A zsidókról lehet töprengeni. Milyenek, miben mások, miért nehéz őket elviselni. Hogyan biztosítanak maguknak, családjuknak, rokonaiknak jó állásokat, előnyös üzleti és egyéb pozíciókat. El lehet jutni akár odáig is, hogy összeesküvést szőnek a keresztény világ ellen. Mindez kicsit messze esik a józan ész működésétől, de mindenkiben élhetnek sérelmek, indulatok, kell valamilyen magyarázat a sok igazságtalanságra. Rendben, lehet gondolni, szán kiejteni bármilyen őrülséget. Nem feltétlenül elfogadható, de valahol érthető. De belenézni egy kisgyerek, egy anya, egy ember esdeklő, kiszolgáltatott tekintetébe, majd fölkergetni egy tehervagonba, később pedig beküldeni meztelenül egy gázkamrába… Ezt nem lehet megérteni.
Félteni a hatalmat, bizalmatlanul kezelni mindenkit, aki merészkedik a közelébe, teljesen normális. Mindenféle ügyeskedéssel hátrébb szorítani őket szintén. Rágalmazni őket – nos, nem túl elegáns dolog, de érthető. Ám éveken keresztül terjeszteni róluk, hogy árulók, kiiktatni őket a történelmi emlékezetből, majd letartóztatni, megkínozni a volt harcostársakat (és bárkit), kényszeríteni őket, hogy egy perben leplezzék le magukat, majd jöhet a halálos ítélet, a kivégzés, vagy hosszú évek múlva a jégcsákány… Ezt nem lehet megérteni.
