A vasárnapi időközi választás után – amit az ellenzék jelöltje nyert meg - még kiegyensúlyozottabbá váltak az erőviszonyok a pécsi közgyűlésben. A 25 tagú testületbe a kormánypártok 11, az integrált ellenzék pártjai 10 jelöltet juttattak be. Rajtuk kívül a Mi Hazánk és a Kutyapárt, valamint két civil szervezet delegált még egy-egy képviselőt a közgyűlésbe. Vagyis a két nagy frakció egyike se tudja egyedül irányítani a várost.
Persze, a helyi ügyek többségében a települési képviselők párthovatartozástól függetlenül, általában egységesen voksolnak, ám van számos napirend, aminek megszavazása megosztja a testületet, s a szembenállás frontvonala a két legerősebb frakció között húzódik. Ilyen ügy többnyire a költségvetés és az összes közbeszerzés, de ilyen a városi cégek és intézmények vezetőinek kinevezése, illetve minden olyan belső vizsgálat, ami az önkormányzati vállalkozások és alkalmazottak munkáját ellenőrzi. A felsoroltak esetében várható, hogy gyakran a két nagy frakcióhoz nem tartozó képviselők jelentik majd a mérleg nyelvét Pécsen. Eddig mind a négy „egyke” képviselő azt nyilatkozta, hogy bár kaptak ajánlatot a két nagy frakciótól, ám ők nem kötnek szerződést egyik oldallal sem. Azt mondták: nem lehet megvenni a szavazatukat, és csak olyan napirendet támogatnak majd, ami szakmailag indokolt és valóban a város érdekét szolgálja.
Bíztató ígéret. Csakhogy a képviselők „emberből vannak”, akik gyakran egzisztenciális gondokkal küzdenek, amiképp rokonságuk is. Egy állás- vagy megrendelésajánlat nagyot lendíthet sorsukon, ám mindjárt sebezhetővé is válnak, főleg, ha az az ajánlat amúgy nem is járna. Drukkoljunk, hogy a pécsi négyek ne kapjanak visszautasíthatatlan ajánlatokat, s ha mégis, akkor képesek legyenek ellenállni. Ezzel nemcsak nekik drukkolunk, hanem Pécsnek és az egész országnak. Ha a négyek vállalása sikeres lesz, akkor azzal példát mutatnak, sőt történelmet írnak, mert arról, hogy a mérleg nyelvét megtestesítő döntéshozók egy megyeszékhelyen – egyéni- vagy pártérdeküket sutba dobva - mindig a város érdekében szavazzanak, nem igen van tudomásunk a rendszerváltás utáni Magyarországon.