;

közösség;fesztivál;újrahasznosítás;környezettudatosság;értékrend;Lengyeltóti;Zero Waste;Gyüttment;

- Gyüttmentként ha révbe érsz

Vagyunk úgy néha, hogy azt érezzük, nem szenvedünk hiányt semmiben, és mégis hiányzik valami. Sokan közülünk olyan szerencsések, hogy felismerik, mi okozza ezt az űrt, és rájönnek, nem attól lesz boldog az élet, ha tárgyakkal vesszük körül magunkat. Ráadásul ha ők emellett még a Gyüttment Találkozó közösségére is rátalálnak, sikerülhet visszatérniük egy lassabb, takarékosabb, mentálisan sokkal gazdagabb élethez.

– Gyüttment? – mosolyog be egy férfi az autóba. Más helyzetben, máshol talán megbántódnánk a jelzőn, most, Lengyeltóti mellett, a Manas Garden birtok bejáratánál nem, hiszen a kérdés teljesen helyénvaló. A Gyüttment Találkozóra érkeztünk, az ország egyik legnagyobb ökoközösségi rendezvényére. A festői Somogy megyei lankákon négy napon át 150 program várta az alternatív életmód, az önellátó gazdálkodás és az ökotudatos szemlélet iránt érdeklődőket.

Forrai Mária Melinda

Az augusztusi nap perzselő, a fák alá betérve azonban nem csak a hűs miatt érezzük azt, hogy egy másik világba érkeztünk. Nyugalom, derű árad az emberekből, és ahogy a fotóriporter kolléga is megjegyzi: itt valahogy mintha pár taktussal lelassult volna a világ. – Ez a 9. találkozó. A résztvevők létszáma változó, de kifejezett szándékunk, hogy ezer fő fölé ne menjünk. Akkor már nem ugyanaz lenne a hangulat. Bár mindig vannak újak, a jelenlévők legnagyobb része évek óta visszajár, és hazaviszik ezt az ökologikus életmódszemléletet az ország különböző pontjaira. Év közben talán nem is tudnak találkozni, itt viszont összejönnek, kapcsolódnak egymáshoz. Ennek a hangulatnak a többezres létszám nem tenne jót. Szeretnénk, ha megmaradna ilyen intimnek, családiasnak, ez az egyik fő erőssége – meséli Forrai Mária Melinda, Marcsi, a Gyüttment Találkozó főszervezője.

Nem a ruha teszi

Aki ideérkezik, valóban a találkozón hirdetett értékek szerint él. Műanyagot csak elvétve látunk, mindenki a saját tányérjával, evőeszközével, ivókulacsával jár föl-alá. Nem vagyunk elég felkészültek, állapítjuk meg magunkban kicsit szégyenkezve, elfelejtettük, hogy a fesztivált teljesen hulladékmentesnek hirdették, így ha nem leltünk volna a táska mélyén egy „jó lesz ez valamire” okból eltett papírtörlőre, a tenyerünkbe kaptuk volna a süteményt. A limonádé vásárlásáról le is mondunk, kínosnak éreznénk a pultnál elővenni a napok óta magunkkal hordott, ivóvízzel mindig újratöltött ásványvizes műanyag flakont. Némi elégedettséggel tölt el, hogy papírtörlővel kapcsolatos elméletünkre viszont remekül rímel később a Rodrigó néven bemutatkozó vidám férfi magyarázata. Ez a permakultúra lényege, érvel széles gesztusokkal, hogy a hulladék nem szemét. Ne gyűjts minden kacatot, de ha van helyed, tedd félre, ki tudja, lehet, hogy 10 év múlva lesz belőle valami.

Raskó György agrárközgazdász és -vállalkozó a magyar mezőgazdaság szenvedélyes reformere. Pontosabban az lenne, ha a kormányok beépítenék javaslatait a programjukba. De már az államszocialista rendszer is külföldre tessékelte, amikor kritizálta az ötéves tervet. Jelenleg meg hiába igazolja kutatásaival, eredményes vállalkozói tevékenységgel elképzelései helyességét, a politika rendre más, inkább hatalmi érdekeket szolgáló utakat választ. A jelenlegi agrárgazdasági kamara sem közvetíti az efféle reformelképzeléseket, mert vezetése a kormány bábja. Legalábbis Győrffy Balázs kényszerű lemondásáig az volt. De mi is a baj a magyar mezőgazdasággal?