Egy másfél perces animáció akár fél éven át is készülhet a figurák tervezésétől a tényleges animálásig – avat be a részletekbe Ivády Tamás animációs tervező egy kávézóban, miközben a laptopján egy MOME-s vizsgafilmjének látványterveit lapozza. Noha eleinte karikaturista, majd történelem–rajz szakos tanár akart lenni, hamar felismerte, hogy más utat kell választania.
Erre nyolcadik osztályos korában a Macskafogó 2. című rajzfilm döbbentette rá, melynek a végét éppen elcsípte a tévében. „Akkor jöttem rá, hogy még az első részt sem láttam, illetve beugrott, hogy animációval kellene foglalkoznom, hisz annak a világában azt tehetek, amit csak akarok – mondja. Ezt követően újabb animációkat és rendezőkkel készített interjúkat nézett és olvasott, így jobban megismerte Dargay Attilát, Ternovszky Bélát, Jankovics Marcellt, Nepp Józsefet és Foky Ottót. – Gyerekként nyilván ismertem a Vukot, a Pom Pomot, a Vízipókot, de ekkortól kezdtem szerzői rövidfilmeket is nézni, mint a Ternovszkytól a Modern edzésmódszereket vagy Dargay Attila Pázmán lovag vagy A három nyúl című műveit.”
Eközben képezte magát, eljárt animációs és rajzszakkörre, felvételi előkészítőre, melyen papírra animált, és mozgásteszteket készített, hogy aztán elsőre felvegyék a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, ahol végre belemélyedt a szakmába.
Macskacsengőhang
Az egyetemen nemcsak az animáció alapjait sajátította el, de azt is, hogyan kell másokkal együttműködni, elvégre egy animációs film létrehozása igazi csapatmunka. „Inspiráltuk egymást vizualitás és a történetmesélés szintjén is. Két szaktársammal a mai napig jóban vagyok, Bogyó Péterrel és Molnár Eszterrel, akikkel az egyetemen több projekten dolgoztunk együtt, az egyik, macskákról szóló humoros szpotot például a Budapest Film Zrt.-nek készítettük.”
Utóbbi kisfilmet az olvasó is ismerheti, mivel a mozikban közvetlenül a filmek előtt szokták vetíteni. Ebben az etűdben macskákat látunk egy sötét teremben, amint egy romantikus filmet néznek – szintén két macskáról –, mígnem a nézőtéren egyiküknek csörögni kezd a telefonja – kutyaugatós csengőhanggal –, mire a többi macska félelmében szőrgombolyaggá változik, majd csúnyán nézve ráugranak a cicára, hogy széttépjék. Ezután elsötétül a kép, és a következő feliratot olvashatjuk: „Kérjük, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat! Köszönjük!”
Tamásék a kisfilmet két hónapon át készítették, a szereplőket papírból vágták ki, majd ragasztották össze, hogy aztán stop motion (stoptrükk) technikával képkockánként rögzítsék a mozgásukat, majd lejátszva a végeredményt mozgóképet hozzanak létre. „A MOME-n a kiértékelésen félve mentünk ki a tanárok és a közönség elé, mivel mi láttuk a filmben a hibákat, de miután levetítettük, ujjongó tapsot kaptunk. Szóval tetszett nekik, és azóta megy a mozikban.”
Tamás később Ady Endre „főszereplésével” rendezte meg a Meg akarlak tartani című kisfilmjét, melyet a We Love Budapest nevű weboldalnak készített, és ezt is a barátaival és más szaktársaival animálta. „Ez az etűd egy feltételezhetően valós esemény alapján készült, melyet Krúdy Gyula is megírt az Ady Endre éjszakái című művében. Eszerint egy hajnalon, miután a költő elhagyta az egyik kedvenc helyét, a Három Holló nevű kocsmát, az Andrássy úton, az Operaház lépcsőinél az egyik kőszfinxben látni vélte a szerelmét, Lédát, ezért megpróbálta elcsábítani és elvinni magával.”
Cseppfolyós falak
Az igazi áttörést Tamás karrierjében a mester szakra készített, Örökrész című diplomafilmje hozta el, melyben egy nő elveszti a nagymamáját, így a lakása kipakolása közben felidézi a hozzá kötődő emlékeit, például amikor kis korában együtt mentek el piacra, vagy amikor segíthetett neki málnás kockát sütni. Az alkotás azért is különleges, mivel képileg is átadja, milyen érzés járja át az embert, amikor egy általa szeretett ember közelében tartózkodik, aki biztonságot és szeretetet nyújt neki. Abban a jelenetben például, amikor a konyhában a kislány segít a mamájának kavargatni a tésztát, körülöttük minden ruganyossá vagy „cseppfolyóssá” válik, mint az asztal, a székek, a szobanövények, az ablakok, de még a falak is. „Ezzel a hatással azt akartam érzékeltetni, hogy amikor a kislány biztonságban és kellemesen érzi magát, akkor egy védőburok alakul ki a két szereplő között, ami az ő önálló világuk. A film fő kérdése az, hogy vajon a nagymama halálával tovább élhet-e ez az életérzés, avagy a főhős átélheti-e még újra ezt a melegséget.”
A filmet Tamás egy valós tapasztalat alapján készítette, mivel édesanyja, amikor elvesztette a nagymamáját, szintén hiányt érzett, mivel hosszú időt töltöttek együtt, és sok életbölcsességet kapott tőle. „Emlékszem, hogy amikor elhunyt, akkor gyakran mentünk fel a lakására pakolni a személyes dolgait. Illetve olvastam egyszer Orosz Györgyi Baracklekvár című novelláját, ami szintén arról szól, hogy egy nőnek milyen feladatokkal kell szembenéznie, miután holtan találja az édesanyját a lakásán.”A kisfilm azóta hat díjat nyert, köztük az első helyezést az ATAFF Szolnoki Filmfesztivál diákfilmes kategóriájában, illetve tavaly Tamás vehette át a 19. CineFest – Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon a Dargay Attila-díjat, melyet a magyar animáció ifjú tehetségének ítélnek oda. „Azért is volt számomra megtisztelő az elismerés, mert a zsűri elnöke Henrik Irén, Dargay Attila özvegye és alkotótársa, aki a férje összes egész estés filmjének az operatőre volt. A CineFesten a díjat is ő adta át, az este hátralevő részében pedig még tudtam vele beszélgetni. Nekem ezért is volt ez nagy elismerés.”
Aranykortól a jelenig
Ha inspirációról esik szó, Tamásnak a Cartoon Saloon nevű ír animációs stúdió meséi és Hajao Mijazaki japán rendező alkotásai mellett máig a magyar animáció aranykorszakának, vagyis a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas éveknek a filmjei és sorozatai a kedvencei. „Ezekben az évtizedekben a felhozatal nagyon sokszínű és szórakoztató volt, hisz ahány magyar alkotó, annyiféle stílus és történetmesélés létezett. Ha Jankovics Marcell remekművére, a Fehérlófiára és annak a látványvilágára gondolok, és hogy mindezt 1981-ben készítették, az lenyűgöző számomra. Az 1984-es Hófehér humora pedig a Monty Pythonéhoz fogható, míg Dargay Attila Vuk című filmjének több jelenetén is elérzékenyülök – mondja az animátor. Hozzáteszi, a rendszerváltás után a szakma lejtmenetbe került, mivel a Magyar Televízió támogatása elapadt, aminek köszönhetően korábban az animációs sorozatok készültek. „Kevés alkotás született, és az itthoni szakemberek főleg bérmunkákat vállaltak, és csak elvétve készültek szériák és egész estés filmek” – mondja Tamás. Szerinte az ezredforduló után sokat segített a szakmán a MOME képzése, és hogy a Magyar Nemzeti Filmalap elkezdte támogatni a diplomafilmeket, míg a Magyar Média Mecenatúra program a rövidfilmeket és sorozatokat.A tavalyi év is nagyon sikeres volt a magyar animációban: Erhardt Domonkos Szemem sarka című rövidfilmjéért a Berlinalén elismerő oklevelet kapott, Gauder Áron a Kojot négy lelke című egész estés műve több fesztiválon szerepelt, míg Buda Flóra Anna a 27 című alkotásával Arany Pálma díjat nyert a 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. „Mindez mutatja, hogy a magyar animációban ugyanolyan kreatív energiák vannak, mint régen, de nem feltétlenül kap akkora figyelmet, mint amennyit megérdemelne” – mondja az alkotó.
