Mindig érdemes gyerekekkel ellátogatni a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál helyszínére, a Millenáris B épületében található Gyerek(b)irodalomban színes babzsákok, párnák várják a legkisebb olvasókat, meg azokat is, akiknek még van pár éve az önálló irodalomfogyasztásig. Itt mutatta be a Móra Kiadó gondozásában megjelent könyvét Haász János szerző és Török Eszter illusztrátor. Az Apa mobilja című kötet egy jelenkori témát boncolgat: mikortól lehet egy gyereknek saját mobilja? Haász János felolvasott a könyvből, melynek főszereplője mindennél jobban vágyik egy telefonra, egy hirtelen ötlettől vezérelve elcseni az apukája eszközét. A szöveg ezen pontján egy rajzolós feladat segítségével a gyerekek szavazhattak arról, miként cselekedtek volna: elveszik-e a mobilt vagy sem? A többség nemmel szavazott. Elmondták: leginkább a büntetéstől félnek. A szöveg sajátosan aktuálissá vált a mobilok iskolai elkobzása miatt, melyre a szerző is megjegyzést tett.
A résztvevő gyerekek egyébként tökéletesen jól érezték magukat az eseményen okoseszközök nélkül is.
Nem csupán a hivatalosan a gyerekirodalom számára kijelölt D épületben vannak kicsiknek szóló kiadványok, a különböző nációk pavilonjaiban is bőven akadnak gyerekkönyvek: többek között lengyel, dél-koreai, ukrán. A D épület természetesen most is a legszebb és legelevenebb területe a fesztiválnak az illusztrált kötetek garmadája miatt.
Ahogy a csütörtöki megnyitón az összes beszédben előkerült a fordítás, úgy a fesztivál programja is koncentrált rá. Szakmai kerekasztal-beszélgetést tartottak, résztvevői a francia irodalom hazai fordítói – Kiss Kornélia, Gulyás Adrienn és Fáber Ágoston, valamint a moderáló Ádám Anikó – voltak, emellett megszólalt a beszélgetésen Orzóy Ágnes kiadói szerkesztő. Már a szakmai diskurzus elején tisztázták, senki sem kizárólag fordításból él meg, a három nő tanárként, kutatóként, Fáber Ágoston pedig szociológusként dolgozik alapvetően. A kérdésre, szakma vagy hobbi-e a fordítás, mindenki úgy reagált: természetesen szakma, hiszen komoly tudást, felkészültséget, bölcsész háttértudást igényel, viszont az alulfizetettsége miatt akár szabadidős tevékenységnek is tekinthetnénk. Gulyás Adrienn például „hobbiszakmának” nevezte. Ádám Anikó számos kérdést intézett a Magvető képviseletében jelenlévő Orzóy Ágneshez, aki a kiadónál Rostás Enivel közösen felel a világirodalomért, kettejük közül Orzóy olvas franciául. A szerkesztő elmondta: a francia irodalomnak van vonzereje a magyar olvasók számára. Viszont az is kiderült, egyedül az irodalmi Nobel-díj az, ami vásárlásra ösztönzi az olvasót, és csalóka a megnyitón elhangzott tény, miszerint a harmadik legtöbbet magyarra fordított nyelv a francia.
Az Országos Széchényi Könyvtár adatai szerint a prózafordítások 67 százaléka angol nyelvből történik, és utána jön körülbelül 8 százalékkal a német és 6-tal a francia. A beszélgetésen elhangzott: akadnak pozitív példák is a fordításhonorálásra, amikor kellően meg tudják fizetni a szövegek tolmácsolóit, azonban, ha a könyvkiadó a hosszabb kiadványok esetében (ahol minden más költség is emelkedik) is rendszeresen nagyobb fizetést adna a fordítónak az ívek után, akkor összességében a könyv ára olyan magas lenne, hogy azt már a magyar vásárló nem venné meg, mindezt Orzóy táblázattal szemléltette. – Magyarországon jóval alacsonyabbak a jövedelmek és jóval kevesebben vesznek könyvet, ha nem sztárszerzőről van szó, akkor 2000 példány fölött nem nagyon tudunk kalkulálni – mondta el a könyves szakember. A beszélgetés magyarul folyt, de francia tolmácsolással, így a díszvendégország képviselői is jobban megismerhették a magyar könyvélet jelenét.
Nem csak szépirodalom várja a könyvfesztiválra érkezőket: pénteken mutatta be kötetét Pogátsa Zoltán közgazdász-társadalomkutató, aki eddig három kötetben dekódolta nekünk a globalizáció meghatározó dinamikáit. Pogátsa legújabb könyve, a Digitális kapitalizmus negyedik része a társadalomkritikai sorozatának. A szerző Keleti Arthurral beszélgetve rávilágított, hogy az internet kezdeti ígérete – egy decentralizált hálózat – mára illúzióvá vált. Ehelyett néhány techóriás uralja a digitális teret, ami alapjaiban változtatta meg a vállalatok működését. – Milyen kapitalizmus az, ahol mindenkinek Gmail-címe van? – tette fel a kérdést, utalva a monopolhelyzetek kialakulására. Szerinte a digitális kapitalizmus nem más, mint a neoliberális korszak folytatása új eszközökkel.
A közgazdász hangsúlyozta a globális elit szerepét is, példaként említette Masayoshi Son japán üzletembert, akinek befektetései mögött meglepő módon olyan alakok állnak, mint Mohammed bin Salman szaúdi koronaherceg. – Hogyan köthetjük az újságírókat szétfűrészelő szaúdi diktátort a telefonunkon lévő applikációkhoz? – firtatta, rávilágítva a globális gazdaság rejtett összefüggéseire. Pogátsa szerint a kapitalizmus mindig is a monopóliumról szólt, és a digitális kapitalizmus sem kivétel ez alól, az újdonság csupán az, hogy ez most már globális szinten történik. Kína példáján keresztül bemutatta, hogyan vált egy elmaradott ország vezető technológiai hatalommá, míg Magyarország second-hand kapitalizmust folytat. A közgazdász a mesterséges intelligenciával kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta: a jövőben újra kell definiálnunk a munka fogalmát, és az embertől emberig tartó, rózsaszín galléros, azaz a gondoskodó munkák felértékelődésére számíthatunk.
