Heti abszurd;

Heti abszurd: Macsó államférfiak és macskás államnők

Egy nem is olyan távoli galaxisban és nem is olyan régen, az ún. Épeszű Időkben még természetesnek számított, hogy az ember tévedékeny lény. Mellévetődhet. Elszámíthatja magát. Baklövést követhet el. Hibázhat. Melléfoghat. Botlása lehet neki. Ez a felismerés sokat segített abban, hogy az ember képes legyen elhelyezni magát a világban. Most ő a főnök, holnap más lesz: ez volt a bizonyossága, és ezért az arca sem volt neki esztergomibazilika-ajtó méretű.

Mindegy volt, hogy miniszterelnök az illető, törzsfőnök, körletparancsnok, alosztályvezető-helyettes vagy király, az eszével tudta, hogy nem tévedhetetlen. A középkorban ezt még nehéz volt belátni, mert akkoriban annak volt igaza, akinek a seregét nem gyakta le a pestis és a szifilisz, és maradt serege az igazsága kivívásához. Aztán eljött a felvilágosodás pillanata, amikor kiderült, hogy más is él a világon, és hogy ezt a mást (őt) nem lehet csak úgy bezárni a Bastille-ba vagy legott fejét venni, ha látványosan nem ért egyet velünk.

A tusványosi Orbán Viktorral tehát csak egyetlen nagy baj van, és pedig az, hogy világmegváltó tervekről beszél, miközben csak a véleményét mondja.  

A meglátását. A meggyőződését. A nézetét. Az álláspontját. Az észrevételét. Nem is mondhat mást addig, amíg szentté nem avatják. De a hitetlenek továbbra is véleményként értékelik majd, nagyon helyesen. Orbán olyasmit mond tehát, ami egy program. Ha tetszik, és a heveny rasszizmus zászlaja alatt el akarsz utazni vele a fehér heteró keresztény nemzetállamok Európájába, akkor vegyél jegyet, és utazz. Egészségedre! A járművet Fidesznek hívják, a cuki oldalkocsit meg KDNP-nek (ott röhög rajta Semjén két pofára a fullasztó műtők hallatán), menjetek, csapassátok. De az országot tegyétek vissza a helyére. Jó helyen van az ott. És tízmillió ember (mínusz az évi 25 ezres természetes fogyás és az ugyanennyi politikai menekült) dönt arról, mi legyen vele. Ergo Orbán Viktor akkor lesz az ország miniszterelnöke, és nem csak a Fideszé, ha a nagy ívű beszéde végére odabiggyeszti, harminc év után ismét egyenes derékkal: talán téved. Ő így látja, aztán jön más, aki máshogy látja. Ez a demokrácia lényege, és nem az, hogy sikítozunk, hogy az autokrácia kiépítésében csúnyán akadályozva vagyunk, tanító néni, juj!

Orbán az Épeszű Időkben a következőket mondta 1998. április 9-én: „Soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” Azóta Orbán minden lélegzetvétele annak a bizonysága, hogy szerinte neki annyira igaza van, hogy mindenki más téved, ráadásul kommunista. Ebből nagy baj szokott lenni. Diktatúra épül belőle, és a diktátorok a legjobb esetben is száműzetésben szokták végezni. Persze a hülyeségben mindig van partner: Kövér László például levélben kérte Roberta Metsolát, az Európai Parlament újraválasztott elnökét, hogy segítsen az antidemokratikus eljárások megakadályozásában. A házelnök szerint a „magyar közvélemény megdöbbenéssel értesült arról”, hogy megalakulásakor az EP a parlamenti demokrácia szabályait és az írott európai jogot áthágva mintegy 18 millió európai szavazó akaratát hagyta figyelmen kívül, és nem juttatott az EP harmadik legerősebb képviselőcsoportjának egyetlen, az eddig elfogadott gyakorlat szerint őt megillető alelnöki, illetve bizottsági tisztségviselői helyet sem”. Az (általa elhallgatottan) szélsőjobboldali Patrióták Európáért gyülekezetért aggódik Kövér, akiket (szintén elhallgatottan) hagyományosan partvonalon kívülre szorított a többször 18 millió szavazó akaratát beteljesítő jobbközép-szociáldemokrata nagykoalíció. Aztán a viccmester is megérkezett, Kósa Lajos, aki szerint Európa homokozóhisztit rendezett azért, mert Orbán békemissziót teljesített, amikor (ezt nem mondta a kópé Kósa) a háborús bűnök miatt körözött orosz elnök mellett feszített a magyar soros EU-elnökség első napjaiban. Hülyének nézik az egész világot, ha már az országot szemmel láthatóan sikerült megparasztvakítani.

A tengerentúlon sem sokkal jobb a helyzet. Donald J. Trump elítélt kedves, kellemes fehér heteró keresztény államférfiként Kamala Harris nevén gúnyolódik, mielőtt már-már blaszfemizáló ölelkezésbe-csókolózásba kezd az amerikai lobogóval.

Alelnökjelöltje, J. D. Vance pedig egy 2021-es kijelentése miatt magyarázkodik, mert azt találta mondani, hogy az Egyesült Államokat „egy rakás gyermektelen macskás hölgy vezeti, akik szerencsétlenek a saját életük és az általuk hozott döntések miatt, és ezért az ország többi részét is szerencsétlenné akarják tenni”.

Trump azzal tompította a helyzetet, hogy Vance csak azt próbálta jelezni, mennyire értékeli a családdal járó értékeket, és megjegyezte, szerinte a gyermektelen felnőttek is lehetnek ugyanolyan jók vagy akár jobbak, mint akik szülővé válnak. Menteni a menthetőt, mondani, amit éppen megkíván a pillanat: a szélhámosság tankönyvi esetével operálnak a fehér heteró keresztény urak Ááámerikában. Akik annyira szeretik a keresztényeket, hogy – Trump szerint – ha ismét hatalomra jutnak novemberben, akkor a keresztényeknek soha többé nem kell szavazniuk. Nem tudni, mire gondolt a nagy széltoló, de a kijelentés demokratikus olvasatát még nem találták meg a 2500 méteres mélységben keresgélő régészek.

És akkor most egy kis valódi sport, a fedett pályás lódítás és a rövid távú nagyotmondás után. Jómagam el vagyok képedve attól a feltételezéstől, hogy bármennyire is normális volna négy év szomorú úszásedzés után egy századdal kikapni a medencében. Az is döbbenettel tölt el, hogy egy ország dől a kardjába a vége előtt két másodperccel kapott norvég gól után. Szerintem tapsolnunk kellene minden sportsikernek, a norvégokénak is, mert minden más teljesen észszerűtlen és igazságtalan. Ab ovo az. Milák Kristóf furcsa készülése már csak emiatt is szimpatikus. Minden az, ami szembemegy a hivatalos sporttudományokkal, az edzők, a sportvezetők és a sportkormányok egyeduralmával, akik ezt a furcsa olimpiai tippmixet valamiféle boldogságfaktorként akarják eladni a kormányzás helyett. Például lázálmokat szövögetnek a fehér heteró kereszténységről, néger migránsterrorral tömve tele a botor népek fejét, miközben a fehér heteró gyermekvédelmi predátorok és karatékák felkiáltójelet mutatnak a horizonton, felérve egy tökön szúrással szegény Lázálmos fejedelem hold­udvarában.