;

film;A tizedes meg a többiek;

Márkus ­László a mindig éhes SS-Obersturm­führer sze­re­pében, valamint Sinkovits Imre mint a túlélés józan stratégiáját képviselő Molnár tizedes

- Magunkat nem fogjuk letojni

Mától ismét látható a mozikban – a Filmarchívum és a Pannonia Entertainment 4K-s felújításában – minden idők egyik legnépszerűbb magyar vígjátéka, A tizedes meg a többiek. Vajon meddig koptatható még ez a siker? Csak egy nemzedék számára kultikus mű, vagy a fiatalabbakba is bele tud égni?

Eddig csak szűk családi körben, konkrétan a fiaimnál kockáztattam meg A tizedes meg a többiek generációs tesztelését. Mindenféle filmtörténeti kiselőadás nélkül. Nem bukott meg. Hatott a történetszerkesztés, bejöttek a vígjátéki fordulatok, és a poénok egy része is afféle nevetést váltott ki. Érdekes módon a színészi játékra is megtörtént a ráhangolódás. A lassabb tempó és a képi világ régimódisága nem vált ugyan az élmény részévé, de nagy morgásra sem adott okot. Beszélgetni viszont nem nagyon tudtunk a filmről. Igen, a háború, ügyes forgolódás oroszok, németek, nyilasok között, kis önirónia. 

Ennyi.

Bezzeg az idősebbek! Ők évente egyszer alighanem megnézik a filmet, minden kockája a kisujjukban, de a romló emlékezet így is felfedeztet újakat. És hosszasan tudnak locsogni róla, közben darálják a szállóigévé vált szövegeket, „az oroszok már a spájzban”, megadni se tudjuk magunkat”, amelyeket a média is szívesen visszaharsog.

Nem ritka, hogy egy teljesen tradicionális hangvételű, minden különösebb művészi ambíció nélkül készült munka válik elementáris hatású alkotássá, és a kritika is meghajlik értékei előtt. A siker titkát nem lehet megfejteni, mégis töprengésre késztet: mivel lehetett ilyen mélyen megérinteni egy kor közönségét?

Hagyjuk most a spájzban az oroszokat. Idézzünk fel inkább egy párbeszédet a film elejéről. Egy százados ellenőrzi Molnár tizedes papírjait: „– Nyilas vagy, mi? – Jelentem, a nyilasok le vannak tojva! – Adnék én nekik, csak ne lennének itt a nácik. A nácik. – Azok is le vannak tojva, százados úr, csak mi nem! – Tévedsz, fiam. Mi vagyunk a legcsúnyábban letojva.” Itt a lényeg. A „mi”. A tizedes meg a többiek a kezdő jelenetben megteremt egy nagy nemzeti közösséget, és finom öniróniával elhelyezi egy történelmi szituációban. 

Ez a józan eszére hallgató, szélsőségektől, demagógiától elforduló, tarka magyar nép.

És innentől kezdve sikerül az elrugaszkodás a tényszerű történelmi hitelességtől. A csipetnyit elvontabb játéktérben nem érdekes, pontosan mi hogyan volt, a helyzet életszerű modellálása a fontos. A különféle helyzetértékelések, érzelmek, mítoszok, törekvések hiteles megjelenítése. Azoknak a pólusoknak a feltárása és mozgatása, amelyek a nemzettudatot és a cselekvési irányt formálhatják. Ezen a szinten képes egy nemzet minden rétege, tagja közösséget érezni sorsában. Nyitottá válni a párbeszédre, együttműködésre. A film humora, baráti szarkazmusa pedig még inkább gyengíti a törésvonalakat. Minden póluson ott mosolyog a irónia. A nemzeti vonal önsajnáló, patetikus szólamain és gesztusain éppúgy, mint a szovjet valóságot nem ismerő kommunisták naiv hitén. A Vörös Hadsereg felszabadítóként jelenik meg, de az ábrázolás jelzi pragmatikusságát. Egyikük, így a hőseink közé keveredő, sebesült Grisa sem képvisel eszméket. Mint ahogy a német tiszt is már csak jó nagyokat akar zabálni.

A Legenda a vonaton dörzsölt, vagány szakmunkása a tizedes alakjában született újjá

Gyakori és elfogadható értelmezés, hogy a film erőterében Molnár tizedes a túlélés józan stratégiáját képviseli. A túlélés nem túl felemelő cél. Molnár figurája inkább azt közvetíti, hogy a józan észre hallgatva lehet a legtöbbet elérni, akár egy ország újjászületését is. Sinkovits Imre a Legenda a vonaton-ban teremtette meg a dörzsölt, vagány szakmunkás figuráját, aki élelmességével képes kézben tartani a dolgokat. A tizedes alakjában ez a szemlélet, életfelfogás történelmi dimenziót kap.

Mindezek alapján akár azt is ki lehet jelenteni, hogy a Keleti Márton rendezte vígjáték, melynek hangolásában elévülhetetlenek Szász Péter dramaturgi érdemei, a kádári konszolidáció üzenetét közvetíti. Vagy ma mondjuk inkább így: a kádári korból a konszolidációét. A társadalom nyitott volt rá, elfogadta, hogy a nemzetközi kényszerpályán (amely épp az enyhülés felé mozgott) együtt, józan ésszel létre lehet hozni egy jobb, prosperáló országot. Érdemes megpróbálni egy újrakezdést.

Ez egy életérzés. Általában idealisztikus, de létező. Hajtotta a békés rendszerváltást is. És napjaink politikai mozgásai, a Tisza Párt előretörése szintén hasonló állapotot sugall. Hogy elég volt a hamis megosztottságból. Képesek vagyunk egy mély levegőt venni, és együtt odaállni valami mögé. (Csak nehogy megint valaki legyen belőle!) Ezért nem kizárt, hogy a mai fiatalabb nemzedékek megtalálják a mélyebb kapcsolatot a filmmel, bennük is melegszik tovább üdítően zamatos humanizmusa.

Infó

A tizedes meg a többiek – 4K felújított változat. Forgalmazza a Pannonia Entertainment 

Szurcsik József legújabb képeit apokaliptikus hangulat járja át, de az alkotó szerint még nincs itt a világvége.