A kormány kapkod. Nem jönnek a gazdasági eredmények, az idénre várt 4 százalékos gazdasági növekedésnek a fele sem lesz meg, tavaly meg csökkent a GDP. A jövő év is meglehetősen képlékeny, uniós pénzek sem érkeznek, a lakosság nem hajlandó fogyasztani, de a cégek sem akarnak beruházni. Mindenki kivár a bizonytalan jövőkép miatt. Naponta omlanak össze közszolgáltatások, az embernek lassan már olyan reménytelen érzése van, mint a 2008-as világválság és magyar államcsőd idején. Érzi ezt a kormány is, ám ahelyett, hogy szakítana a békepártoskodó, magyar érdekekkel ellentétes kül-, uniós- és gazdaságpolitikájával és a normalitás irányába fordítaná az országot, változatlanul kézivezérelnek.
Nagy Márton, Orbán megoldóembere most a kkv-któl várja a magyar gazdasági csodát. Az akkugyárak (egyelőre) nem jöttek be, jöjjenek akkor a kis- és közepes vállalatok! Lesz új államtitkár, államtitkárság, támogatási program (ugyan mi másból, mint államadósságból), digitalizáció, meg minden jó – ígéri a miniszter. Mondjuk önmagában sokat elmond a nemzetgazdasági miniszterről, meg a kormányról, hogy eddig nem volt felelőse a kkv-knak, vagyis azon cégeknek, amelyek a magyar gazdaság háromnegyedét teszik ki.
Ezzel szemben kifektetési államtitkárság már van az NGM-ben, meg is lett az eredménye: több év szívós munkájával Orbánék kifektették a magyar gazdaságot. Pipa. Most már jöhetnek a kkv-k.
De erre a kis időre már minek? Nagy Márton a hírek szerint az MNB-be menne vissza jövő tavasztól, Matolcsy zsíros állásába, bár ő diplomatikusan azt mondja, hogy a kinevezés a miniszterelnök kompetenciája, nem kommentálja. Ha mégis megy, az azt jelenti, hogy Nagy miniszteri megbízása decemberben lejár. Amúgy is, 2026-ban választások jönnek, tehát teljesen felesleges erre a kis időre újabb államtitkárt kinevezni. Ő sem tudna már csodát tenni.