Az első világháború körül kibontakozó, majd tovaterebélyesedő absztrakt művészet azóta behálózta a világot. A valóság- és természetábrázoló jelleget elhagyó irányzat ha tetszik, ha nem, velünk maradt. Kérdés, hogy visszatérünk-e még valaha ahhoz a hagyományos szemlélethez, aminek mára csak néhány szószólója akad: Orosz István, Szabó Ábel, Takáts Márton. Választ nem most fogunk kapni, a kiállítók is „az absztrakció régmúltra visszanyúló szabad formanyelvét alkalmazzák” – olvashatjuk a tárlat sajtószövegében. Egyszer talán eljön a pillanat, és az alkotók a múltba visszanézés vágyából újra a „klasszikust” alkalmazzák. Michelangelo, Leonardo, Rembrandt, Caravaggio, a művészettörténet legnagyobb mesterei bizonyosan örülnének.
Most azonban meg kell elégednünk a látottakkal, amire nem lehet panasz. Fiatal és középgenerációs, feltörekvő és megbecsülésnek örvendő alkotók gyűltek össze, hogy megmutassák: mennyire nagy úr az absztrakció. Az Abstract Horizons szereplői hagyományos médiumokon keresztül olyan kortárs jelenségekre reagálnak, mint a térérzékelés különböző aspektusai a kiberterek korában, a feltörekvő organikus tendenciák vagy a női lét kérdései – tájékoztat a sajtószöveg. „A color field vagy az akciófestészet mellett például a konstruktivizmus hatásai is felismerhetőek – ezeknek a mozgalmaknak az attribútumai jelennek meg a művekben, kortárs kontextusban újragondolva, egy sajátos vizuális metanyelvvé alakítva”.
A tárlat kiemelt figyelmet fordít Sonia Navarrora. A Madridban élő és dolgozó alkotó sokféle médiumban mozog otthonosan: fotográfiában, installációban, rajzban és szobrászatban. Az utóbbi években műbőrt, nemezt, különböző textileket használ munkáihoz, ezekből varrja azokat. Ezt a legősibb kézműves szakmát nagymamájától leste el, majd tökéletesítette. Az EEM 2 (2018) és a Socotora 2 (2022) varrott PVC kollázsok, felületükön különböző absztrakt formák kapcsolódnak egymáshoz. Navarro alakzatai a geometrikus absztrakcióból és konstruktivizmusból „táplálkoznak”, a körülöttük és rajtuk futó varratok a nőiességet sugallják.
Baráth Áron noha figuratívként indult, fokozatosan távolodott el attól, és 2007-től a gesztusfestészet jegyében alkot. Egyre kevesebb színnel, egyre elvonatkoztatottabb formákból építi fel világát. Az akrillal, vászonra készült Untitled (2024) című kompozíciója is a gesztusra helyezi a hangsúlyt. Nagy vonásokkal festett, elkent csíkjainak halmazaiba organikus, természeti formákat, hullámokat, szántóföldet, növényi szálakat képzelhetünk bele.
Sallay Dániel hársfaszobrát, a Csendélet-et (2024) is a természet ihlette. Organikus faragványának egymásba gabalyodó szálai különleges plasztikát hoznak létre, amely mintegy mozogni látszik., tekeredik, nyújtózkodik, lüktet, azaz él.
A Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végzett Kovács Zoltán kisplasztikákat, nagy léptékű alkotásokat egyaránt készít. A Helica II (2021) hársfából, festett falemezből komponált szobra olyan modulokból, matematikailag ismétlődő azonos formákból épül fel, amik elhatárolt tereket, kivágásokat produkálnak. Körkörös építménye a csigaház formáját követi.
Ritmikusan ismétlődő formákkal dolgozik Forgó Árpád is, aki fénylő falplasztikáival a térérzékelés különböző aspektusaira világít rá. Ugyancsak a hullámzó ritmus uralja Boruzs Ádám festményeit, amelyek a digitális jeleket idéző formák elmozdításával egyszerre tervezettek és véletlenszerűek.
Csak ámulok, milyen sokrétűen lehet kifejezesére juttatni az absztrakt művészetet. A Molnár Ani Galéria alkotóművészei ebből adnak ízelítőt.
Infó: Abstract Horizons. Baráth Áron, Boruzs Ádám, Forgó Árpád, Kiss Adrienn Mária, Kovács Zoltán, Sonia Navarro és Sallay Dániel alkotásai. Molnár Ani Galéria. Nyitva: október 5-ig