Voltam már férfibe és nőbe is szerelmes.
Képzeletemben gyakran nemtelen, ami szép:
a bőr érintése vagy a simogató tekintet –
a valóságban mégis formát ölt a nem.
Sokféle, és mindig más vágyában önmaga:
az anyajegy a hónaljában, karján a heg,
combján erek térképe, vállán szeplő-eső,
és a csipás ránc a szeme mosolyában.
Vonz, akár maszkulin, akár feminin:
látom a férfiakból sugárzó nőiséget,
és nőkben a domináns férfi vonást,
vagy amit annak vélsz, annak titulálsz.
Határokat húzol, de elmosódnak,
a testek új formát, új arcot öltenek.
A fantáziám is átlép sokféle határt,
vágy és ráció változó arányban vegyül,
hiába a forgatókönyv, a leosztott szerepek.
Testünk összeér, vágyaink átalakulnak
és elkeverednek, egymásba fonódunk,
közös lesz az íz, és csak a mienk,
arcodon, nyakadon, melleden kóstolom.
Majd a sötétben, féléberen, kíváncsian várom,
vajon álmomban férfi vagy nő leszel?