Új kiadót indítani kockázatos vállalkozás, de mi meg szeretnénk mutatni, hogy máshogy gondolkodunk, mint a többség, és tudjuk formálni a könyvpiacot – mondta lapunknak Molnár Geraldine, aki Leányvállalat nevű kiadójával fiatal felnőttek könyveit adja ki. A művészetelméletet és esztétikát is tanult cégtulajdonos
szeretne lehetőséget biztosítani azoknak a szerzőknek, akiknek még nem jelent meg könyve, de egyedi hangon írnak olyan témákról, amelyek testről, lélekről és szexualitásról szólnak. És amelyek lehet, hogy egyes olvasóknál kivernék a biztosítékot.
Lakásból vállalat
Geraldine eleinte a film, a képző- és iparművészet területén volt projektmenedzser, de idővel saját vállalkozásra vágyott, amelyen keresztül az irodalom világához kapcsolódhat. – A kezdő lökést az adta, amikor találkoztam az öt roma fiatalból álló Ame Panzh nevű kollektívával, mely a YouTube-ra töltött fel beszélgetéseket arról, hogy ők milyen előítéletekkel találkoznak a mindennapjaik során Magyarországon. Ez annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy gondoltam, ebből születhetne egy könyv. Bele is vágtam a projektbe, de hamar rájöttem, hogy nehéz egy ilyen témához kiadót találni – meséli Geraldine. Ekkor döntötte el, hogy ő maga adja ki a kötetet, ezért eljárt a Pécsi Tudományegyetem könyvmenedzsmentképzésére, de végül a csapattal a Tea Kiadónál jelentették meg a könyvet. Ezután már saját cégben gondolkodott, így beszélt egy író ismerősével, Benedek Ágotával, akinek akkor már két könyve jelent meg. – Elmondtam neki, hogy jó páros lennénk, mert én intézném az operatív feladatokat, míg ő művészeti vezetőként olyan fiatal írókat ajánlana, akik izgalmas sztorikkal állnak elő, és még soha nem jelent meg kötetük – mondja Geraldine, aki egy a nagyszüleitől örökölt ajkai panellakás árának feléből kezdte el finanszírozni a cégét.
Keresik a boldogságot
Innentől már flottul mentek a dolgok: Benedek Ágota két harmincas szerzővel rukkolt elő, Horváth András Dezső és Marton Krisztián írókkal, illetve maga is elkezdte a harmadik könyvét. – Ez a három kötet akár egy sorozat is lehetne, mivel mindegyik ugyanazt a témát, a fiatal felnőttek, a harmincasok problémáit járja körül, csak más-más aspektusból – mondja Geraldine. Benedek Ágota Akkor inkább már most megdöglök című könyvében a saját testi folyamatairól írt, melyeken keresztül beszél hangulatingadozásról, inzulinrezisztenciáról és fizikai gyengélkedésről, míg Marton Krisztián a félig magyar, félig szudáni meleg srác, Marci életébe avat be, aki az édesapját keresi, majd egy idősebb férfi oldalán próbálja megtalálni a boldogságot.
Horváth András Dezső szintén egy fiatal, az apjától eltávolodott férfiról írt, aki egy napon belül elveszíti a szüzességét, majd egy utcai verekedésben majdnem halálra késelik, minek hatására a két élmény összekapcsolódik a tudatában, ezért egyszerre vágyik a szexre, de retteg is tőle. A könyv fő kérdései, hogy miként található meg a lelki béke, és mitől lesz valaki igazi férfi.
Mintha egy filmet néznél
– Az irodalom és a film mindig is érdekelt, így nem hiába lettem újságíró, majd forgatókönyvíró – meséli Horváth András Dezső. A szerző Benedek Ágotával is akkor ismerkedett össze, amikor egy tévésorozaton dolgoztak, miután a lány felfigyelt rá, hogy az író novellákat posztol a Facebookra. – Ágota azt mondta, ezeket érdemes lenne kiadni, de elsőkönyves szerzőként ne egy nagy kiadóhoz menjek, mert akkor nem figyelnek rám eléggé, hanem egy kisebbhez, amelyik hisz is bennem – mondja a szerző.
András aztán egy Zoom-találkozón mesélt a novelláiról Geraldine-nek és Ágotának, a beszélgetés végén viszont felvetette, hogy amúgy van egy regényötlete is. – Elmondtam nekik, hogy a sztori az életemen alapszik, egy srácról szól, aki elveszti a szüzességét, a következő nap pedig megtámadják az utcán, és összeverik. A két élmény viszont összekapcsolódik a fejében, így kialakul benne egy szorongás a szexualitással szemben, amit mindenféle úton próbál feldolgozni, mind pszichológus, mind illegális potencianövelő szerek segítségével. Amikor ezt kifejtettem, mindketten azt mondták: úristen, hát ez kell! Ezt kell megírnod, hisz erről nem szoktak beszélni a férfiak. Én is azt éreztem, hogy a témában sokkal több van, és hát valóban az én életemen alapszik.
András tehát hagyta a novelláit, és belefogott a regényírásba, amire Geraldine-tól hat hónapot kapott. – Sok mindent írtam már életemben, de addig regényt még nem. Eleinte küzdöttem is azzal, hogy megtaláljam a saját hangomat, amiben segített a forgatókönyvírás, melynek a lényege, hogy a történetben nem lehet húzni az időt, hisz amikor egy producer, egy rendező, egy gyártásvezető vagy színész olvassa a szövegedet, akkor nincs ideje arra, hogy kibogozza, mit is akartál mondani.
Egy jól megírt forgatókönyv olyan, mintha nem is egy könyvet olvasnál, hanem egy filmet néznél.
Átlépni a küszöböt
Andrást az is megfogta a kiadóban, hogy mindenben támogatták, ő választhatta ki a szerkesztőjét, Ughy Szabina írót, illetve kellő figyelmet szenteltek a borítónak is, amelyre Bárdy Anna grafikus egy fiktív potencianövelő szert rajzolt. Emellett a könyv hatásos terjesztésére is ügyeltek: először kisebb helyekre, mint a NOS nevű vintage- és dizájnboltba vitték, majd ezután a nagyobb könyvesboltokba. – Ezzel a stratégiával sikerült átlépnünk az ingerküszöböt, amit elsőkönyves szerzőként más kiadónál nem biztos, hogy meg tudtam volna ugrani – mondja András, akinek a könyvét a budai törzshelyén, a Gdansk lengyel könyvesbolt-kocsmában is bemutatták és árulták, azon a helyen, mely a regényben is fontos szerepet kap. A legjobban viszont annak örül, hogy az olvasók jól rezonálnak a könyvre. – Sok férfi jelezte vissza, hogy végre nincsen egyedül, a nők pedig azt mondták, végre jobban értik a férfiakat.
