Az amerikai jegybankelnök, Jerome Powell úgy nyilatkozott, hogy jövő év végére 4,1 százalékra, 2026-ban pedig 3,1 százalékra csökkenhet a jelenleg 5,25 százalékon, közel két évtizedes csúcsán tartott irányadó ráta. A tőzsdéken üdvözölték a lépéseket, majd jött a hideg zuhany, az amerikai munkaerőpiaci statisztikák, amelyeket a recesszió előszeleként értékeltek világszerte.
Az inflációs félelmeket felváltották a konjunktúrával kapcsolatos aggodalmak, elemzők egyre szélesebb köre feszegeti, vajon az amerikai jegybank túlzott óvatossága, nem irányította-e a recesszió lejtője felé az országot. Egyre hangosabb a vélemény, túl soká várt a Fed, a szeptemberre ígért monetáris lazítás már későn érkezik, és lehet, hogy az eddig tervezett negyedszázalékos kamatigazítás duplája is kevés lesz.
Az első pofon már megérkezett, a napokban nyilvánosságra került munkaerőpiaci adatok egyértelmű lassulásról tanúskodnak, az előzetesen várt 185 ezer új munkahely helyett mindössze 114 ezer létesült, miközben a munkanélküliségi ráta 2021 óta nem látott szintre, 4,3 százalékra emelkedett júliusban. A tőzsdék Európától, Ázsiáig árfolyameséssel reagáltak. A piacok hirtelen nem csak a spekulációra koncentráltak, a kamatigazítással kecsegtető ígéretek más hangsúlyt kaptak, láthatóvá vált a valós gazdasági kényszer. A kritikusok keményen bírálták a Fed döntéshozóit, akik hónapok óta képtelenek kicentizni, mi a veszélyesebb, az áremelkedés, vagy a gazdasági lanyhulás. Nem akkor kell lépni, amikor beüt a krach, hanem meg kell előzni azt - szól a kórus. A Fed egyelőre annyit mond, megvárják az augusztusi számokat, és azok alapján döntik el a szeptemberi lépéseket.
Viszlát, infláció, helló, recesszióNagy Britanniában is szembe jött a valóság, az ipari forradalom bölcsőjében azzal szembesültek, hogy az ország ipari termelése a világranglistán a nyolcadik helyről a tizenkettedikre esett vissza, a Make UK nevű ipari lobbi adatai szerint a szigetországot immár megelőzi Oroszország, Mexikó és Tajvan is. A rangsor első négy helyén Kína, az USA, Japán és Németország áll, igaz a most publikált összeállítás nem egészen friss adatokat használt fel, de lényegi fordulat nem történt az utóbbi időben. Vélhetően a gazdaságnak ad némi lökést, hogy a jegybank, 2020 márciusa óta először, a napokban a kamatfegyverhez nyúlt, 5,25 százalékról 5 százalékra csökkentette az alaprátát, és mint a Bank of England kormányzója fogalmazott, „fontos pillanatban” hozták a döntést, de az infláció változatlanul figyelmet igényel, és igaz, az ingatlanhitelek ára már már elviselhetetlen a szigetországban, ne számítson senki a közeli hónapokban a kamatok gyors csökkentésére.
Közben a világ másik sarkában nem az infláció, hanem a nemzeti valuta folyamatos elértéktelenedése ösztönözte lépésekre a monetáris irányítókat. A japán jegybank, amely az elmúlt közel két évtizedben következetesen nulla szinten tartotta a pénzkölcsönök „árát”, a napokban 0,25 százalékra emelte az irányadó kamatlábat. 2007óta először ez év márciusában szigorított a BoJ, a mostani, a második alkalom, amelytől a japán fizetőeszköz erősödését remélik a döntéshozók. A nemzeti valuta dollárhoz viszonyított árfolyama drágítja az olyan alapvető dolgok, mint az élelmiszer és az energia importját, ami a háztartások kiadásait terheli. A gyenge jen megosztotta a japán gazdaságot, a nagy nemzetközi vállalatok, például a Toyota profitáltak belőle, miközben a fogyasztók és a kisvállalatok alaposan megsínylették ezt a tartós állapotot
Japán beavatkozott a pénzpiacokon is, tízmilliárd dollárokért vásárolt jent, annak erősítése érdekében. A japán jegybank monetáris politikájának másik fontos elemén is változtat, felére csökkenti eddigi 39 milliárd dolláros havi kötvényfelvásárlásait, a kincstár eszközeiben jelenleg 6 billió dollár értékű vállalati kötvény halmozódott fel, miután a kormány évek óta így próbálja stimulálni a termelést.
