Kis névtáblát kapunk, hogy a tanár a nevünkön tudjon szólítani, de megnyugtatnak, hogy nem lesz feleltetés, és még a mobiltelefonunkat sem kell leadni az „óra” megkezdése előtt (szerencsére, ugyanis azon van a hangrögzítő, ami nélkül nehezen boldogulnék – a szerk.). Így indult a Centrál Kávéházban a rendhagyó foglalkozás, ahol először az újságíróknak mutatták be, milyen programot terveznek a középiskolások számára. Az asztalokon ásványvíz és pogácsa várt minket, ahogy majd a diákokat is fogadják, megteremtve ezzel a békebeli kávéházi hangulatot, és egy sokkal lazább, kötetlenebb formát adva a tudás átadásának, mint amilyenben az iskolapadban van részük a fiataloknak.
„A Centrál az egyik, ha nem a leghíresebb kávéház volt, a magyar irodalom, a kultúra, a progresszivitás bölcsője az 1920-as, 30-as években. Tucatszámra dolgoztak itt azok a költők és írók, akik a XX. századi magyar irodalom meghatározó személyiségei voltak. Ezek az értékek ma is érvényes gondolatokat jelentenek mindenkinek. A Centrál Irodalmi Zsúrral meg szeretnénk mutatni a középiskolásoknak, hogy az írott és a kimondott szöveg minősége, mélysége, gondolatisága épp ugyanannyira fontos ma is, mint száz éve. Felismerést kínálunk számukra arra vonatkozóan, hogy az SMS-ek és a dalszövegek világában is lehet és trendi is igényesen, magas minőségben írni és beszélni” – mutatta be Kőrössy Zoltán, az Eventrend Group egyik alapító-tulajdonosa, a Centrál Kávéház ügyvezetője a vendéglátóhely új kezdeményezését, majd átadta a szót Meskó Zsolt író-rendezőnek, aki gondoskodott arról, hogy a következő 45 percben egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. Mint jó tanár, figyelmeztette az egymással csevegőket, hogy ne zavarják az óra menetét, majd lebilincselő előadást tartott a magyar kávéházi kultúra – és ezen belül is a Centrál – múltjáról. Az 1887-ben megnyílt kávéház egyik legfontosabb hagyománya a híres vendéglátáson túl a kávéház intellektuális jellege, a pezsgő kávéházi szellemi élet volt, hiszen egykor az éjjel-nappali nyitvatartás mellett művészek, újságírók, orvosok, egyetemi tanárok otthona, törzskávéháza volt. A Centrál tehát mai kifejezéssel élve saját korának tudás- és információs központjaként működött.
Hogy miért is szerették a költők, írók annyira a kávéházakat? Ezeket a művészeket gyakran nem fizették jól, így olcsó, lepukkant hónapos szobákban tengették életüket, ahol sem fűtés, sem világítás nem volt, viszont hemzsegtek a poloskák. A szerény bútorzattal berendezett, kopott otthonuk vendégfogadásra sem volt alkalmas, így aztán egész nap a kávéházakban ücsörögtek, ahol igen szerény fogyasztás mellett is eltölthették az idejüket, gyakorlatilag felnőtt napköziként üzemeltek ezek a helyek. És hogy a kávéházaknak miért érte meg „eltartani” ezeket az éhenkórász művészeket? Nos, mivel ők voltak a saját koruk celebjei, a jelenlétükkel bevonzották a kávéházakba a módosabb rajongókat, akik aztán költöttek rendesen, hogy bámulhassák őket élőben.
A világ azóta nagyon megváltozott, ma már a belvárosi, rendkívül elegáns vendéglátóhelyen turisták, üzletemberek adják egymásnak a kilincset, hogy élvezzék azt a semmihez nem fogható hangulatot, amit egy ilyen exkluzív környezet sugároz. A Centrál üzemeltetői azonban fel szeretnék éleszteni a régi hagyományokat, egyben a fiatalokkal is megismertetni és megszerettetni a minőségi irodalmat, gyarapítani a szókincsüket, ráébreszteni őket arra, hogy írni ma is ,,szexi" és menő. A Centrál Irodalmi Zsúrokon keddenként két turnusban, 9 és 10.30 órai kezdettel a diákok interaktív módon fedezhetik fel a magyar irodalom világát, a Nyugat és a Centrál történetét, valamint irodalmi, költői játékra is hívják őket: megadott szavak felhasználásával kell verset írni, rögtönözni. Ezt nekünk, újságíróknak sem volt könnyű feladat, hiszen prózához szoktunk, de a pár perces határidő szorításában jópofa alkotások születtek, bár olyan kolléga is akadt, aki a ChatGPT segítségét vette ehhez igénybe. Mondjuk amolyan igazi esprit d’ escalier módra hazafelé, a buszon ülve sokkal jobb költeményt alkottam fejben, viszont pontosan ez mutatta meg számomra is, hogy igazából nem az a fontos, mennyire „értékes” gondolatokat vetnek papírra a gyerekek, hanem az, hogy ráérezzenek az alkotás ízére, és tovább dolgozzon bennük az élmény. A versek szerzői mindenesetre bekerülnek a Centrál Költők Társaságába, és a legjobbakat oklevéllel is díjazzák. Az előadások után pedig igény esetén a galérián lehetőség nyílik megbeszélni a látottakat, így a diákok és tanáraik mélyebb beszélgetéseket folytathatnak az órán tanultakról. Ezek a foglalkozások teljesen ingyenesek, mindössze regisztrálni kell az osztályt a kávéház honlapján, időpontot foglalni, és indulhat a buli.
A Centrál Kávéház a zsúrokon kívül is kínál élményeket a fiataloknak. A történelmi szelfisarokban egy régi íróasztal és jelmezek segítségével a vendégek visszautazhatnak az időben, és korabeli fotókat készíthetnek magukról. A Centrál Krónika egy 12 oldalas, kétnyelvű (magyar-angol) újság, amelyet a kávéház vendégei ingyenesen olvashatnak. Az újság nemcsak a kávéház múltját és jelenét mutatja be, hanem arra is ösztönzi az olvasókat, hogy osszák meg a saját gondolataikat, vagy lepjék meg barátaikat egy üzenettel.
