sivatag;árvíz;Duna;aszály;vízgazdálkodás;Homokhátság;

- „Mindenki a többletvíz elvezetésére gyúr, pedig dugó kellene a kádba”

Az áradással ezekben a pillanatokban is két-három úszómedencényi víz robog ki az országhatáron másodpercenként. Elvi megoldások vannak arra, hogy a tájban, azaz a mélyebben fekvő területeken megtartsuk a vizet hazánkban. Forrás volna rá, már-már a gazdák is hajlanának az ötletre. Rejtély, hogy hol akad el a kezdeményezés.

Hőmérsékleti rekordok, hónapokon át tartó aszály után sok helyen veszélyes állapotokat teremtve, de másutt életet adva végre rengeteg víz folyik lefelé a Dunán. És tényleg nem akármennyi: a folyó nyugalmi állapotához képest a hozam közel ötszöröse, másodpercenként akár 10 ezer köbméternyi hömpölyög az északi tájak felől. A védműveken heroikus küzdelem folyik azért, hogy megóvják az áradástól a településeket. Más szemszögből nézve azonban ez mégiscsak víz, ami máskor kincs lenne.

A Visszhangban többször foglalkoztunk a vízmegtartással, és a szakértők véleménye mindannyiszor egyezett abban, hogy az elsősorban gazdálkodási szempontokat figyelembe vevő folyamszabályozással, csatornarendszerek kialakításával azt értük el, hogy lassan sivatag lesz a Duna–Tisza köze. Kézenfekvőnek tűnik a kérdés: ha már itt van ez a rengeteg víz, nem lenne logikus döntés kezdeni vele valamit?

Dugó kell a kádba

– A napokban esett csapadék annyit segít mindössze a Homokhátságon, hogy kisarjad a fű. Valamennyit pótolt az aszály után, de ott van ebben a térségben a nagyjából ötezer kilométernyi, három-négy méter mélyre vágott csatorna, amelynek az a szerepe, hogy levezesse a vizet. Ezek jelenleg is nyitva vannak.

Amíg a dugót nem dugjuk be a kádban, felespoharakkal ugyan öntözgethetjük drága pénzen a vizet, semmi eredménye 

– mondta lapunknak Kulcsár László kunszentmiklósi gazdálkodó, a Zöld Gerilla Mozgalom tagja. A társaság nyáron azzal került az érdeklődés középpontjába, hogy – ezzel a vízhiányra, az elsivatagosodásra akarták felhívni a figyelmet – tevékkel vonult az Agrárminisztérium elé. De Kulcsár László jelen volt az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának azon az ülésén, amelyet a közelmúltban szintén figyelemfelkeltő céllal Nagykörűben, a félig szárazra került Tisza-mederben tartottak meg.