Nem építesz óriás akváriumot egy lőtt város közepén – mutat a befejezetlen óceánium torzójára Jevhenyij, az állatkert egyik dolgozója, aki amellett, hogy az állatkertben sétákat vezet, öröklődésbiológiát tanít a harkivi egyetemen. Nem csak az akvárium maradt befejezetlenül az állatkert épületei közül.
A XIX. században épült állatkertre ráfért a 2016-ban kezdődött felújítás, amely bár nem ért véget 2021-re, az önkormányzati választások miatt ki kellett nyitniuk, meséli kissé rosszallóan vezetőm. Így befejezetlen maradt a jegesmedve kifutója, az óceánium és néhány kisebb épület is. Az ötéves kihagyás után azonban csak nyolc hónapig tudott működni az állatkert, 2022. február 24-én, Oroszország inváziójának első napján ismét be kellett zárnia a publikum előtt, megérkeztek ugyanis a város határához az orosz haderők.
Csimpánz a biciklin
Harkivban működik egy magánállatkert is, ez az úgynevezett Feldmann Ekopark. Ez a létesítmény az orosz határhoz közelebb esik, még egy dokumentumfilm is készült arról, milyen körülmények között kellett evakuálniuk az állatokat a gondozóiknak és az önkénteseknek. Hat alkalmazottja halt meg az Ekoparknak az állatok evakuálása közben, köztük egy 15 éves fiú.
„Ezek az állatok akkor hetekig fűtés nélkül maradtak. A csimpánzokat és az orangutánokat civil autókban fuvarozták át hozzánk,” meséli Jevhenyiij. A felújítás miatt voltak üres kifutóik, ahová a városi állatkert befogadhatta a magánparkból érkező állatokat. Sokan azonban az ott maradt állatok közül belehaltak a hidegbe, és akiket nem tudtak átszállítani, szélnek eresztették az erdőbe, ahol nem sok esélyük kínálkozott a túlélésre az ukrán télben.
Nem volt azonban mindenki elégedett az új körülményeivel.
„Akkoriban az állandó belövések okozta károk miatt nem volt teljesen elzárt az állatkert területe. Egy alkalommal valahol kiszökött egy csimpánz, a közeli főtéren tudta csak elkapni a gondozója, és meggyőzni, hogy fáradjon haza. Biciklin hazatolták,”
meséli Jevhenyij.
Az állatkert a frontvonal hullámzásával veszélyeztetett állatokat is befogadja, így került hozzájuk egy megviselt emu is, amit az orosz–ukrán határon fekvő tanyáról hoztak el. Az állaton meglátszik a stressz – egy darabig nem evett, nem mert kijönni a kifutójára. Más állatok az állatkertben félénkség helyett fokozott agresszióval vezették le az ostrom alatt felgyülemlett feszültséget.
Akik mentek, és akik menteni maradtak
Nemcsak a hideg és a megszűnő közszolgáltatások, hanem a háború rideg valósága is próbára tette az állatkert mindennapi működését. Megszűnt a tömegközlekedés, életveszélyessé váltak az utcák. Több dolgozó úgy döntött, beköltözik az állatkert területére a családjával, mert a mindennapi ingázás lehetősége megszűnt.
„A dolgozók között is volt, aki elmenekült, vagy beállt harcolni, mint az elefántház vezetője. Az így elvesztett szaktudást nagyon nehéz pótolni,”
meséli Jevhenyij. Egy ponton búvároknak kellett a pingvinek medencéjének vizéből egyesével kihalászni a belerobbant körablak szilánkjait. „Kiderült, hogy leengedni, majd újra feltölteni a medencét macerásabb, mint ez. Azért gondolhatod, mit jelent egy ekkora víztömeget átlátszó üvegszilánkok után átkutatni.”Az ukrán hadsereg 2022 szeptemberében egy villámgyors offenzívával felszabadította Harkiv megye nagy részét, ami nemcsak a háborúban, hanem az állatkert életében is fordulópontot hozott. A városra nehezedő közvetlen katonai nyomás megszűnt, ám a taktikát váltó Oroszország a polgári infrastruktúra és a közművek módszeres pusztításával gyakran okozott áramszüneteket és a fűtés leállását. Ennek ellenére 2023-ban újra megnyitotta kapuit az állatkert.
„Egy modern állatkertben már minden automatizált, elektromosan záródnak a kapuk, az etetés is sokszor automatizált, a sokszor mínusz 10-20 fokos télben a fűtés kiesése akár csak pár napra sok faj számára végzetes lehet – meséli Jevhenyij. – Még a zsiráfház szellőztetése is egy elektromos ventilátorral működik. Ha leáll, megfulladni nem fog a jószág… De nagyon hamar irtó büdös lesz odabent.” Most kisteherautónyi aggregátorokkal, hosszú ideig elálló, újfajta száraztakarmánnyal és hősugárzókkal készülnek a télre. Remélik, az idei is olyan enyhe lesz, mint az elmúlt kettő. „Ha leáll a fűtés, pár napig még lehet a krokodilokat hősugárzókkal melegíteni… De utána végzetesen megfáznak.”
Az orosz jegesmedve „elfogyott”
Bár a rakétatámadások még mindig tartanak, és Oroszország továbbra is támadja az ukrán energia-infrastruktúrát, a háború elhúzódásával az állatkertnek egy hosszú távon jelentkező problémára is megoldást kell találnia. Mivel vadon élő állatok befogását civilizált állatkertek már elutasítják, a populáció szaporítását már csak cserebere útján lehet megoldani, hogy elkerüljék a vérfertőzést. Ám ehhez kiterjedt partneri hálózat és bizalom szükséges, hogy az átadott példányokat a partnerintézmény megfelelő szakmai sztenderdek szerint fogja gondozni. „Ebből egyikkel sem rendelkezünk. Nyilván a jelen helyzetben Nyugatról senki nem küld ide állatot, a partnereink nagy része pedig orosz és belorusz állatkert volt – ők pedig, értelemszerűen, már nem azok,” érzékelteti Jevhenyiij.
Így lehet az, hogy a jegesmedve kifutójának, ha egyáltalán befejezik, nem lesz lakója egy darabig.
A globális fő jegesmedve-exportőr ugyanis Oroszország.
Nem volt ez mindig így, a harkivi állatkertnek egykor híres jegesmedve-populációja volt, ahol a 80-as, 90-es években legendásan jó volt a szaporulat, és egyszerre akár több jegesmedvebocsot is meg lehetett tekinteni, emlékszik vissza Jevhenyij. Így csak az ukrán állatkertekkel tudnak cserélgetni egyedeket, ami egy-két generáción belül már vérfertőzéshez vezet.
Farkasokkal szirénázók
Sétánk során megszólal a légiriadó, ám ez a látogatókat cseppet sem zavarja.
„Amikor kinyitottunk 2023-ban, minden egyes légiriadó alkalmával megpróbáltuk kitessékelni a látogatókat. Ezt különösen megnehezítette, hogy a farkasfalkánk ilyenkor mindig kiállt vonyítani – a sziréna hangját egy másik falkának hiszik –, megbabonázva a látogatókat.
Lehetetlennek bizonyult arrébb tessékelni őket. Egy idő után feladtuk, és csak hangosbemondón kérjük meg őket, hogy fáradjanak az óvóhelyekre.”
A napos, kora őszi délutánon tényleg senki nem mozdul egy tapodtat sem az üvegfalak elől. Egy óriási kifutó elé érve egy magányos antilop sétálgat. Egy strucc a rácsok mögül irigykedve figyeli. „A felújítás során tervben volt egy Serengeti kialakítása szavannai állatokkal; ez a modern állatkertek jövője, hogy az állatokat minél inkább egy csoportban, eredeti élőhelyükön megtalálható társaikkal együtt mutassuk be,” magyarázza Jevhenyij. Ez azonban kudarcot vallott, ugyanis a megfelelő életkörülmények kialakítása mellett az állatok egymáshoz szoktatása is kényes folyamat.
A kifutó bemutatása mellett minden állatot az összes többi állattal először egyesével kell összeereszteni, a felmerülő konfliktusokat kezelni, és csak azután lehet őket egyszerre beengedni a kifutóba, ami egy hosszú és körülményes folyamat. „A háború miatt ez elmaradt, ki nem állhatják egymást. Így most ahelyett, hogy együtt legelnének egész nap a kifutón, mindenki a nap nagy részében bezárva, irigykedve figyeli, hogy a másik kiélvezi a napi félórás sétáját, egyes-egyedül a legelő közepén. Pont, mint egy tanmesében.”
