;

könyvkiadó;kortárs művészet;fiatal írók;fotográfia;Leányvállalat;

Molnár Geraldine

- A Leányvállalat teret ad a fiatal alkotóknak, akik máshol kivernék a biztosítékot

A Leányvállalat független könyvkiadó pályakezdő alkotókat segít, regényei és művészeti albumai pedig a fiatal felnőtt generáció kérdéseire keresik a válaszokat. A Visszhangnak az alapító, Molnár Geraldine mesélt a kezdetekről, illetve a kiadó egyik szerzője, Horváth András Dezső avatott be minket a Legjobban a nőktől féltem című regényének születésébe.

Új kiadót indítani kockázatos vállalkozás, de mi meg szeretnénk mutatni, hogy máshogy gondolkodunk, mint a többség, és tudjuk formálni a könyv­piacot – mondta lapunknak Molnár Geraldine, aki Leányvállalat nevű kiadójával fiatal felnőttek könyveit adja ki. A művészetelméletet és esztétikát is tanult cégtulajdonos 

szeretne lehetőséget biztosítani azoknak a szerzőknek, akiknek még nem jelent meg könyve, de egyedi hangon írnak olyan témákról, amelyek testről, lélekről és szexualitásról szólnak. És amelyek lehet, hogy egyes olvasóknál kivernék a biztosítékot.

Lakásból vállalat

Geraldine eleinte a film, a képző- és iparművészet területén volt projektmenedzser, de idővel saját vállalkozásra vágyott, amelyen keresztül az irodalom világához kapcsolódhat. – A kezdő lökést az adta, amikor találkoztam az öt roma fiatalból álló Ame Panzh nevű kollektívával, mely a YouTube-ra töltött fel beszélgetéseket arról, hogy ők milyen előítéletekkel találkoznak a mindennapjaik során Magyarországon. Ez annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy gondoltam, ebből születhetne egy könyv. Bele is vágtam a projektbe, de hamar rájöttem, hogy nehéz egy ilyen témához kiadót találni – meséli Geraldine. Ekkor döntötte el, hogy ő maga adja ki a kötetet, ezért eljárt a Pécsi Tudományegyetem könyvmenedzsment­képzésére, de végül a csapattal a Tea Kiadónál jelentették meg a könyvet. Ezután már saját cégben gondolkodott, így beszélt egy író ismerősével, Benedek Ágotával, akinek akkor már két könyve jelent meg. – Elmondtam neki, hogy jó páros lennénk, mert én intézném az operatív feladatokat, míg ő művészeti vezetőként olyan fiatal írókat ajánlana, akik izgalmas sztorikkal állnak elő, és még soha nem jelent meg kötetük – mondja Geraldine, aki egy a nagyszüleitől örökölt ajkai panellakás árának feléből kezdte el finanszírozni a cégét.

A Leányvállalat kiadó könyvei

Keresik a boldogságot

Innentől már flottul mentek a dolgok: Benedek Ágota két harmincas szerzővel rukkolt elő, Horváth András Dezső és Marton Krisztián írókkal, illetve maga is elkezdte a harmadik könyvét. – Ez a három kötet akár egy sorozat is lehetne, mivel mindegyik ugyanazt a témát, a fiatal felnőttek, a harmincasok problémáit járja körül, csak más-más aspektusból – mondja Geraldine. Benedek Ágota Akkor inkább már most megdöglök című könyvében a saját testi folyamatairól írt, melyeken keresztül beszél hangulatingadozásról, inzulinrezisztenciáról és fizikai gyengélkedésről, míg Marton Krisztián a félig magyar, félig szudáni meleg srác, Marci életébe avat be, aki az édesapját keresi, majd egy idősebb férfi oldalán próbálja megtalálni a boldogságot. 

Horváth András Dezső szintén egy fiatal, az apjától eltávolodott férfiról írt, aki egy napon belül elveszíti a szüzességét, majd egy utcai verekedésben majdnem halálra késelik, minek hatására a két élmény összekapcsolódik a tudatában, ezért egyszerre vágyik a szexre, de retteg is tőle. A könyv fő kérdései, hogy miként található meg a lelki béke, és mitől lesz valaki igazi férfi.

Horváth András Dezső

Mintha egy filmet néznél

– Az irodalom és a film mindig is érdekelt, így nem hiába lettem újságíró, majd forgatókönyvíró – meséli Horváth András Dezső. A szerző Benedek Ágotával is akkor ismerkedett össze, amikor egy tévésorozaton dolgoztak, miután a lány felfigyelt rá, hogy az író novellákat posztol a Facebookra. – Ágota azt mondta, ezeket érdemes lenne kiadni, de elsőkönyves szerzőként ne egy nagy kiadóhoz menjek, mert akkor nem figyelnek rám eléggé, hanem egy kisebbhez, amelyik hisz is bennem – mondja a szerző.

Vagyunk úgy néha, hogy azt érezzük, nem szenvedünk hiányt semmiben, és mégis hiányzik valami. Sokan közülünk olyan szerencsések, hogy felismerik, mi okozza ezt az űrt, és rájönnek, nem attól lesz boldog az élet, ha tárgyakkal vesszük körül magunkat. Ráadásul ha ők emellett még a Gyüttment Találkozó közösségére is rátalálnak, sikerülhet visszatérniük egy lassabb, takarékosabb, mentálisan sokkal gazdagabb élethez.