Beindult a tusványosi Fidesz-dzsembori legújabb felvonása, ami az idén a Békemisszió 5.0 (a hatodikon) alcímet viseli, és már pattogtatjuk is a kukit, mert ennél szebb összeborulásokat a béke nevében még nem is láttunk, mint amikor kormánypárti és kiszuperált „ellenzéki” politikusok együtt boomerkedve sápítoznak, mivé lett a világ, háború, migránsok, és woke-terror fenyegeti a fehér keresztény konzervatív értékeket.
A feminizmus csak azért nem fenyegeti, mert a nőket megint otthon hagyták a konyhában, míg tart az elhajlási engedély az adófizetői pénzünkből szponzorált szabadegyetemi férfibuliban.
Csak a román nacionalisták meg ne tudják! Velük csak ne akarjanak a magyarok békét kötni! Persze ilyen terv sosem létezett, mit szólnának a B-középes szurkolók, ha nem lehetne többé tetszőlegesen románozni például a skótokat?
A legfrivolabb fellépő, a self-made divatdiktátor Németh Zsolt Hajrá, magyarok! feliratú, trikolór papírzacskót akasztott a fülére, ekképp kiállva a fülön lőtt Trump elnök mellett. Én meg azt hittem, csak a meleg meg a kontyalávaló tette, hogy lányos zavarában a szemüvegére aggatta a nemzeti színű hányós zacsit, amit a büfé mellett osztogattak.
Csak óvatosan azzal a füllel, az FBI még vizsgálja a merénylet-kísérletet, a Szövetségi Nyomozóiroda vezetője a szerdai bizottsági meghallgatásán azt is megkockáztatta, talán nem is lőtték meg a volt elnököt, hanem csak egy srapnel súrolta. És eddig még nem is találták meg mind a nyolc, a merénylő által kilőtt töltényt sem... Miközben már épp elég konteó kering a világban a július 13-ai eseményekről, Németh biztos benne, hogy előre megfontolt ideológiai-politikai szándékkal lőttek rá Trumpra. Hovatovább csakis az állíthatja meg a világszerte elharapózott agressziót, ha maga Tusványos tiltakozik ellene, mert ez szembemegy mindennel, amiért elindították ezt a rendezvényt (és amit már tavaly is idéztünk a honlapjukról: „Tusványoson béke van. Békésen él együtt a résztvevő a szervezővel, a politikus a politikussal, az előadó az énekessel, a vattacukros a csülkössel, a hangosító a fényessel, a medve az erdővel”, és így tovább, trallala.)
Tusványos for világbéke!
Végül egy bolond százat csinál alapon egyre többen tűzték ki zacsit a fülük mellé – szemüvegesek előnyben –, hogy a Monty Python-szkeccsbe illő abszurditást fokozzák. A parlament külügyi bizottságának elnöke félhangosan orosz agresszorozott, majd kifejtette, amit már jóval korábban is sérelmezett, hogy „az oroszbérencség kordonként vesz körül bennünket”, ebből nekünk ki kell törnünk, mert Nyugaton már nem néznek ránk jó szemmel ezért. Nem lesz egyszerű így, hogy Orbán Viktor Kijevből egyenest Moszkvába szalad Putyinnal békemissziózni, Szijjártó Péter pedig újabb raklapnyi érdemrendet kell átvegyen a megbonthatatlan orosz–magyar barátság és szerver-összeköttetés jegyében.
De a szürreális kiegészítővel megfejelt szónoklat (hogy bírták ki röhögés nélkül, akik hallgatták?) kapcsán emlékezünk meg arról, hogy amíg a civilizált világ jelentős része szerint a bolygónk sokkalta rosszabb hely lenne, amennyiben az egyszer már elszabadult hajóágyút visszavontatnák a korábbi helyére, idehaza csápolnak Trump leglelkesebb támogatói. Mind erkölcsi, mind anyagi értelemben, gondoljunk csak a tízmillió dolláros baksisra, amit Charles Gati értesülései szerint a magyar miniszterelnök (támogatói köre) adott Trumpnak, cserébe a barátságáért olyan extrákkal, mint a közös fotók és a dicsérő kijelentések Orbán Viktor fantasztikus vezetői alkatáról.
Noha Joe Biden egyelőre megmentette a demokráciát – ehhez elég volt visszalépnie az elnökjelöltségtől –, korántsem biztos, hogy ez sokáig kitart.
A republikánusoknak alig 100 nappal a választások előtt kell újratervezni a teljes stratégiát az új demokrata ellenjelöltre, és ha jót akarnak, nem tolják fullba a kretént, mint a Kreml propagandistái, akik máris rasszista-soviniszta össztűz alá vették Harrist (vö. „Kamala az atomtáskával rosszabb, mint egy majom egy gránáttal” – fejtegette az egykor tekintélyes Moszkvai Állami Egyetem világpolitikai tanszékének dékánja múlt vasárnap az orosz állami televízióban). A woke és a PC hazájában azonban az efféle hasonlatok inkább viszik, mint hozzák Trumpnak a szavazatokat. Harris pedig már az első kampánybeszédében magabiztosabbnak és elszántabbnak tűnt, mint valaha – talán ennyit tesz, ha már nem egy idős fehér férfi beosztottjaként kell bájosan mosolyogva reprezentatív feladatokat ellátnia, hanem saját jogán, tanult nőként, bevándorlók gyerekeként, Kalifornia első fekete ügyészeként (aki már elkapta Trump grabancát, nem is egyszer) szólhat az emberekhez.
Roppantmód sajnáljuk, hogy lapzártánkkal nem tudjuk megvárni a tusványosi magyar CPAC sztárfellépőjét, magát a békegalambot, és be kell érnünk A liberalizmus ötven árnyalata pódiumbeszélgetéssel, ahol a magát még mindig liberálisnak gondoló, ugyan árnyalataiban már a 20-30 évvel ezelőttitől eltérő Fodor Gábort eresztették ringbe Bayer publicistával, aki szerint a liberalizmus esszenciája az, ha akár ő is szerelmes lehet az anyukájába, feltéve, hogy mindketten akarják. Fodor azonban nem teljesen értett egyet vele: „Amit te mondtál, az szélsőséges példa. A világ azért normális.” Mondta mindezt úgy, hogy nem nézett körbe, hány zacsifüles hallgatja őket.
