2018: 6 mérkőzés, 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség. Nem tudtuk, mi lesz, a szakvezető a finnek elleni vereséggel (0-1) kezdett, a finnek elleni győzelemmel (2-0) fejezte be az esztendőt. Közben volt egy zűrös tallinni 3-3, amely véglegesítette, hogy a vendégként 2016 októbere (Lettország 2-0) óta nyeretlen válogatott marad a Nemzetek Ligája C osztályában. Azóta már az A-ban van.
2019: 10, 4, 0, 6. A horvátok elleni Üllői úti 2-1 volt az első bravúr Rossi irányításával, de az év végére keserű lett a szájíz, mert amatőr hibák özöne nyomán a horvátok 3-0-val visszavágtak, aztán Cardiffban hasonlóan reménytelen Eb-selejtező következett (0-2). Még a Rossit leghívebben támogató orgánumokban is ilyen megállapítások jelentek meg: „Magyar rémálom Splitben” (Nemzeti Sport); „égbekiáltó magyar hibák” (M4 Sport online); „a támadójátékról mindent elmond, hogy a walesi hálóőrnek jószerivel dolga sem akadt, mivel a magyar együttes a félpályát is csak elvétve lépte át” (Mandiner).
2020: 8, 5, 2, 1. A pohár tele volt, noha csak hatalmas mázlival sikerült kivívni a továbbjutást az Eb-pótselejtezőn. Izland együttese a 88. percig 1-0-ra vezetett a Puskás stadionban, majd a 84. percben becserélt honosított gazdasági bevándorló, Loïc Nego egyenlített, végül Szoboszlai Dominik a 92. percben megszerezte a győztes gólt (2-1). Ezzel a válogatott megteremtette magának az Eb-szereplés lehetőségét, a legfőbb szurkoló tirádáján azonban mosolyogni kellett (de tiráda volt, Signor!): „Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük.”
2021: 15, 6, 5, 4. A franciák ellen a Puskás Aréna 55 998 nézője előtt az Eb-n kivívott 1-1 maga volt a mámor, és az is imponált, hogy Münchenben kétszer vezetett, a 83. percben még győzelemre állt a válogatott a németek ellen (2-2). Ám következett az ősz, a szüret időszaka, és az albánok ellen a vb-selejtezőn elszenvedett dupla 0-1 után Rossi azt mondta: „A borász csak abból tud bort csinálni, amilyen szőlője van.” Azaz maga a kapitány látta – nem is csak félig – üresnek a poharat, jóllehet a a tiranai lehangolódásnál is keservesebb budapesti blamázs során Gulácsi, Botka, Lang, Orban, Szalai Attila, Nego, Nagy Ádám, Schäfer, Nagy Zsolt, Sallai és Szoboszlai is pályán volt törzsgárdistái közül.
2022: 10, 5, 2, 3. A Rossi-korszak csúcsa, győzelem egymás után Anglia és Németország vendégeként. A wolverhamptoni 4-0 – gólkülönbségét tekintve – felülmúlta még a nevezetes londoni 6-3-at is; ha csak ezt nézzük, nem meglepő, hogy Nagy Ádám a válogatottságok tekintetében mára már megelőzte Puskás Ferencet (86-85). Jó pont a Népszavának Rossinál: lapunk online kiadása közölte az első diadalmas jegyzetet, szinte a britanniai meccs lefújásának pillanatában („Egy-null volt a félidőben, a végén nagy négy-null”).
2023: 10, 6, 4, 0. A legjobb esztendő az „olasz” érából, a válogatott egész évben veretlen maradt. Ilyen 1976 óta először fordult elő, és annak idején – többek között – Török Péter, Kovács József, Bálint, Nyilasi, Ebedli, Tóth András, Fazekas, Törőcsik, Várady szerepelt a címeres mezes csapatban, Baróti Lajos szövetségi kapitány nem panaszkodhatott a szőlőre.
2024: 11, 5, 2, 4. Ahhoz, hogy az előző két évet idézze az idei esztendő, nyerni kellene Hollandiában és itthon Németország ellen is. Ennek már a fele is óriási volna, de egy diadallal nem lenne feledtethető az Eb csalódása és a németektől elszenvedett 5-0-s csapás. Sokaknak bizony csalódás volt az Eb-szereplés, mert Szoboszlai mást ígért a Montenegró ellen 3-1-re megnyert selejtező után (azon ugyanúgy két gólt ért el, mint hétfőn Zenicán, Bosznia-Hercegovina 2-0-s legyőzése alkalmával): „Ez csak a kezdet, a jövő nyáron olyat csinálunk, ami felejthetetlen lesz.”