a Nyugatot Ukrajna további támogatásától?
Mindkét fél részéről van egy esetenként már hisztériába hajló rettegés a másiktól, amelyről a legrosszabbat feltételezik. Egyes elemzők szerint viszont nukleáris stratégiája módosításával és az atomfegyverekkel való folytonos fenyegetőzéssel Moszkva csak a gyengeségét leplezi. Az oroszok hajlamosak fokozni a feszültséget, de az elmúlt évek legkomolyabb eszkalációja mégiscsak az volt, hogy megtámadták Ukrajnát. Mostani lépésükre az USA válaszolhatna védelmi készenkéti szintjének (DEFCON) 2-es szintre emelésével, amit legutóbb az 1962-es kubai válság idején tettek meg, de most aligha lépik ezt meg.
Hogyan esett egy napra, a háború 1000. napjára az amerikai ATACMS rakéták oroszországi katonai célpontok elleni első ukrán bevetése, és hogy az orosz elnök aláírta az ország módosított nukleáris doktrínáját?
Az orosz nukleáris doktrína módosítását Putyin már júniusban kilátásba helyezte, és szeptember végén, amikor bejelentette a döntést, már ismertette a várható változtatásokat, köztük azt, hogy ha egy olyan ország mér hagyományos eszközökkel csapást Oroszország területére, amelyiket egy nukleáris fegyverrel rendelkező ország támogat, akkor arra Moszkva akár nukleáris erővel is reagálhat. De az, hogy Putyin pont most írta alá ezt a dokumentumot, az nyilván nem elválasztható attól, hogy az amerikaiak engedélyezték az ATACMS rakéták, a britek pedig a Storm Shadow robotrepülőgépek oroszországi katonai célpontok elleni bevetését.
Sokak szerint az új doktrínát a háború tapasztalatai alapján gyakorlatilag Ukrajna esetére fazonírozták.
Igen. De ennél érdekesebb, és elég sok szakértő leírta már, hogy egészen az ukrajnai háborúig a nukleáris fegyvert az országok ténylegesen arra használták, hogy másokat elrettentsenek a megtámadásuktól. Azaz önvédelmi eszközként tekintettek rá. Az oroszok sem fenyegetőztek atomfegyverrel a grúziai háborúban, a Krím 2014-es elcsatolásakor vagy a donbaszi háború idején. (Az amerikaiak sem fenyegették nukleáris csapással Moszkvát a koreai vagy a vietnami háború alatt.) Ami mindenképpen új az orosz kommunikációban, hogy ezt most egy hódító háború fedezésére használják, azokat fenyegetve atomcsapással, akik támogatják az „aljas módon védekező” Ukrajnát.
Az ATACMS rakétákra miért reagált ilyen hevesen Moszkva?
Az ATACMS rakéta egy nagyon drága, darabonként 2-2,5 millió dollárba kerülő fegyver, ezért igazán a nagy pontosságát alkalmazva, jól védett célpontok ellen érdemes csak bevetni. Moszkva azért is fenyegetőzik most, mert itt nem arról van szó, hogy Ukrajna majd vadul elkezd orosz polgári célpontokat terrorbombázni – ez szerintem Putyint kevésbé is izgatná, az orosz rezsim eléggé érzéketlen a lakosság szenvedéseire. Jobban aggasztja az orosz vezetést, hogy lőszerraktárakat, parancsnoki állásokat fognak megtámadni, valószínűleg reptereket is, tehát Oroszország hadviselési képességeit igyekeznek kicsit csökkenteni az ukránok. Nagy kérdés azonban, hogy Ukrajnának mennyi ATACMS-rakétája, illetve Storm Shadow robotrepülőgépe van. (Hivatalos közlés erről nincs. Különböző elemzők mindkét eszközből 50 és 100 közé, esetleg néhány százra teszik az ukrán haderő rendelkezésére álló készletet. - a szerk.)
Először vetett be Ukrajna brit cirkálórakétákat oroszországi célpontok ellenATACMS: az ukránok a célpontjaikat is csak amerikai jóváhagyással választhatják kiMi az oka annak, hogy most született meg erről Joe Biden elnök döntése?
Egyre világosabb, hogy nem állnak jól az ukránok. A keleti fronton, Donyeck megyében folyamatosan teret veszítenek, a kurszki betörés volt az egyetlen nagyobb sikerük, és a mai napig vitatkoznak rajta a szakértők, hogy volt-e értelme, és mennyire pocsékolta el a védelemhez szükséges erőforrásokat. Nyugati elemzők nagyjából egyetértenek abban, hogy október folyamán az orosz haderő naponta átlag 1500 halottat és súlyos sebesültet veszített. Az oroszok mégis két-három naponta elfoglalnak egy falut vagy egy nagyobb dombot. Folyamatosan mennek előre, és ami nagyon jól látszik, hogy Ukrajnában lassan már nem is a fegyver lesz a legnagyobb gond, pedig az sincs elég, hanem az ember. Mert egészen egyszerűen Ukrajna kezdi felélni az élőerő tartalékait. Ebben az is benne van, hogy nyilván több millió ukrán férfi elmenekült otthonról, vagy nem akar bevonulni. Ez a lassan három éve tartó (egyre kilátástalanabbnak tűnő háború) nagyon komolyan erodálta az ukrán lakosság honvédelmi lelkesedését, de valószínűleg az oroszoknál sincs minden rendben, ezért is „lízingelnek” észak-koreai katonákat.
Ha már itt tartunk, milyen fenyegetést jelent az észak-koreai csapatok ukrajnai háborúba való bevonása?
Ez megint egy érdekes dolog, mert az az Oroszország, amely iszonyú érzékenyen reagál arra, ha bárki bármilyen támogatást nyújt Ukrajnának, a legtermészetesebb dolognak tartja, hogy maga mellé állítson olyan, a nyugati világ által „latorként” kezelt államokat, mint Irán, vagy Észak-Korea, akik nyíltan fegyvert és lőszert szállítanak. De Moszkva természetesnek veszi Kína támogatását is, amely – legalább is egyes források szerint – már felfegyverezhető drónokat és számos kettős felhasználású technológiát szállít az oroszoknak. Az észak-koreai részvétel nem jó hír az ukránoknak. Valószínűleg azért sem, mert ezeket a katonákat ágyútöltelékként fogja használni az orosz haderő, a legkritikusabb szakaszokon hullámokban fogja őket támadásba vezényelni. Észak-Korea, amely 26 milliós népességből 1,2-1,3 millió fő közötti haderőt tart fenn, egyelőre 11-15 ezer katonát küldhetett Oroszországba.
Vlagyimir Putyin: Köztes hatótávolságú ballisztikus rakétát lőtt ki Oroszország UkrajnáraAz ismert közlések szerint a phenjani rezsim évi 2-3 váltással összesen 100 ezer katonát készül bevetni be az ukrajnai háborúban.
A hallgatóimnak azt mondtam, hogy ezek a katonák lesznek az észak-koreai „halhatatlanok”. Tehát bármennyi veszteséget szenvednek el, ezt a 10-15 ezres létszámot folyamatosan tartani tudják majd az állomány rotálásával. Ez azért is rossz hír, mert ezek az erők és főleg a parancsnokaik komoly harci tapasztalatokat szerezhetnek Ukrajna egyre inkább NATO-fegyverzettel folytatott hadviseléséből. Így az észak-koreai haderő felkészülhet egy Dél-Korea elleni összecsapásra is. Ezért Szöul, sőt Tokió is figyeli az ukrajnai eseményeket. Az elmúlt évben az Oroszországba irányuló lőszer-, sőt már rakétaszállításokkal, meg a katonák küldésével Phenjan elmélyítette a kapcsolatát Moszkvával. Cserébe élelmiszerhez jutott és korszerű rakétatechnológiához, és máris több ezer kilométerrel nőtt az észak-koreai interkontinentális rakéták hatótávolsága. Most már nemcsak az Egyesült Államok nyugati partvidékét érhetnék el a legtöbb kalkuláció szerint, hanem már New Yorkot és Washingtont is. Visszatérve: az az Oroszország, amely mindig azt mondja, hogy a Nyugat eszkalálja a háborút, beemelt egy harmadik – ráadásul nagyjából 50 atomtöltettel rendelkező – országot a konfliktusba. Tehát igazából Putyin eszkalált, de a goebbelsi taktikát követi, miszerint „vádold a másik felet azzal, amit te csinálsz”.
A Storm Shadow-k első bevetése egy kurszki parancsnoki bunkert célzott, ahol megsebesült az észak-koreaiak egy tábornoka. Mit gondol erről?
Ez nem véletlen, és azt mutatja, hogy a NATO hírszerzése is dolgozik. Az amerikaiak, amikor hozzájárultak az ATTACMS-bevetések korlátozásának feloldásához, állítólag külön „kérték”, hogy lehetőség szerint észak-koreai célpontokat/csapatokat is támadjanak meg vele. A Nyugatot, az Egyesült Államokkal és csendes-óceáni partnereit, Japánt és Dél-Koreát indokoltan aggasztja Észak-Korea belépése az oroszok oldalán a háborúba. Ezt ugyanis egy nagyon komoly eszkalációs lépésnek tartják.
Számos forrás szerint Putyin kész lenne tárgyalni az ukrajnai háború lezárásáról a januárban hivatalba lépő Donald Trump elnökkel.
Nyilván Trump hajlana erre, Putyin meg ezt szeretné, de azért az nem úgy van, hogy egy ország, ami papíron bent sincs a háborúban, letárgyalja, hogy mi legyen egy háborúzó országgal, az éppen győzelemre álló féllel. És nagy kérdés, mit kérne Putyin, és azt Trump megadhatja-e neki anélkül, hogy tálcán kínálná Tajvant a kínaiaknak, vagy elveszítené az európai országok bizalmát. Putyinnak nagyjából az egyes számú célkitűzése, hogy a jelenlegi ukrán vezetést távolítsák el, és legyen egy oroszbarát vezetése Ukrajnának. Ám három év háborús borzalom után nem hiszem, hogy egy oroszbarát ukrán vezetőt bárhogyan is megválasztanának, és az mondjuk egy hétnél tovább élne Kijevben. Aztán ott a kettes pont, hogy nemcsak a Krímről van szó, hanem arról, hogy Ukrajnának a részben megszállt Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon megyét teljesen ki kéne ürítenie, ami még százezer négyzetkilométernyi terület elvesztését jelentené, ráadásul majdhogynem a Dnyeper egész alsó szakaszán át kéne engedni a folyó túloldalára az oroszokat. Ezzel pedig Ukrajna maradék része lényegében védhetetlenné válna egy újabb orosz agresszióval szemben. Hát én nem gondolnám, hogy ebbe bármelyik ukrán vezető belemenne. Putyin ugyanis nem tud olyan garanciát adni, amit ne szegne meg az első adandó alkalommal. Ráadásul senki nem hiszi el azt, hogy Moszkva ezt itt befejezné a háborút. Oroszországnak nemcsak Ukrajna kell, de Moldova és valószínűleg a Baltikum is. Nyilván Trump békét akar, de nagy kérdés, hogy milyen áron, mert azt ő sem akarja, hogy Oroszország annyira megerősödjön, hogy utána már Lengyelországot meg a Baltikumot kelljen megvédeni tőle. Valahogy nyilván meg akar egyezni az oroszokkal Kína ellenében, de nem hiszem, hogy ez sikerülhet neki.
Mit jelent az, hogy Kína ellenében?
2011 óta az amerikai stratégiában meghatározó az úgynevezett csendes-óceáni fordulat, vagyis hogy Kína lett a deklarált első számú ellenség. A 2022-es Biden-féle nemzeti biztonsági, nemzeti védelmi és nemzeti katonai stratégiákban, tehát abban a három stratégiai dokumentumban, ami az amerikai nagypolitikának a céljait határozza meg – miközben már javában zajlott az orosz agresszió Ukrajnában –, háromszor-négyszer többször van megemlítve Kína, mint Oroszország. Mert Moszkva gazdaságilag, civilizációsan, globálisan messze kisebb fenyegetés az amerikai érdekekre, mint Peking.
Kínát viszont az fenyegeti, hogyha sikerül gyorsan lezárni az ukrajnai háborút, akkor minden erőt rá összpontosíthat az Egyesült Államok.
Oroszország háborúban tartása Kínának azért is jó, mert míg a nyugati világ arra figyel, hogy mit művelnek az oroszok Ukrajnában, Kína szépen csendben terjeszkedik Afrikában, Ázsiában, különösen a Dél-kínai-tenger térségében és nem csak gazdaságilag. Tehát Peking nem érdekelt egy orosz–amerikai megegyezésben. Egyébként kétségeim vannak az iránt is, hogy az oroszok mennyire akarnának megegyezni az amerikaiakkal, hiszen Kína eddig kiállt mellettük, de ha ellene egyeznének meg az amerikaiakkal, akkor a távol-keleti határaik miatt is főhet majd a fejük .
Ha mégis megállapodás születne az ukrajnai harcok leállításáról, megszűnnének-e az Európát fenyegető biztonsági kihívások Oroszország irányából?
Sok információ van arról, hogy az orosz katonai magáncégek, amelyek között a 2023-as Prigozsin-puccs után szétosztották a Wagner csoport „afrikai portfólióját”, nyakig benne vannak az illegális emberkereskedelemben. Oroszország egy csomó pénzt csinál abból, hogy folyamatosan fenntartják a migránsok áramlatát Európa gyengítésére. De ez a céljuk a szélsőjobboldali, de a szélsőbaloldali pártok pénzügyi finanszírozásával is. Javában zajlik egy háború a kibertérben, nem csak dezinformációs műveletekkel. A Nyugat és az oroszok közötti globális háború tehát számos fronton zajlik, és vélhetően fokozódni fog. Ha figyelte mostanában a híreket, ismeretlen, vélhetőleg orosz tettesek megint elvágtak optikai kábeleket, internetkábeleket a Balti-tengeren. Szóval az oroszok minden fronton abban érdekeltek, hogy Európa gyengüljön, és ezért sokat is tesznek.