Már két éve, hogy nincs velünk a Gergő- és az Ambrózy Báró-sorozat megalkotója, Böszörményi Gyula. A sokak számára egyszerűen csak Gyula bátyóként emlegetett író azonban még most is tud meglepetést okozni: eddig ki nem adott, gyerekeknek szóló történeteiből jelent meg ugyanis egy posztumusz-kötet, melynek központi figurája a messze földön híres nagycsoportos óvodás és homoksütipék, Kis Titi.
A Böszörményi által korábban teremtett univerzumokhoz hasonlóan ezúttal is különleges elegyet alkot a hétköznapiság és a varázslat ovis főhősünk életében. Igaz, ez utóbbi most nem annyira direkt módon van jelen a történetekben, mint amilyen értelemben az – az egyszerűen csak magyar Harry Potterként emlegetett – Gergő-sorozatban megjelenik. A varázslat ezúttal úgy része a történetnek, ahogyan része az egy ovis gyermek életének: egy olyan fontos jelenség, amelynek segítségével aggodalmaink (Gondmanó) és félelmeink (Árnyacska) megtestesülnek, s ezáltal legyőzhetővé válnak.
Gyula bátyó azonban nem csak a világteremtés nagymestere volt, de a gyermeki lélek minden rezdülését is sikeresen tudta dekódolni.
A Kis Titiben már az első történettel képes a szülők számára is megmutatni a gyermeki lét egyik legnagyobb problémáját, jelesül azt, hogy a számukra feltáruló világ az óriások világa. Erről nem csak felnőttként, de sokszor szülőként is hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig tény, hogy világunkat magunkra, s nem a gyerekeinkre szabtuk. Sokszor ráadásul azt sem vesszük észre, hogy ebből olyan, más problémák is adódhatnak, amikre elsőre nem is gondolnánk. Minden szülő szembesült már például felborított poharakkal, polcról levert könyvekkel, összetört szemüveggel vagy bögrével, abba azonban már kevésbé gondolunk bele, hogy a nem éppen gyermekek számára berendezett világban milyen nehézségekkel kell nekik megküzdeniük. Az asztal és a polc helye számukra majdhogynem elérhetetlen magasságnak számít, a lépcsőfokok az ő adottságaikhoz mérten gyakorlatilag akadálypályaként funkcionálnak, ami pedig nekünk, felnőtteknek tempósabb séta, a gyerekeknek már szinte versenyfutás. A kifejezetten erről szóló történetében Böszörményi nem csak hogy részletesen bemutatja ennek a világnak a milyenségét, de a gyerekének mesélő felnőttnek is jó szórakozást nyújt azzal, hogy megcseréli a szerepeket: Kis Titiből egy kis időre nagy(obb) Titi lesz, míg felnőtt családtagjai gyermekké zsugorodnak. E varázslat révén az összes szereplő egzakt módon megtapasztalhatja a másik életének minden jelentősebb momentumát és nehézségét. Ebből aztán mindenki leszűri a maga számára a tanulságot, s a történet azzal zárul, hogy Kis Titi soha többet nem kap rosszalló megjegyzést akkor, ha véletlenül felborít egy poharat az asztalon.
A konkrét szituációkat eljátszó sztorik mellett visszatérő elem a gyermekek érzelmi világát megtestesítő teremtmények. A sötétben megbúvó félemeletes árnyak baráttá szelídülnek Árnyacska árnymanó személyében, akiről hamar kiderül, hogy jobban fél a gyerekek által felkapcsolt fénytől, mintsem amennyire tőle tartanak a picik (és persze néha a nagyok is). Azzal persze megint csak minden szülő tisztában van, hogy a sötétben megbúvó láthatatlan szörnyekkel kapcsolatban jobbára nem elégséges egy ennyire egyszerű magyarázat az ovis vagy kisiskolás számára. Ha viszont ezt egy hős szájából – jelen esetben a világ leghíresebb és legbátrabb barlangászától, Toplicsek Edömértől – hallják, úgy azért már sokkal hitelesebb Árnyacska megszelídülésének története.
A Kis Titi az a típusú mesekönyv, melynek esti felolvasását a gyerek mellett a szülő is várni fogja.
És nem csak a szórakoztató sztorik miatt, de Böszörményi jellegzetes, humorral fűszerezett stílusa miatt is. Az egyetlen szomorú momentuma a kötetnek, hogy folytatása nem várható, új Kis Titi-történetek már legalábbis nem fognak születni Böszörményi Gyula tollából. Ugyan nem kell, hogy hiányérzetünk legyen a gyermek- és kamaszirodalom piacán, számtalan jó szerző kiváló kötetével találkozhatunk a boltok polcain, Gyula bátyó azonban mindig is képes volt olyan világot teremteni, amelyben szívszorító módon tudta ábrázolni a kisebb, a gyengébb, a gyámoltalanabb hétköznapi viszontagságait, s a mindezek ellenére a soha el nem múló derűt.
Infó: Böszörményi Gyula: Kis Titi. Móra Kiadó, 2024
