A minimálbér szinte biztosan része lesz a kormányerő választási kampányának. A jövedelmek kapcsán immár Orbán Viktor maga emlegette ugyanis, hogy havi egymilliós átlagbér és ezer eurós minimálbér a kívánatos 2-3 éven belül. Ennek első lépéseit az idén bizonyosan „ki is verik” a felekből a minimálbér-tárgyalásokon. Ha ez meglesz, akkor pedig jöhet majd a jövő évi választási éven átívelő üzenetcunami, hogy kérem, mi ígértük, s lám megcselekedtük. Úgy emelkedik a minimálbér, mint még soha.
Azzal viszont legyünk tisztában, hogy a minimálbér olykor gazdasági kérdés, olykor pedig társadalmi. Akkor kerekedhet igazi gond a történetből, ha utóbbi szemlélet a választási időszakkal, mi több, ígéretekkel keveredik. Ilyenkor az ambíciók, letépve láncaikat, messze meghaladhatják az ország, nevezetesen a gazdasági szereplők lehetőségeit. Ez pedig most gyanúsan ilyen helyzet, mert ezúttal akad egy kicsiny bökkenő.
Az elmúlt időszakban a termelékenység növekedése meg sem közelítette a hazai bérfejlődést. Ez pedig hosszútávon – fájdalom - fenntarthatatlan helyzet. A jövedelmek bővülését ugyanis a gazdasági fejlődésből lehet kigazdálkodni és meglépni. Ha utóbbi adott, akkor az előbbire is van mód.
Csakhogy most a gazdaság igencsak csúnyán muzsikál. Márpedig akkor honnan lesz pénz a minimálbér emelésére? Nos, a válasz ott fekszik előttünk: a cégek tartalékaiból, ami azonban alig van, és ha van is, azt másra, beruházásra kellene fordítani. Ha a cégeknek most "el kell égetniük" tartalékaikat, akkor nem lesz fejlesztés. Így pedig csökken a jövőbeli gazdasági növekedés lehetősége. Klasszikus esete mindez annak, amikor egy választási ígéret kikezdi az egészséges növekedés lehetőségét. Nekünk meg nem marad majd más, mint hogy belássuk: havi egymillió fixszel az ember jobb, ha nem viccel.