KSH;nők;férfiak;házimunka;munkamegosztás;

- Vasaló vagy villáskulcs?

Ha több ember lakik egy háztartásban, csak egynek lenne a feladata a romeltakarítás? Apró lépésenként ugyan javul a helyzet az otthoni munkamegosztás terén, de átlagban a házimunka több mint kétszeresét még mindig a nők végzik. Elvárható vajon egy szülni induló édesanyától, hogy még a párja étkezéséről, vasalt ingéről is ő gondoskodjon? De egyáltalán: elvárják ezt tőlünk a férfiak, vagy inkább mi, nők nem merünk, nem akarunk kilépni a tradíció és a hozott mintáink béklyójából? Egy kismamáknak szóló, többeket kiakasztó kiadvány kapcsán Králik Emese arról gondolkodik, vajon miért nem akar kikopni a hazai közgondolkodásból az a félreértés, hogy a nő a négy fal között egy háztartási biorobot, a férfi meg egy életképtelen anyámasszony katonája.

Élénken él bennem egy emberöltővel ezelőtti emlék. Hatalmas hassal, egyik padtól a másikig vánszorogva igyekszem a kórház parkján át az egyik hátsó épülethez, az első szülésemet megelőző, talán utolsó vizsgálatra.

A mindössze pár száz méteres útnak, úgy érzem, sosem lesz vége, a járás már nehézkes, a kislányom fészkelődik odabent az egyre szűkebb helyen, időnként nekifeszíti apró lábát egy-egy belső szervemnek. Hiszen egy babát növelni a testünkben a léleknek ugyan tényleg balzsam, de a szervezetünknek, és még ha Dúró Dóra át is ragasztja az ARC plakátkiállításon az anyasággal kapcsolatos rögvalót, ahogy arról a Visszhang egy korábbi cikke Az anyaság magánya címmel megemlékezik, ne akarjuk szépíteni, nehéz. A szív ilyenkor két – sőt néha több – embert lát el vérrel, a nagyobb a kisebb helyett is vigyáz önmagára, ahogy közeledik az idő, már se ülni, se feküdni nem esik jól. Szóval ha nekem valaki azt javasolta volna, hogy a szülés előtt még vasaljak ki pár inget és tegyek a fagyasztóba néhány adag ebédet a gyermek édesapjának, valószínűleg utolsó erőmet összeszedve magával a vasalódeszkával látom el az illető baját.

Férfiak is zokon vették

Gondolom, vagy inkább bízom benne, hogy poénnak, kikacsintásnak szánhatta a fenti tanácsot annak a kiadványnak a kieszelője is, amelynek tartalmát felkapta az internet. Arról a prospektusról van szó, amelyet szegedi kismamák kaptak. „Gondoskodjunk előre Apáról is! Nem árt felkészülni otthonra több napi étellel és néhány vasalt inggel” – írták, megtoldva mindezt egy szívecskével. Más körülmények között a számomra vörös posztóként lengő szóhasználat mellett sem mennék el csak úgy, azaz hogy vajon miért szólítják egymást felnőtt társak anyának, apának, de lendüljünk túl ezen, foglalkozzunk inkább azzal, ami most fontosabb. Azzal, hogy

miért nem akar kikopni a hazai közgondolkodásból az a félreértés, hogy a nő a négy fal között egy háztartási biorobot, a férfi meg egy életképtelen anyámasszony katonája.

A kiadvány mondatait a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon tették közzé. A bejegyzés alatt férfiak kérik ki magunknak, hogy „degeneráltnak, retardáltnak” tekinti őket a kiadvány szerkesztője. Más hozzászólás a jelenségre egy másik szemszögből világít rá: egy kórházi szoba jellemzően 50 fölötti asszonyai azon nevetgéltek, hogy a műtétjük előtt felcímkézve hagytak a hűtőben előre elkészített fogásokat életük párjának. „Hogy ezt egy kötelezően kiadott prospektusban komolyan leírják 2024-ben, hát az nonszensz. Agyamat eldobom” – írta az ugyanezzel a kiadvánnyal foglalkozó Facebook posztjában Halász Noémi szegedi momentumos politikus. Takács Péter egészségügyi államtitkár sietett oda egy kommenttel megvédeni a mundér becsületét, miszerint a kiadvány nem hivatalos kormányzati álláspontot tükröz, ő sem ért vele egyet. Halász Noémi viszont arra emlékeztette politikustársát, hogy pont a Fidesz-kormány alakítja a képet arról: a nő gyereket neveljen, mosson-főzzön, kiszolgálja a férfit, és valószínűleg a kiadványt jegyző cég is csak a kormány kedvére akart tenni.

„A kiadványból az említett mondatot eltávolították, sőt az egész kiadványt újraszerkesztik” – posztolta ki pár nappal később a politikus, miután választ kapott a cég vezetőjétől. Foganatja tehát volt a felzúdulásnak, de minket továbbra is foglakoztat a kérdés, vajon tényleg változnak, kiegyenlítettebbé válnak-e a családon belüli szerepkörök és a feladatok, avagy csupán az erről folyó közbeszédet ejtette foglyul valamiféle kétes politikai korrektség?

A múlt és a jelen valóságát készségszinten hajlító NER tizenötödik évében is felkavaró tud lenni az az embertelen szenvtelenség, amivel az Orbán-rezsim az életükért harcoló ukránokra, az ágrólszakadt menekültekre vagy az emberi méltóságukért küzdő melegekre tekint. Arcizomrándulás nélkül gyárt politikai portékát bárkinek az életéből és bárkinek a halálából. A KGB-s tömeggyilkos üzleti partnere, a bumfordi nagyotmondó világraszóló cimborája e latorpolitikának. És már az északkeleti diktátor is igazgatja a nadrágját, még a végén idejön. A kérdés sokadik éve feszítő: meddig követi a tömeg – és magyarázza meg magának – Orbán Viktor eszement ámokfutását?