- Dalí, Mimi és a kacsanő

Groteszk állatok, emberek és egyéb lények „lepték” el a budapesti Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériát – persze csak képletesen. Az Álmomban óriások közt jártam című kiállítás művein számos fantázialénnyel találkozunk, melyek álomvilágra hajazó közegekben jelennek meg. A tárlat Kacsuk Péter műgyűjtő kollekciójának darabjaiból jött létre, abból a célból, hogy a galéria ezáltal tisztelegjen a száz évvel ezelőtt született szürrealizmus előtt, melyben fontos szerepet játszik az álmok és a tudattalan világa, és melyről idén többek közt a brüsszeli Imagine! és a The Dream Factory című kiállítások is megemlékeztek. 1924-ben André Breton francia író, költő ugyanis kiadta a Szürrealizmus első kiáltványát, melyben definiálta az irányzatot, ami az idők során nemcsak a képzőművészeket, de az írókat és filmrendezőket is inspirálta – gondoljunk csak Franz Kafka novelláira és regényeire vagy David Lynch hátborzongató, olykor más dimenziókban játszódó filmjeire.

– A gyűjteményemnek két fő vonulata van: az egyikben a képek kordokumentumnak is tekinthetők, mivel társadalmi problémákat dolgoznak fel, és erős politikai üzenetük is van, míg a másik részük olyan alkotói világokat mutatnak fel, melyekbe a művészek szívesen vonulnak el – mondta lapunknak Kacsuk Péter. Példának a kiállításon is látható nagy méretű El Kazovszkij-képet hozta fel, melyen egy baljós hangulatú táj rajzolódik ki egy kutyával, egy torzóval és egy véresnek tűnő fával.

– Amikor a szürrealizmus megszületett, akkor az a két háború közti bizonytalan valóságból az álmok világában találta meg a kiutat. A kortárs művészetben szintén azt tapasztaljuk, hogy tovább él a szürrealizmus szellemisége és a stílusbeli jellemzői is – mondta Garami Gréta, a Deák17 Galéria vezetője és a kiállítás kurátora. Szerinte a tizenévesek szintén vevők a szürrealizmusra, hiszen olvassák a fantasy könyveket, nézik azok filmadaptációit, míg a fiatal kortárs képzőművészek a munkáikban teremtenek szürreális, alternatív világokat, hogy ezáltal meneküljenek el a jelentől, melyben szintén háborúk zajlanak, miközben a klímaválság is nehezíti az életünket.

A Deák17-ben a kurátor a tárlat tervezésekor arra törekedett, hogy megmutassa az idős mesterek munkáit, ahogy a fiatalokét is, köztük a harminc-negyven éves korosztályét, illetve a nemrég diplomázott művészekét is, így a munkák erre a három szekcióra fókuszálnak. – A kiállítás címe azért lett Óriások közt jártam álmomban, mert bemutatunk olyan idős alkotókat, akik tényleg a magyar képzőművészet óriásai, legjobbjai, akik a gyerekek számára már történelmet képviselnek – mondta a kurátor, majd Kacsuk Péter hozzátette, hogy a képek mérete is óriási, hiszen egyesek szinte egész falakat beborítanak.

Ha sorban haladunk, akkor először a szentendrei Vajda Lajos Stúdió művészeinek a munkáit láthatjuk, melyeken groteszk, helyenként ijesztő alakok tűnnek fel. Wahorn András Kacsanő című képén például egy embertestű kacsa fogad minket, feLugossy László figurái földönkívüliekre (is) emlékeztetnek, míg efZámbó István Dalí száraz halpuszival olajképe a szürrealizmus nagy bajszú mesterének állít emléket. Az idős alkotók közül Milorad Krstić képzőművész-rendezőnek a Bartók Béla Csodálatos mandarin című művéhez készült Mimi-tervei kitekert testű, rajzfilmszerű figurákat mutatnak be, míg a fiatalabb művészek közül Nyíri Orsolya művein láthatunk hasonló vizuális megoldást. Ezek a képek a hét főbűnről készített sorozatába tartoznak, melynek a Torkosság című darabján három nőalakot látunk, akik sütemények és alkoholos italok társaságában múlatják az időt.

A művek között találunk olyanokat is, melyek a művészettörténet korábbi korszakait, alkotásait idézik meg. Verebics Ágnes Kéztrófeák című szoborsorozatának egyik darabja például egy falból kijövő kezet formáz, melynek ujjaiból levelek sarjadnak ki – a mű egyértelmű utalás a görög mitológiából Daphné nimfára, aki miután Apollón isten üldözte és megérintette, babérfává változott. Ördög Noémi (művésznevén: Naomi Devil) egyik képén látható fekvő nőalak, akinek a testéből gombák nőnek ki, pedig Sir John Millais halott Ophéliát ábrázoló művét juttathatja eszünkbe. Orr Máté festményén meg mintha Alice Csodaországába csöppentünk volna, ahol egyszerre élnek állatok, emberek és hibrid lények is. A kép ráadásul több korszakot is megidéz: az ábrázolt térben a bíbor függönyök a barokkot, a kockás padló a reneszánszt, a rajzfilmszerű figurák pedig napjainkat. De nemcsak emiatt érezhetjük, hogy inkább a jelenben járunk. A festmény két, meztelen emberalakjának lábán ott van egy-egy banális motívum: a fehér zokni.