- Vera Jourová: Nem hiszem, hogy szívesen látnának Magyarországon

Ön nemrégiben kilépett az Andrej Babiš volt cseh kormányfő vezette ANO pártból. Miért?

A döntést májusban hoztam meg, akkor derült ki, hogy a bizottsági mandátumom lejárta után a tudományos szférában fogok dolgozni, de a bejelentéssel megvártam a júniusi választásokat. Néhány nappal azelőtt nyilatkoztam, hogy Andrej Babiš, a pártom elnöke előállt a tervvel, miszerint létrehozzák a Patrióták Európáért frakciót az Európai Parlamentben. De a döntésem már több éve érlelődött, miután az Európáról alkotott elképzeléseink között egyértelmű különbségek voltak.

Az Orbán Viktorral közös frakció ötlete volt az utolsó csepp a pohárban?

Nem, a bejelentés annak a megerősítése volt, hogy helyesen döntöttem. De nem maradhattam abban a pártban, amelyik egy ilyen frakció tagja.

Mit gondol erről a képviselőcsoportról?

Olvastam a nyilatkozatukat. Bár arról beszélnek, hogy forradalmat csinálnak, nekem úgy tűnik, hogy inkább csak átcsoportosítják az erőiket az EP-ben. Egyértelmű, hogy a szélsőjobboldal megerősödése nem fog törést okozni az európai politikában, mert továbbra is a hagyományos pártok vannak többségben.

Mikor járt utoljára Magyarországon?

2016 decemberében.

Évekig persona non grata volt nálunk, miután egy interjúban beteg demokráciának nevezte az Orbán-rendszert. Aztán ez megváltozott.

Tényleg? Szívesen látott személy lennék Magyarországon? Nem hiszem. De nem lepett meg, amikor Orbán Viktor az interjú megjelenése után követelte a lemondásomat. Sokkal jobban bánt, ha azt mondják rám, hogy a magyarok ellensége vagyok, ami nem igaz. Én a kormányzás módját kifogásolom. Csodálom azokat az államférfiakat, akik képesek hatalmat gyakorolni anélkül, hogy csökkentenék a bíróságok függetlenségét, elnyomnák a médiát, korlátoznák a tudományos szabadságot vagy kisebbségeket üldöző törvényeket fogadnának el. Ők demokraták. Mindig is kritikus voltam azokkal a vezetőkkel szemben, akik a győztes mindent visz politikáját képviselték. Egy demokratikus rendszerben nem minden a győztesé. Orbán Viktor a napokban azt írta a Financial Timesban megjelent cikkében, hogy ideje félretenni az ideológiai vitákat. Igen, Orbán úr, ebben egyetértünk! A jogállamiság érinthetetlen, bárki is nyerje a választásokat. Magyarországnak, mint az EU Tanács soros elnökének a becsületes közvetítő szerepét kell játszania. Nem kormányoznia kell, hanem kompromisszumokat keresnie. Az elnökség azt is jelenti, hogy élvezned kell a partnerek bizalmát, amit nem úgy érsz el, hogy Moszkvában kezet rázol Putyinnal.

A pénzügyi támogatások nagy részét még mindig zárolják Magyarország számára korrupció és a jogállamisággal kapcsolatos problémák miatt. A magyar kormány azt állítja, hogy minden elvárásnak megfelelt és a labda az Európai Bizottság térfelén pattog. Így van?

A labda az Európai Bizottság térfelén pattog, ha értékelni kell a feltételek végrehajtását. Mi ezt megtettük, és decemberben több mint 10 milliárd eurót felszabadítottunk, miután a hatóságok bevezették a szükséges változtatásokat az igazságszolgáltatási rendszerben. Sokan helytelenítették, hogy pénzt adunk Magyarországnak. Mi erre azt válaszoltuk, hogy csak tiszteletben tartjuk a szabályokat. Volt egy lista arról, hogy Magyarországnak mit kell tennie, és ezt a listát kipipálta. De még mindig több mint 10 milliárd eurót blokkolunk a helyreállítási alapból és 9,7 milliárdot a felzárkóztatási borítékból, mivel a nemzeti hatóságok adósak például az uniós pénzekkel elkövetett korrupció és csalás felszámolását célzó lépésekkel. Amíg nem nyújtják be az elvárt intézkedések teljes listáját, addig nem tudjuk feloldani a támogatásokat. A tempó Magyarországtól függ. A pénz nem áll örökre rendelkezésre. Az idő rohan, és vannak határidők.

Tudna néhány példát mondani, hogy mely feltételek teljesítése hiányzik?

Nincs még döntés a gyermekvédelminek nevezett törvény módosításáról, az Erasmus és a Horizont Európa pénzeit blokkoló összeférhetetlenség felszámolásáról, a pénzek szabályszerű felhasználását biztosító ellenőrző egyes mechanizmusok bevezetéséről.

Az Európai Bizottság számos döntést hozott a jogállamisági problémák kezelésére. Ezek milyen eredményt hoztak?

Mindig sok kritikát kapunk. Az egyik oldal azt mondja, ne üssétek bele az orrotokat szuverén államok dolgaiba. A másik meg azt, hogy nem tettetek eleget. Az eszköztárunk egyik új eleme, az éves jogállamisági jelentés például nem pusztán értékelés, hanem a megelőzés fontos eszköze, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hasznos párbeszédet folytassunk a tagállamokkal. Magyarországon a dolgok már túl messzire mentek és késő lehet a megelőzéshez. Ezért vetettük be a másik újdonságot, a pénzek befagyasztásához vezető eljárást. Nem tudok elképzelni ennél erősebb intézkedést. De minden egyes lépésnek megfelelő jogi elemzésen és objektív értékelésen kell alapulnia. Nem szeretnék olyan magyarral találkozni, aki azt gondolja, hogy igazságtalanok voltunk velük szemben. A jogállamisági eszköztár leghatékonyabb darabjai azonban a választások.

Javult a helyzet Magyarországon a brüsszeli intézkedések nyomán?

Sok magyarral beszéltem, akinek fontosak az uniós értékek. Sajnos, ők nem a magyar kormány tagjai. A társadalom nagy része vágyik azokra a szabadságjogokra, amelyekkel más tagállamok polgárai rendelkeznek. A nagyon alapos értékelés, amely a pénzek részleges feloldásához vezetett, megmutatta Magyarországnak, hogy a kéréseink teljesítésére tett erőfeszítések meghozhatják a gyümölcsüket, hogy tisztességesen játszunk és kiszámíthatóak vagyunk. Jól emlékszem azokra az időkre, amikor a kormány azt mondta nekünk: ne akarjatok semmit, majd mi megcsináljuk a magunk módján! Simán elküldtek, amikor kértem őket, hogy fontolják meg a csatlakozást az Európai Ügyészséghez. „Nem a ti dolgotok, hogy mi hogyan bánunk a pénzzel” – mondták. „Igen, az európai adófizetők pénze, de magyar borítékban van, és mi tudjuk, hogy mit kell vele csinálni.” Ez volt a helyzet 2016 és 2019 között. És mi van most? Komoly megbeszélések, sok papírmunka, és jó alap arra, hogy helyes irányba toljuk a dolgokat.

Helyes irányba tolták a dolgokat?

A magyar társadalom nagy része elismeri, hogy az Európai Bizottság soha nem árulta el őket, és ha a hatásköre megengedte, akkor cselekedett, legyen szó az oktatási törvényről, a menekültjogról, a tudományos szabadságról. Elég szép siker, hogy a kormányzati kampányok ellenére az emberek túlnyomó többsége, 75-80 százaléka híve az ország EU tagságának. Pedig nagy a nyomás rajtuk, mindannyian láttuk az óriásplakátokat, a nemzeti konzultációt, ahol az EU-val kapcsolatos kérdések hazugságokra épültek. Ennek ellenére a magyarok maradni akarnak, mert tudják, hogy az elszigetelődés nagyon rossz út lenne.

Az Európai Bizottság februárban kötelezettségszegési eljárást indított a szuverenitásvédelmi törvény miatt. Azóta a jogszabály alkalmazásával megbízott hivatal vizsgálatot indított az Átlátszó oknyomozó portál és a Transparency International Magyarország ellen. A civil társadalom máris érzi a törvény dermesztő hatását. Önök miért nem gyorsították fel a brüsszeli eljárást?

Először is szeretném leszögezni, hogy a civil társadalom elhallgattatása törvény és elnyomó erők által Oroszországban alkalmazott módszer. Rendkívül aggasztónak tartom a két vizsgálatot. Amikor elindítottuk a kötelezettségszegési eljárást, két hónapot adtunk a válaszra a magyarországi hatóságoknak. Miután nem történt semmi, a második szakaszba léptettük a folyamatot, újabb két hónapos határidővel, ami július 24-én fog lejárni. A kétszer két hónap a leggyakoribb válaszadási határidő, amit szinte mindig biztosítunk a tagállamoknak. De ebben az esetben valóban sürgető lehet a közbelépés. Őszintén szólva nem vártam, hogy alkalmazni is fogják a törvényt, ami tartós naivitásom bizonyítéka. El tudom képzelni, milyen nagy nyomás nehezedik az érintett szervezetekre. Ha a júliusi határidőre Magyarország nem ad kielégítő válaszokat, ha a törvény gyakorlati alkalmazása azt mutatja, hogy komolyan gondolják, amit törvénybe foglaltak, akkor a Bizottság utolsó lépésként az EU Bírósága elé fogja vinni az ügyet. Mérlegeljük a megfelelő reakciót. És ahogy itt ülünk Václav Havel arcképe alatt, eszembe jut egyik mondása: „A demokrácia természetes hátránya az, hogy megköti a kezét azoknak, akik becsülettel viszonyulnak hozzá, és szinte mindent megenged azoknak, akik nem veszik komolyan.”