Este hat körül van. A Jászain jönnek-mennek az irodaszék formájú alakok, kezükben telefon vagy a gyerek tornazsákja. Mindenki rohan, hogy minél előbb hazajusson. Ám egyszer csak a gyanúsan szép ég alatt lassulnak a pillanatok, valami megváltozott. Előbukkan valaki, egy szál gitárral és egy kis hangszóróval az oldalán. És jé! ismerjük ezt a számot. Milyen szép hangja van a srácnak. Fogalmunk sincs már, mi volt az előző gondolatunk, valam halvány, színes jó érzéssel tűnik fel bennünk. Ezért van az utcazenészet.
– Egy hosszúlépést szeretnék. Jó, és milyen borból? Fehér, nem tudom. Ezt remélem majd beleírod. Mindenképp. Szóval.. Igen, hogy így anyukám népzenész, meg táncházmozgalom, blablabla. És.. És igazából aztán…" - kezdi kissé összefüggéstelenül a történetét Tóth Sebestyén Ágoston. – Összeültünk a haverokkal, hogy gitározzunk, meg zenéljünk, csináljunk valamit. Úgyhogy abból lett a zenekar, amiben most játszom, a Hétköznapi Balladák. De most már csak simán Héba. És akkor kitaláltuk, hogy menjünk le a Veszprémi Utcazene Fesztiválra. Nagyon jól sikerült, rettentően élveztük. Végigzenéltük a három vagy négy napot az utcákon, és abból ettünk, ittunk, és buliztunk. És hát ez elképesztően jó volt. Így találkoztam a műfajjal.
A műfaj, amelyet sokszor nem is igazán veszünk komolyan, amelyre néha pavlovi reflexként rosszallóan sandítunk a lábak elé kirakott kalap miatt, sokkal többet rejt magában, mint alternatív pénzkereseti lehetőség.
Nyugaton egyre elterjedtebb és bár nehezen, de itthon is színesíti a mindennapokat az utcazenészet. A veszprémi fesztiválon kívül is léteznek olyan kezdeményezések, mint a Fővám téri Dalos pont, ahol szerdánként egyszerű online regisztrációval lehetett utcai koncertet adni.
Nem is gondolnánk, de hihetetlenül nagy teret foglal(hatna) el a kulturális szférában. Sebestyén hangsúlyozza, hogy az utcazenének nagy szerepe van a hétköznapi emberek zenéhez fűződő viszonyában. – Nagyon fontos az, hogy az ember élőzenével találkozzon és az utcazenészek szerintem ezt az értéket képviselik leginkább. Nagyon-nagyon pozitív dolog ez, csak egyszerűen az utcán, nem kell külön jegyet váltani koncertre. Szerintem élőben a zene többet tud adni. Olyan dolog, amit akkor, ott érzel, és akkor átéled - állítja.
– Ráadásul ez egy nagyon őszinte környezet, nehéz azt éreztetni a másikkal, hogy te többet tudsz, vagy több vagy mint ő.
A színpadon egy kicsit így van, hogy ott előadod magad, és jobban elhiszed, hogy te ott vagy valaki, de az utcán ezt nem érzed. És nem is ez a cél, hanem az, hogy átlagemberként vagy kint
– mondja a fiatal művész.
A showelemek bűvköréből kilépő zenészek sokkal közvetlenebb, meghittebb élményt tudnak nyújtani. Sokszor spontán performanszaik tisztán, a dallamok bájával fognak meg. Az előadóknak egyedi kihívást is jelent. Fontos átérezni a közhangulatot, elkapni a pillanat varázsát és az embereknek játszani, hiszen nem miattuk van ott a közönség. Ahhoz, hogy adni tudjanak valamit magukból, előbb meg kell ragadniuk a jelenlévőket. Ám olyasmit előadni amivel ők maguk nem tudnak azonosulni, értelmetlen. – Minek játszanál olyat, ami ismert, de igazából nem szereted csak azért játszod el, hogy dobjanak pénzt. Megérződik az előadáson – magyarázza Sebestyén.
Nem egyszerű feladat, de nem lehetetlen, Magyarországon területfoglalási engedély kell hozzá, bonyolult bürokratikus folyamat eredménye egy-egy fellépés, de megéri. A megfelelő hozzáállással remekül ki lehet használni a műfajt. Azon túl, hogy biztosíthat megélhetést, hidat képez a hivatásos előadók és a hobbizenészek között. Az utcáról is érkezhetnek közvetlen felkérések, valamint egyre gyakoribb, hogy online platformokon építik tovább a zenei profiljukat. – Tudnak követni az emberek, látják a munkáidat, veszel fel zenéket, és igazából előadó leszel. De elsősorban utcai előadó"- fejti ki a művész. Azt utcazene nem csak átmeneti állomás vagy kiegészítő tevékenység, hanem teljes értékű karrierré nőheti ki magát.
Olyan hivatás, amely közelebb hoz minket a művészethez. – Ugyanazon a szinten vagy konkrétan, ahol a többi ember sétál. Ez fontos abból a szempontból is, hogy az emberek rájöjjenek, hogy ez is csak egy munka, egy átlagos dolog, hogy te zenélsz és nem kifejezetten csak az zenél, aki egy popsztár, vagy komoly klasszikus zenész, hanem bárki, bárhogyan, és bármit, amit éppen szeret.
Az utcazenészet demokratizálja a zene élményét. – Azért a cél a végén mégis az, hogy valahogy az emberekhez ez az érzés eljusson – mondja Sebestyén. Bár nagyon fontos a támogatás is, hogy bedobunk valamennyit, és értékeljük a munkájukat, ám együtt örülni velük a pillanatnak, a daloknak, önmagában is rengeteget ad.
– Amikor zenélsz és énekelsz, amikor hallanak zenélni, és énekelnek veled az emberek, az valahogy megfog, ezektől élőnek gondolod ezt a világot. Ez most nagyon elcsépelt, hogy élj a pillanatnak, mindenhol ezt hallod, de ezek miatt az érzések miatt tudod önmagadban tudatosítani, hogy nem csak az az élet, amiről általában gondoljuk. Hogy dolgozol, sikeres vagy, és a többi. – Szerintem az embernek nagyon nagy szüksége van ilyen pillanatokra, ilyen érzésekre, hogy megtörje rutint. Éljük át ezeket, találjuk meg a hétköznapokban. Óriási bölcsesség.
Ezért legyen utcazenészet.
