Egy ország vitatkozik a síntörés, kisiklás, gázolás, késés káosza¹ nyomán a vonatmentesítőbusz-mentesítő vonatról síngörbülés miatti teljes leszállítottság állapotában a tömött peron pöttöm árnyékában, hogy akkor most szeptember elején a tanárok elvegyék-e a mobiltelefonokat a gyerekektől simán, vagy előtte darabonként jól megverjék-e őket a nyugalmazott pedellustól kölcsönzött T-vonalzókkal.
Ez az izgalommal vegyes kielégülés tölthette be a heti közvélemény-kutatást, olvasván a szeretett, tévedhetetlen, empatikus, asszertív, elfogadó, megértő és mindenekfelett a végletekig megbeszéléspárti kormányunk rezzenéstelenül Pintér-arcú belügyminiszterét, mielőtt megnyomta szegény közoktatási Maruzsa államtitkáron a tiltógombot.
Lófaszt fognak ezek mobilozni, Zolikám, közben meg hülyülnek elfelé, a Pisa meg le van szarva, a GDP-t meg majd én növelem hajlott koromra, mert annyi eszük sem lesz, hogy a karácsonyi lőgyakorlaton ne akarják megetetni a kakast!,
tolta fel a szemüvegét az oktatási tárcán is ülő joviális, kedves, ősz belügyminiszter bácsi, és csípőből tüzelt a tuskókra helyezett coca-colás-dobozra, úgy is, mint a rothadó Nyugat ópiumára a nála lévő, fegyvernek látszó Smith & Wesson 500-as nagy kaliberű maroklőfegyverrel², persze csukott szemmel.
No de, Sanya bmeg! – szólalt meg a belügyminiszterben a lelkiismeret tizenéves korában, amikor még csak nem is álmodhatott belügyminiszterségről, mert a hatalomról álmodott, meg a nyers erőről, és hogy vadakat terelő villanyposztőr lesz, vagy kameraszámot ellenőrző ellenszenves Szijjártó-százados, mert vékony volt és gyenge, cserébe okoskodó, ezért mindenki kicseszett vele –, jól átgondoltad te ezt? A kedves, joviális, bársonyos tekintetű belügyminiszter bácsi huszonöt évente átértékelte egy-egy súlyos, ámde teljesen megalapozatlan döntését, ha ez a döntés csütörtök délutánra esett 14.13–14.56 közé, nem volt hidegebb 35 foknál, a Fradi éppen Boszniában játszott, és emberéletből legalább százezret érintett. Pipa, pipa, pipa: ám legyen!
Magára zárta az ajtót, fehér lapot vett elő ezután a joviális, kedves, ősz tekintetű belügyminiszter bácsi, és farkasszemet nézett a horror vakuival. A lapot határozott mozdulattal, függőlegesen kettéosztotta, és ehhez egy tollat vett igénybe, pedig közé is lövethetett volna.
Baloldalon (na, kik?) a gyurcsányisták, magyaristák (nem lehetne átnevezni ezt a magyarellenes Petit törvényerővel?), akik a liberalizmus jegyében telefont ragasztanának a nebulók fülére is, a jobboldalon meg a népnemzeti patrióták, akik levernék a derekát a büdös kölykének, ha szabályt szeg, sért, figyelmen kívül hagy, nem az útviszonyoknak megfelelően, gondatlanságból, telefonmegfogás eszközével.
