Érdekes élmény volna: Orbán Viktor hazugságvizsgálón (igen, mindegyik politikus az volna, na de ki a leggazdagabb és a legkormányfőbb manapság, ugye?). Mivel az igazság megvallását nem viselné jól egyetlen vágyvezérelten kódorgó, a rezsimben hívő közeg sem, a demokraták meg pláne, ezért nehéz lenne elkerülni az utcai zavargásokat. Az őszödi beszéd ártalmatlan, és legalább kiutat kereső vallomás volt ahhoz képest, mint amilyen a Fidesz bármely igazmondása volna. A Fidesznek nincs igazmondása. Nem tud ilyenje lenni. Csak a hatalom megtartására kiépített s ebből következően elkerülhetetlenül maffiaszerű rendszere van, amiben rég elenyésztek az igazság magvai.
Jó szándék adódhatnék időnként. Jó szándék lehetett volna például a határon túli magyarság jogainak határozott képviselete (amiben nemzeti konszenzusnak illenék lennie), de a Fidesz kezdettől és nyíltan politikai célokra használja ezt a képviseletet. Nincs tiszta jó szándék Orbánék politikájában. Nincs oly döntés, amit őszintén és kizárólag a közjóért hoznának meg. Minden mögött számítás van: mivel lehet megosztani az országot, s benne az ellenzéket. Például osztogatással, mint amilyen a rezsicsökkentés, első látásra.
Csakhogy a rezsicsökkentés szemfényvesztés: Magyarországnak nincs szíriuszi pénzbányája, ahonnan a Mészáros & Mészáros toloncolja haza a bankóhegyeket.
Amit a rendszer odaad a rezsicsökkentésen, azt elveszi az 1300 milliárdot meghaladó (2022) MVM-plusztámogatással, még ha ez „elvétel” valamelyest arányos is az eltérő keresetek miatt. De ez is adóbevételből van, tehát ez is emberek pénze. De erről a Fidesznek egy őszinte mondata sincs. És az alaptörvénye megengedi a narancssárga megtakarítási rubrikát a számlákon, de elviseli, hogy ne szerepeljen egy másik rubrikában, hogy mennyi ezen közben a ráfordítás a másik zsebből. Közveszélyes ámítás. Óvodában érthető volna. És éppen ez vele a baj.
Bevándorlás, kimondás
Nézzük sorban a Fidesz szimbolikus ügyeit, s ezekben az Orbán Balázs-féle mondatokat, amelyeknek a kimondása további „Orbán Balázsokra” vár. Gyakorta térünk vissza ezekben a rendszerbontogató gondolatokban a Fidesz 2010-es választási programjához és a nemzeti hitvalláshoz. Az utolsó írásbeli dokumentumokhoz, amiben előre szóltak valamiről. Igaz, elég homályosan fogalmaztak. Akkoriban a Nemzeti Ügyek Kormányának nevezte magukat a Fidesz. Ezek voltak a pártok szekértáborain túlmutató lépések. A stadionépítési program például, amin keresztül sokat lehet lopni, és ami a válogatottmeccsek alkalmával megszünteti a kormánnyal szembeni ellenérzéseket (egy páholyban drukkolni Orbánnal bárkinek zavarba ejtő meghasonulás volna, de szerencsére a foci iránti teljes közömbösségünkkel a nagy többség arányát gyarapítjuk). Ugyanilyen politikai törésvonalakon átívelő őrület lett a fentebb tárgyalt rezsicsökkentés, ami a „Nem lesz gázáremelés” című, Fidesz–MSZP-versenyfutás 2002-es politikai bonmot-jából sarjadhatott ki. Akinek esze van, nem akar többet fizetni az energiáért, mint amennyit fizethetne, de az infrastruktúra lerobbanásával és az árkiegészítésekkel kapcsolatos összefüggések már sokaknak nem mennek át.
A legjelentősebb szimbolizmus, ami a 2014-es támogatottsági mélyrepülésük után mentőöv volt Orbánéknak, a migráció. A migráció, ugye, elsősorban azt jelenti az olvasatukban, hogy az európai keresztény kultúra megóvása érdekében se sok (mennyiség), se terrorista (minőség) bevándorló ne jöjjön az országba. Sok terrorista meg pláne ne jöjjön. (A propaganda képein véletlenül mindig sok-sok terrorista jön: nem megy, hanem jön, menni nem is tudnak talán.) Az már látszik, hogy a 2021 elengedett embercsempészen kívül (2023-as adat) alig akad migráns, aki a magyarországi viszonyokat választaná, ha egyszer választhat jóléti államot is.A migrációval kapcsolatban két neuralgikus pont van a Fidesz elképzeléseiben. Egyrészt sosem válaszolnak arra a kérdésre, hogy miként lehet helyben marasztalni a migránsokat háborúk, éhínség és klímakrízis idején. Mondják, oda kell vinni a segítséget, ahol a probléma van, aztán a Hungary Helps gyorsan megsegíti az üldözött közel-keleti keresztényeket. De nincs egy magyar kezdeményezésű, kövér alapítvány, amibe legalább annyi pénzt öntene a kormány, amennyit a Project 2025 című republikánus Trump think tank támogatására adott a Heritage Foundation szervezeten keresztül. Szóval semmilyen megoldásuk nincs a bevándorlók tömegeinek humanitárius kezelésére.
Ha viszont az a mondás, hogy ennyi menekülőt/migránst nem tud befogadni Európa, és ha kell, inkább haljanak a tengerekbe, akkor ezt kellene mondani. Ez is az európai kultúra vége volna, de legalább tetszenének vállalni.
Zárójel: Orbánék azért ünneplik Matteo Salvinit, mert még belügyminiszterként 2018 augusztusában nem engedte partra szállni a tengerből kimentett bevándorlókat Cataniában a Diciotti nevű mentőhajóról, s ezért most elítélhetik. De azt egyik Orbán sem teszi hozzá soha, hogy Salvini ezt megelőzően többször kijelentette, hogy a migránsokat szállító hajókat akkor nem fogja beengedni az olasz kikötőkbe, ha a bevándorlók befogadásában az Európai Unió országai nem segítenek. Hát igen. Ezért hívják Uniónak, közösségnek, s ezért van értelme a nemzetállamok fölött álló entitásnak. Az Unió több, mint sok nemzetállam ilyen-olyan karaktere. Sok nemzetállam közös akarata más minőség. Megoldhat (majdnem) bármit. A nemzetállami követelőzés és önérdek rövid távú memória. Pár ciklusra elég, aztán jöhet a történelmi szemétdomb.Vagyis: az unió bevándorlásban szenvedő országainak közös cselekvésre van szükségük. Nem befogadásra, vagy nemcsak arra, hanem kiutasításra is. Mert a rongyembereknek menniük kell, legyenek bármilyen színűek, vallásúak, származásúak. Ahogy a bársonyszékben ülőknek is menniük kell, ha Brüsszel ellen agitálnak, s nem vállalnak részt semmiben. Csak a határvédelemben, amihez kapnának forrást, ha nem használnák a határ fenntartását is alávaló politikai öncélra.
Csapataik a spájzban
A Fidesz szimbolikus politikájának minden mondására létezik olyan kérdés, amire nincs őszinte válasz. Csak a propagandának van szimbolikus válasza, mindezen túl az álláspont tarthatatlan (vagy ami még rosszabb, vakhitté válik, és még vállalhatatlanabb lesz, vö. az oroszbarát Bencsik András oroszbarát köszönetét, amiért Orbán Balázs kimondta, amit kimondott). Mert mit is csinált Orbán Viktor politikai igazgatója?
Orbán Balázs a Fidesz (egyik) Achilles-sarkát mutatta meg. Igazat mondott teljesen váratlanul. Pedig nem szorították sarokba. Nem fenyegették pénzmegvonással, se tockossal. Mondta, amit gondolt.
Nem szövegkönyvből, így eltért az előre bekészített Rogán-mondatoktól. Vállalhatatlan kockázat. Ráadásul ez olyan baráti közegben fejtette ki nézeteit, ahol azt érezte, bátran lehet őszinte, nem fogják kiforgatni a mondatait. Nem is kellett kiforgatni őket. A kérdezővel együtt vallott színt. A kormány oroszpártiságában két kérdés feszül kezdetektől. 1. Hogy a bánatba támogathat Magyarország egy EU- és NATO-tagságra vágyó szomszédos országot megtámadó agresszort Európa szélén? (Azt az agresszort ráadásul, amely 1848 után 1956-ban is a magyar szabadságharc torkát szegte. Oroszországgal üzletelni nem lenne szabad. Nemzeti konszenzus kellene arról, amit Orbán Viktor is vallott 2008-ig, hogy nem leszünk a Gazprom legvidámabb barakkja.)
Orbán Balázs azt mondta: „Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”Ez tényleg azt jelenti, amit Orbán mondandó volt: letette volna a fegyvert Zelenszkij helyében. De nézzük a korrigált jelentést: Orbán biztosan a Corvin közben harcolna, ha úgy hozná a szükség, Orbán Viktor mellett. Rendben. Ez esetben az igazság Zelenszkij oldalán van. Harca nemcsak jogos, de támogatandó is. Éppen azért, ami 1956-ban történt, amikor világpolitikai játszmák eredményeként a magyar szabadságharc szent ügye a kommunisták által iderendelt betolakodó martaléka lett. Bencsik András szerint erről az összefüggésről is szól Orbán Balázs gondolatmenete, de akkor végképp nem értjük, miért kezeli verbális nyalókaként Putyin háborús bűnös figuráját bármely tetszőleges pillanatban.
A háborúpártiság 2. kérdése is kényes: hogy ti. a bánatba lehetne békét teremteni a békevágy idegesítő szajkózásával? A békepárti propaganda, amely az újabb kétharmados választási győzelmet hozta 2022-ben, nem enged sok mozgásteret a beszédmódban. Aki az ukrán ellenállást támogatja bármivel, háborúpárti. Ehhez kellett még Márki-Zay Péter tragikus őszintesége (ha a NATO úgy dönt, akkor akár katonai segítséget is adnia kellene Magyarországnak).
Orbán Viktor háborúpártisága tényleg olyan, mintha szélcsendet követelne makacs tájfuntól: teheti, de minek? Átlátszó is, nevetséges is. Vagy inkább szánalmas.
Oroszország csak a gazdasági és politikai nyomásból ért: ezt hívják szankciónak, ami ellen a magyar kormány tűzzel-vassal próbált fellépni, a mai napig szidja mindet, mint a bokrot, de mind az összeset megszavazta.
Ne azt nézzék, amit mond, hanem amit csinál, mondta Orbán évekkel ezelőtt. Ma már mindkét kategóriában túlcsordult a pohár. Mondásból és csinálásból is van elég. A rendszer végének a kezdetét éljük. Jó ideje már, és jó ideig még. Az orosz csapatok behívása mindenesetre ma már csak fanyar Orbán-karikatúrák témája lehet. Bízvást.
