A baloldali szövetség, az Új Népfront (NFP) Lucie Castets-t, a párizsi városháza pénzügyi vezetőjét jelölte kormányfőnek, még az olimpia előtt. Tagjai azonban nem egységesek abban, mennyire ragaszkodjanak a közgazdász személyéhez. A viták már oly mértékűvé váltak, hogy az NFP szétesése sem zárható ki.
A szövetség legnagyobb pártja, a baloldali populista Elégedetlen Franciaország (LFI) eljárást kíván indítani az elnök ellen, ha nem hajlandó kinevezni Castets-t kormányfőnek. Macronnak „tudnia kell, hogy minden alkotmányos eszközt be fogunk vetni a leváltására”, ha nem Castets-re esik a választása - áll a La Tribune Dimanche című lapban megjelent cikkben, amelyet Jean-Luc Mélenchon pártelnök, Manuel Bompard pártkoordinátor és Mathilde Panot, frakcióvezető írt alá. Az „figyelmeztetésnek” szánt szöveg szerint a baloldali jelölt elutasítása „a demokrácia elleni intézményes puccsnak minősíthető”. Az aláírók az alkotmány 68. cikkelyének aktiválásával fenyegetőznek, amely lehetőséget ad az elnök hivatalából való elmozdítására kötelességszegés miatt.
Az eljárás aligha járna sikerrel, mivel ehhez a képviselők és a szenátorok kétharmadának támogatására lenne szükség. Ráadásul Mélenchon pártjának ultimátuma az NFP többi pártjának tetszését sem nyerte el. Az LFI-nél jóval mérsékeltebb szocialisták, a környezetvédők, sőt a kommunisták is elhatárolódtak a kezdeményezéstől. Hangsúlyozták, hogy az kizárólag az LFI műve. Mélenchon „szép ajándékot ad Emmanuel Macronnak néhány nappal az Elysée-ben tartott találkozónk előtt” – élcelődött Mélenchonék cikkén a Szocialista Párt első titkára, Olivier Faure a Libération című napilapban.
A parlamenti választás óta már hat hét telt el, de továbbra is ügyvezető kabinet intézi az ország ügyeit. A belpolitika leállt az olimpia alatt, az elnök politikai fegyverszünetet javasolt a világjátékok idejére, amihez a pártok tartották is magukat. A voksolás nyomán patthelyzet alakult ki, a politikai paletta széttöredezett, az új parlament három tömbre (az NFP-re, a centrista Macron-tömbre és a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülésre) oszlik, és egyikük sem rendelkezik a kormányzáshoz szükséges többséggel.
Bár a francia sajtó szerint az elnök a jövő hét folyamán nevezi meg az ügyvezető kormányfő, Gabriel Attal utódjának személyét, ez nem vehető készpénznek. Az alkotmány ugyanis nem szab határidőt az államfőnek a miniszterelnök kinevezésére. Ez nyilván attól is függ, miként haladnak majd a pénteken kezdődő tárgyalások. Mint az Elysée-palota jelezte, az a cél, hogy a lehető legstabilabb kormányt nevezzék ki, a legnagyobb támogatással, ám ez a törvényhozás széttöredezettsége miatt meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezik.
Az Új Népfront (NFP) 193 mandátumot szerzett az 577 fős nemzetgyűlésben. A 2017 óta kormányzó macronista blokk 163 képviselői helyre tett szert, Le Pen szélsőjobboldali pártja pedig 143-ra. Az abszolút többséghez 289 képviselő támogatására lenne szükség. Az NFP ugyan messze elmarad ettől, de igényt tart a miniszterelnök megnevezésének jogára, arra hivatkozva, hogy e pártszövetségé lett a legnagyobb parlamenti frakció. Castets esetleges kinevezésével azonban aligha csillapodna a belpolitikai válság, legfeljebb csak meghosszabbítaná a nehezen kezelhető helyzetet. Biztosra vehető ugyanis, hogy a baloldali blokk jelöltje elbukná a bizalmi szavazást.
