– Már elnézést, de maga mi a bánatot csinál itt? – kérdezte a férfi, kezében alapos szerszámos táskával.
– És maga? Valójában nagyon is maga mit csinál itt?! – rivallt vissza a másik férfi, kezében egy másik alapos szerszámos táskával.
– Alapos okom van itt lenni, de ezt az alapos okot alapos okból kifolyólag nem közölhetem magával. Ugyanakkor a maga jelenléte veti fel ismételten a kérdést, hogy: helló, elmentek otthonról?!
– Alapos okom nekem van itt lenni, de ezt valójában nagyon is alapos okból én sem köthetem az orrára. És igen, elmentek.
A Szuverenitásvédelmi Ügynökség nyomozója ritkán futott össze a Nemzetbiztonsági Hatóság nyomozójával a Gazdagréti lakótelepen Kovács István Zénó és b. felesége nappalijában. A szerszámos táskákról végül megismerték egymást.
– A szívbajt hozod rám! – dobta le a táskáját az egyik férfi. – A „napibeó” alapján neked már a „Tiszai Hajós” egykori szomszédjának a feleségének a lányának a takarítónőjénél kellene lenned.
– Lerohadtam a zónázóval Ferencvárosban. Oh, Lázár… ennyit is érsz – motyogta. – És valójában nagyon is te hozod rám a szívbajt! – nyitotta ki a másik táskát a másik férfi.
– Mennyi időnk van? – kezdett szakszerű nemzetbiztonsági, egyszersmind szuverenitásvédelmi pücskörészésbe az egyik.
– 2026 júniusa.
– Nem úgy értettem...
– Kis nyugdíj, Penny Market, makacs visszér, óránkénti 2,23 km/órás sebesség, negyed kiló csirke far-háttal súlyosbítva, legfeljebb 3,5 percünk maradt.
– Időtlen idő. Feldobom ezt a „fülest”, és már itt sem vagyok.
– A „sasszemnek” sem kell több, együtt végzünk.
– Jó napot, uraim! – érkezett a nagyszobába Kovács István Zénó hangtalan. – Elfogyott a far-hát, így sokkal gyorsabban, 3,5 km/órával jöttem, 4,5 perccel hamarabb érkeztem. Pössentenem is kellett nagyon.
– Hát, izé, ööö – vágott egymás szavába a két furcsa férfi két alapos szerszámos táskával.
– Air-Tupoljev XBC 1400? A legjobb. Bár nekünk lett volna annak idején! – nyugtázta a megfigyeléstudományi ténykérdést István Zénó bácsi, és bemutatkozott. – Kopár ügynök, nyugalmazott. III/2-es fedett. Mondják, fiaim, mi a pálya!
István Zénó bácsi két és fél órában kivonatolta élettörténetét, majd a két férfi következett alapos két szerszámos táskával.
– Tudja, Kopár bá’, magának elég furcsa internetezési szokásai vannak. Nem tudtuk nem észrevenni.
– Hát, fiúk, valóban szorgalmasan figyelem az orosz háborús Telegram-fiókokat.
– Nem erre gondoltunk – felelte a szuverenitási ügynök. – Hanem a külföldi finanszírozásra. A Lánczi-algoritmus kidobta.
– Ja, hogy arra! Steve unokaöcsém minden hónapban hazaküld Denverből egy kisebb összeget a hétvégi telek szaletlijére. Repkénnyel fogom befuttatni. Szeretik a repkényt, fiúk?
– Vadszőlőpártiak vagyunk. De mi a helyzet a Temu-oldalon nyert árengedménnyel?
– A napvitorlára kapott 30 százalékkal? Mi a helyzet vele?
– Tiltott kampányfinanszírozás. Nemzetbiztonsági kockázat. Közveszélyes ellenzékiség magyarellenes felhanggal.
– Ne csináljunk már a jóistenből bohócot, srácok! Hogy lesz a 30 százalékos temus napvitorla-árelőnyből tiltott kampányfinanszírozás?
– Kopárbá, ön pár hete kiejtett a zsebéből egy százast, és a Tisza Párt könyvelőjének az unokahúga megtalálta, és azt tette a tescós bevásárlókocsiba.
– Ne mondja!
