A Budapest-Belgrád vasútvonal építéséhez takarékossági okból felhasználtunk használt, de jó állapotú vasúti síneket, talpfákat, aljzat beton elemeket. Ezeket a szakértők alkalmasnak találták a kitérő vágányok forgalmának ellátására. Jelentős megtakarítást értünk el a költségekben ezzel az úgynevezett vissznyereményi anyagfelhasználással. X forintot spóroltunk a nem kis költségvetésű projekten. A fővonalakon a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelelő új síneket, talpfákat használtunk - ezt a nyilatkozatot szerettem volna olvasni Lázár Jánostól, miután Hadházy Ákos rákérdezett arra, hogyan lehetett a méregdrága kínai vasút építéséhez 40 éves síneket felhasználni.
A képviselő helyében egyébként azt kérdeztem volna, hogy a vissznyereményi anyagok felhasználása nem veszélyezteti-e a közlekedés biztonságát. Sínek esetében indifferens, hogy a kommunista időkben készültek vagy sem. A miniszter persze „helyretette” az országgyűlési képviselőt, aki szerinte árnyékra vetődött. Jól elbeszélgettek ketten.
Hadházy adatigénylésének elutasítása beszédes gesztus volt. Lázár stílusa méltatlan egy miniszterhez, még akkor is, ha Hadházy is a bulvárnak produkálja magát. Ez az egész így tartalmatlan valóságshow, az ügy részleteinek feltárása helyett.
Pedig a kelebiai síneken messze túlmutat ez a kérdés. Jelenleg Rákosrendezőn 21 kilométernyi vasúti sín felszedése, épületek százainak bontása, veszélyes anyagok tonnáinak ártalmatlanítása (?), elszállítása történik, nagyon is szükséges lenne beavatni a lakosságot abba, hogyan kezelik a közvagyont. Szívesebben társalognánk arról, hogy a MÁV és a „területet a dubaji felhőkarcolók építésére előkészítő” felszámolók a jó gazda gondosságával járnak-e el, mint hogy ki nyert a fenti épületes szópárbajban.
Rákosrendező 130 hektáros területén aggályos, hogy ugyanaz a cég fogja leltárba venni a bontási vagyonelemeket, amely majd ártalmatlanítja a veszélyes hulladékot, gondoskodik a vissznyereményi anyagok értékesítéséről. Azaz lehetősége van rá, hogy a legolcsóbb, vagy neki a jobban jövedelmező, de a környezetvédelmi szabályoknak nem megfelelő megoldást válassza. Mivel nincs kiinduló vagyonleltár, nem átlátható sem az újra használható anyagok mennyisége, sem a minőségük, sem a nagyon is megsemmisítésre, ártalmatlanításra váró veszélyes anyagok további sorsa és útvonala. A városligeti azbeszt tartalmú épületekkel való felelőtlen bánásmód riasztó jövőt fest elénk.
Sokkal inkább gondoljuk, hogy Hadházy nem árnyékra vetődött, hanem jó helyen kapiskál. Azt viszont alaposabban, konzekvensen kellene tennie Rákosrendezőn, ahol ő az országgyűlési képviselő! Közérdekű adat ugyanis, hogy honnan származnak és hova kerülnek ezek a talpfák, sínek, milyen vizsgálatok bizonyítják, hogy arra alkalmasak, amire használják őket, mennyi volt az értékük és az áruk. Ki vásárolta meg őket kitől? Esetleg a MÁV a saját tulajdonát kivezette az egyik telephely leltárából, és aktiválta máshol? Az átláthatóság elve is ezt követelné meg, és akkor máris nem azon rugóznánk, hogy mikor és hol gyártották a síneket.
A baj az, hogy a hulladékok és a hasznos anyagok felhasználásánál is slendriánabb eljárással találkozunk Rákosrendezőn, amikor a kb. 30 hektáron álló fák kötelező kivágására kerül a sor. Két szóval ítélték halálra mindegyiküket: "többségében invazívok". Tehát a vasút által évtizedek alatt ültetett fasorok, épületek köré telepített facsoportok kortól, nemtől, egészségi állapottól függetlenül kivágandók, tuskójuk is eltávolítandó. Madarak, gyíkok, békák, csigák tizezrei pusztulnak el, de nem kérték ökológus, botanikus, madarász, denevér specialista szakértő segítségét. Több hektárnyi erdőt vágnak tarra, kiszaggatják az útban lévő tuskókat, megszüntetik számtalan állat és növény élőhelyét. Mintha egyetlen veszett róka miatt kiirtanánk az összeset.
Rákosrendezőn láthatólag nem érvényesek a környezetvédelmi szabályok, a "vagyon kezelése" címszó alá nem soroljuk be a terület természeti értékeinek megőrzését, nem kalkuláljuk be az elpusztításukkal okozott kárt, nem igyekszünk mérsékelni semmilyen módon. Nem kértek fakivágási engedélyt, nincs visszapótlási terv vagy kötelezettség, csak a sínek fölé álmodott zöld tető ígérete marad a szomszédos lakótelepek lakóinak.
Egész Budapest számára ökológiai katasztrófa egy ekkora zöld terület felszámolása, kiöntjük a fürdővízzel a gyereket. A felhőkarcolók előkészületei, az építkezés, majd az üzemelés hatalmas környezeti kárt okoz, a Rákos-patak vizének elszennyezésétől a levegőt tisztító erdősáv szmogmarasztaló hatásáig, a hőszigetek kialakulásáig. De hogy az élelmeseknek hasznot hoz ez a fairtás, azt már jelzi a Vasúti múzeum mögött szabályos gúlákba rakott rengeteg kivágott fa. Értéktelen, de jó áron eladható.
És az internet máris tele van magánszemélyek által eladásra kínált vasúti talpfákkal, beton aljakkal, macskakővel. Arról sem esik szó, hogy Rákosrendezőn műemlék épületek állnak, melyeket elbontanak, és eladják őket tégla árban. Szóval nem az a legrosszabb hír, hogy a sínek a "komenista időkben" készültek. Van itt felderíteni való bőven. Sok sikert kívánok a képviselő úrnak a következő adatigényléshez.
A szerző Podmaniczky-díjas városvédő.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.