Elképzelhetjük, milyen óriási kő esett le a schengeni partnerek szívéről, amikor Szijjártó Péter megnyugtatta őket: nincs ok aggodalomra amiatt, hogy a Nemzeti Kártya-programba július óta orosz és belarusz állampolgárokat is bevonnak, vagyis elviekben az orosz kémek zavartalanul vonulhatnak fel majd az Európai Unió területén – magyaráznunk sem kell, milyen biztonsági kockázatot jelent mindez az EU számára az Ukrajna elleni háború árnyékában, ismerve az orosz hibrid hadviselést. A külügyminiszter szerint szó sincs ilyen veszélyről, hiszen az országba való belépéshez az oroszoknak és a belaruszoknak továbbra is átfogó ellenőrzésen kell átesniük. A mást állító észak-európai és a balti államok pedig „hazugsághadjáratot” folytatnak Magyarország ellen.
Később a magyar belügyminisztérium is azt közölte az Európai Bizottságnak adott válaszában, hogy a Nemzeti Kártyát „a vonatkozó európai uniós előírások figyelembevételével és a biztonsági kockázatok megfelelő mérlegelésével történik”. A magyar kormány alighanem úgy véli, mindezek után lekerül a napirendről a téma. Annál is inkább, mert külügyminiszterünket kivételesen hitelesnek tartják az uniós partnerek. Az most lényegtelen, hogy a magyar diplomácia vezetője nemes egyszerűséggel „hazugsággyárnak” nevezi Brüsszelt, no és épp Szijjártó irányítása alatt garázdálkodhattak az orosz hackerek a magyar külügyi tárca szerverein, ki tudja, milyen titkos információkra szert téve. Az sem vonhat le a külügyminiszter hitelességéből, hogy korábban Barátság éremrendet kapott Szergej Lavrovtól.
Az pedig nyilván a nemzetközi szereplők hibája lenne, ha még Szijjártó szavai után is azt gondolnák, hogy a magyar kormány Putyin trójai falovaként egyre szemérmetlenebbül viselkedik, s a vízumprogram kiterjesztésével is csak az orosz elnöknek kíván kedvezni. Mindenesetre ha a nyugati lapokat böngésszük, elég lesújtó kép tárul elénk. Számos cikk foglalkozott a kérdéssel; a francia L’Opinion szinte kész tényként közölte az orosz kémek érkezését, a Der Spiegel pedig a magyar kormány provokációjáról írt.
A nemzetközi szövetségesek aggodalma jottányit sem csökkent. Annál is inkább, mert a kormány eredetileg arra hivatkozva döntött a Nemzeti Kártya-program kiterjesztése mellett, hogy orosz szakemberekre lesz szükség Paks bővítéséhez, s az ő szabad mozgásukat kívánjuk biztosítani. Tény, ha az atomerőmű új blokkjának engedélyeztetése már olyan fázisba kerülne, hogy megkezdődhet a nukleáris technológia beépítése, a Roszatom számos orosz szakemberére lesz szükség. Ám erről egyelőre szó sincs, nemhogy hónapok, évek telhetek el addig. Arra pedig nincs válasz, miért terjesztették ki a vízumkiadást a belaruszokra, akiknek semmi közük Pakshoz. S a nyugatiak kételyeit ennek fényében csak gyarapítja: valójában miről tárgyalt Orbán Viktor Putyinnal július elején?
A magyar diplomácia számára mindig van lejjebb. De ideje lenne felébredni, hiszen ha nem sikerül megnyugtatni az EU-s partnereket, idővel az ország schengeni tagsága is veszélybe kerülhet.