Amikor belépünk az Art+ Cinema raktárába, és feltárul előttünk Bíró Ferenc többezernyi diafilmje, önkéntelenül is visszarepülünk a múltba. A kis méretű műanyag dobozokon mesék címei sorakoznak, a polcokon pedig diavetítők, melyek közt látni a sokak által „bogárhátúnak” nevezett példányt is. A hetvenhárom éves férfi megszállottan gyűjti a szalagokat, és arra is emlékszik, mikor jutott hozzá az első példányokhoz. – Ötvenöt karácsonyán, ötévesen kaptam egy diavetítőt öt darab filmmel, a Lemezárugyárban készítették, és én egyből beleszerettem a témába – meséli.
Később az óvodában, az iskolában és még üdülés idején is látott diavetítéseket, így ő is elkezdte gyűjteni a tekercseket. Akkoriban nemcsak gyerekeknek szóló meséket adtak ki, de politikai, gazdasági és műszaki ismeretterjesztés céljából is készítettek diákat. – Emlékszem, a tizennegyedik születésnapomra minden vendég diafilmet hozott nekem ajándékba, de akkor már nem meséket, hanem a világhírű képtárakról szóló szalagokat. Érdekesnek találtam, hogy a dobozokra rápecsételték a címeket, nehezen is lehetett azokat kiolvasni. Az egyik film címe Aprado volt, később azonban rájöttem, hogy ez A Prado, vagyis a spanyol művészeti múzeumról szól.
