2021-ben láttam először Rózsa Luca Sára-festményt a Ludwig Múzeumban, ráadásul két nagy méretűt az Eszterházy Art Award kiállításán. Az egyiken egy meztelen nő szerepelt, amint a derengő tájban a teste körül egy kígyó tekereg, a másikon egy sziámi ikerpár tekintett le a vászonról, a háttérben az özönvíz nyomai voltak láthatók. A képek egyszerre idézték fel bennem a reneszánsz és barokk festményeken megszokott kompozíciókat, de nagyon is érződött rajtuk, hogy azokat egy mai alkotó készítette.
A harminchárom éves Rózsa Luca Sára abban az évben megnyerte az egyik Eszterházy Art Award elismerést, az utóbbi, Özönvíz című képét pedig beválasztották a Magyar Nemzeti Galéria Lépésváltás című tárlatába, mely az 1945 utáni magyar művészetet mutatja be. Az alkotó azóta külföldön is sikereket ér el: e héten nyitották meg Hongkongban, a Double Q Galleryben a Five Deep Breaths (Öt mély lélegzet) című kiállítását, melyen az emberi élet kezdete és vége közti állomásokat mutatja be, majd szeptemberben a Los Angeles-i Steve Turner Galleryben lesz tárlata, melyen a négy elemmel fog foglalkozni. Ezeket az új képeket akkor festette, amikor meglátogattam őt a műtermében.
A mama álma
– Én nem tartozom azon festők közé, akik már születésük után tudták, hogy festeni akarnak. Szerettem rajzolni, és jó voltam benne, de csak tizenhét éves koromra jöttem rá, hogy ezzel csinálni akarok valamit. Addig állatorvos akartam lenni, mert bírtam az állatokat, és nem azért, mert a biológia vagy a kémia annyira elvarázsolt volna – mondta Luca. Ekkortól viszont intenzíven járt rajzra, heti háromszor is, de ha továbbtanulásról volt szó, akkor a MOME-ra akart jelentkezni textil szakra, mert még praktikus szakmákban gondolkodott. – A Képzőművészeti Egyetem festő szakára nem is mertem jelentkezni, mert akkor oda lehetetlen volt bekerülni – meséli. A tanára végül meggyőzte, hogy jelentkezzen az egri Eszterházy Károly Főiskolára képi ábrázolás szakra, ahová fel is vették. Később mégis a festészet felé tendált, amiben nagy szerepe volt anyai nagyanyjának, akit bár felvettek anno a Képzőművészeti Főiskolára, nem tanult tovább, mert nem tudta azt finanszírozni a család. Otthon viszont rengeteget rajzolt, és Luca is csatlakozott hozzá, ha éppen nála volt. – Amikor kiderült, hogy felvettek Egerbe a főiskolára, a mamám rá egy héttel meg is halt. Nagyon fura érzés volt, hisz azt még megtudta, hogy én folytatom tovább, amit ő nem tehetett meg, de azt már nem láthatta, hogy festő lett belőlem.
