Fehér köpenyes tudós magyaráz nagy beleéléssel a hallgatóságnak egy fővárosi patikában. A cégüknek az a célja, hogy egyaránt feleljenek az emberi és nem emberi testekért, hogy tartsák szem előtt az úgynevezett planetáris egészséget. Mondandóját tudományos tényekkel támasztja alá, például egy finn immunrendszer-kutatást ismertet. Óvodások egy hónapon át rendszeresen sétáltak az erdőben, és minél több természetes anyaggal kerültek kapcsolatba, annál több lett a T-sejtjeik száma.
A nagyvárosiaknak sem kell csüggedni, a lehetőség adott: a tudós által képviselt cég szájon át szedhető, mohát, zuzmót tartalmazó erdei ökoszisztémát dobott piacra. Lelkesen mutatja a földből és agyagból készült sárszappant, ami meg arra való, hogy a szinte megszállottan fertőtlenített kézen helyreálljon a hasznos mikrobák száma. Az ő gyógyszereiknek is vannak mellékhatásai: a fokozott természethez kapcsolódást, a gyaloglás és a kerékpározás iránti olthatatlan vágyat tapasztalták a pácienseik.
Velünk élő parányok
– Ugyan a gyógykészítmények láttán olyan érzésünk támadhat, ezek valóságos, megvásárolható termékek a patika kirakatában, valójában nem azok – magyarázza lapunknak az imént fehér köpenyben magyarázó Bubla Éva művész, aktivista. – Még akkor sem, ha némelyik láttán elgondolkodunk, ugyan miért ne létezhetnének! A projekt egyik pillére azonban a fikció, a spekuláció, amikor megpróbálunk elképzelni lehetséges jövőképeket, emberi és nem-emberi pácienseket és diagnózisokat, és a gyógyulást szolgáló kezeléseket. A tárgyak: gyógyszerek, betegtájékoztatók, receptek emlékeztetnek minket egy már megszokott gyógyszertári kontextusra, ugyanakkor minden, amit itt látunk, abszolút művészeti produktum, művészeti keretezése mondandónknak, miszerint embernek és környezetének jóléte egymással szorosan összefügg mikrobiomunk által.
A szeptember 21-ig tartó budapesti Placcc Fesztivál számos izgalmas eseményt tartogat, az egyik ilyen az általunk meglátogatott. A Microbial Futures Lab, amely egy utazó laboratórium, a jövő gyógyszereinek, kezeléseinek folyamatosan bővülő gyűjteménye, melynek középpontjában emberi és nem-emberi létezők, vizek, erdők, atmoszférák és városok kölcsönös jóléte áll. Az elképzelt orvosságokat néhány napra egy Múzeum körúti patikában állították ki.
Ezekre a készítményekre nincs is szükség, ha van elegendő kapcsolat a természettel, elérhető biodiverz ökoszisztéma a városon belül is, indirekt módon éppen erre szeretnék felhívni a figyelmet. Az ember ugyanis nem választható le élesen a környezetétől, a mikrobiomunk által is összefüggésben állunk vele. Ember és város is rendelkezik mikrobiommal, baktériumok, vírusok, protozoák életközösségével, a biodiverzitás mértéke azonban nagyban meghatározza annak gazdagságát is, így egészségünk állapotát. Kérdésünkre, hogy egykori festőművészként miért keltette fel a figyelmét ez a tudományos terület, felidézte, hogy egy darabig Indonéziában élt és tanult, ott jött a váltás, akkor kezdett a művészetében is a környezetet érintő problémákkal foglalkozni.
Zugló mohásítása
Éva egy szűk éve utazik az izgalmas workshoppal. A „gyógyszertervezésnél” azt szokta kérni, hogy olyanok alkossanak csapatot, akik nem ismerik egymást. Sokszor különböző szakterületek képviselői vannak jelen, más-más aspektusok, tudások adódnak össze, gazdag gondolatvilágok és történetek kerekednek ki ilyenkor. A cél természetesen nem az, hogy piacra dobható orvosságok jöjjenek létre, hanem hogy elkezdjenek gondolkodni városaink, erdeink, vizeink, bolygónk állapotáról, jövőjéről, összefüggésekről.
E munkában helye van a kutatásalapú tudásnak, a spekulációnak, a humornak és a játékosságnak. A művészet és a tudomány oda-vissza hat egymásra, kölcsönösen tanulnak egymástól, hangsúlyozta Éva. Különböző korú és hátterű résztvevőkkel azóta további gyógyszerek és narratívák is születtek helyi páciensek kezelésére a workshopokon.
– Induljunk el együtt a szemközti épületbe, menet közben nagyon figyeljünk közben a környezetre, mert ennek később jelentősége lesz. Amint odaértünk, a helyszínen váljunk planetáris egészségügyi tanácsadókká! – biztat minket a gyógyszertári bemutató végén Éva. Egy nem-emberi pácienst kell találni, diagnózist felállítani róla, orvosságot alkotni a bajára. Nem is olyan könnyű elszakadni a valóságtól, és elereszteni a fantáziánkat, állapítjuk meg a kialakított néhány fős csoportok tagjaiként. Lassacskán felébred a bennünk alvó kisgyerek. Bármire szabad gondolni, felnőtt létünkre ennél komolyabban nem is vehettünk volna egy játékot. Megszületik a palackvisszaváltó géphez hasonló komposztautomata, amely az aszfalt alá kényszerített városi talajt tölti fel élettel. Másvalaki Zuglót mohásítaná spóraszprével, a zöldebbé váló környezet jelentőségét ugye nem is kell bővebben ecsetelni.
Hátha dől a dominó
A jelenlegi projekt a nemzetközi Microbial Childhood Collaboratory kutatóival való együttműködésből született, ami a slow science elveit és művészeti eszközöket alkalmazó kollektív kísérleti platform a Tamperei Egyetem gondozásában. (Nézőpont, mely szerint a tudomány legyen szemlélődő, kíváncsi, ne a gyors válaszokat keresse.) Az emberi mikrobiom-kutatások eredményeiről szóló szakmai és társadalmi párbeszédet ösztönzik az egészség és jólét, valamint a környezet biológiai sokféleségének megőrzése érdekében. Évát azért hívták meg a 2021-ben alakult kutatócsoportba, mert olyan formátumot kerestek, ahol közösen tudnak gondolkodni, ötvözni a művészeti megközelítést és a kísérletezést, teret adni a tudományos ismeretek kibontakoztatására. Ennek egyik példája a Microbial Futures Lab projekt, ahol a kutatókkal közösen megalkották a SymbiFarm gyógyszer (afféle kapszulába zárt erdei ökoszisztéma) betegtájékoztatóját.
Éva létrehozta a kapszulát mint művészeti tárgyat. A jelenlegi doktori kutatása során is azzal foglalkozik, hogy ha környezeti, ökológiai kérdésekre fókuszálunk, akkor miként lehet művészeti eszközöket és módszereket használni változások katalizálására. Értelmezhetjük ezt szemléletformálásként, perspektívaváltásként, ami talán hathat az attitűdjeinkre, a cselekedeteinkre, a környezet minőségét érintő döntéseinkre. Ehhez azonban hosszabb távú, következetes jelenlét kell.
Éva szerint nehéz kérdés, hogy a törekvésüknek köszönhetően elindul-e valamiféle változás. Rendszerszinten kellene változtatni szerinte, ugyanakkor hisz abban, hogy létezik a dominóeffektus, azaz hogy alulról is lehet változást elérni, legalább kisközösségek szintjén. Kérdés persze, hogy mennyi időnk van még, és van, ami már visszafordíthatatlan.
